Mialatt mély csend borult mindenre…

40

A karácsonyi három szentmise 

Karácsony ünnepének külön kiváltsága, hogy e napon a papok háromszor mutathatják be az eucharisztikus áldozatot. Már a jeruzsálemi keresztények is összegyűltek ezen az éjszakán Betlehem mellett a születés barlangjánál, és éjfélkor szentmisével ünnepelték az Úr születését. Ezután visszaindultak Jeruzsálembe, és a hajnali szürkületben, a feltámadás órájában, a feltámadás templomában mutatták be a második szentmisét. Harmadszor fényes nappal jöttek össze a jeruzsálemi főtemplomban.

Ezt a szokást Róma keresztényei is átvették. Éjfélkor Szűz Mária főtemplomában gyülekeztek, hiszen ott őrizték – őrzik ma is – a betlehemi jászol ereklyéjét, a második szentmisét az Anasztázia-templomban tartották (anastasis = feltámadás), a harmadikat pedig a főtemplomban, a Szent Péterben. Így alakult ki a három karácsonyi szentmise: az éjféli mise, a pásztorok hajnali miséje és az ünnepi nagymise.

Az első szentmisére még advent hangulata borul. Az emberiség még az éj sötétjében várakozik, de Betlehemben már kigyullad az igaz világosság és beragyogja először is Mária szívét. Ugyanakkor ez az éj az örökkévalóság éjszakáját jelképezi, amikor még az idő sem létezett, de az Atya szülte a második isteni személyt: “Az Úr mondá nékem: én Fiam vagy Te, én ma szültelek Téged.” Ő Isten az Istentől, világosság a világosságtól. Ez az örök éjszaka viszont csak előképe a második születési éjszakának, amely az idők teljességében történt. Az öröktől fogva született Fiú ma leszáll és megszületik Mária fiaként. Már oszladozik is a sötétség, dereng a hajnal, és a második misében így éneklünk a jászolhoz siető pásztorokkal együtt: “Fényesség ragyog ránk a mai napon: Urunk megszületett!” Azt kérjük, hogy “a hit fénye, amely lelkünket eltölti, tetteinkben is felragyogjon”. A harmadik misében már teljes nappali fényben pompázik az újszülött király: “Gyermek született nékünk, Fiú adatott nékünk s a fejedelemség az Ő vállán.” Ez a fény már nemcsak a hívők szívét tölti el, hanem felhívás az egész világ számára: “Fölragyogott ránk a szent nap. Jöjjetek nemzetek, imádjátok az Urat, mert ma nagy fényesség szállt le a földre”, hiszen “meglátta a föld minden határa: Istenünk hozott nekünk szabadulást”.

Az egész ünnep tehát bemutatja az éj átmenetét a nappalba, a világosság győzelmét a sötétség fölött. Az egész emberiség számára felvázolja az utat a lelki megvilágosodás és újjászületés felé. Krisztus emberként születetett, hogy Isten gyermekeivé tegyen minket, hogy “amikor látható alakban ismerjük meg az Istent, a láthatatlan világ szeretetére gyulladjunk általa”.

Kovács Ervin
(Új Ember Magazin)