Nagyberezna – Az első katolikus gyermekotthon jubileuma

2009. december 13-án ünnepséget tartottak a nagybereznai Gábriel Arkangyalról nevezett gyermekotthonban. Megalapításának 10. évfordulója alkalmából hívták össze barátaikat és támogatóikat, hogy megosszák velük az elmúlt tíz év történetét, és együtt örüljenek annak, hogy annyi gyermek lelt menedékre az otthon falai között.

A nagybereznai gyermekotthon Kárpátalja első családi típusú gyermekotthona. Létrehozói Majnek Antal püspök és a ferencrendi Anasztázia nővér voltak. A püspök atya azóta is szívén viseli az elhagyott gyermekek sorsát, amit az egyházmegyénkben azóta alapított katolikus gyermekotthonok száma is mutat, Anasztázia nővér és rendtársai pedig a helyi kórházban gondoskodtak az elhagyott gyermekekről, amennyire lehetőségükből telt.

Sokkal többet tudtak tenni azonban értük, miután megalakult a gyermekotthon. Anasztázia nővér egészen Szlovákiába való visszatéréséig az otthon lelki vezetője volt, aki sokat tett a gyermekekért. Az otthon nevelőszülője és vezetője 2000-től fogva Revaj Natália, aki a helyi karitász vezetője is.

Az ünnepségen a gyermekek olvasták fel az otthon történetét, melyről képes tablót is készítettek. A már útjukra bocsátott gyermekek is eljöttek az ünnepségre. 1999. december 6-án nyitották meg hivatalosan a gyermekotthont. Az első gondozott, Karolina 1999. augusztus 3-án született; szülei otthagyták a kórházban. Az évek alatt sorban érkezett a többi gyermek is. Volt, aki nyárra került oda, mert szülei nem vitték haza tanév végén az internátusból. A gyermekeket megkeresztelték, a nagyobbak saját elhatározásukból kérték a keresztséget, elsőáldozáshoz járultak. A gyerekek iskolába jártak, majd középiskolában, főiskolán, esetleg egyetemen is folytatták tanulmányaikat. Az egyik fiú katonai szolgálatát tölti – sorban írja haza leveleit, amit a kisebbek nagyon várnak. Az egyik kisfiú öt és fél évesen került a gyermekotthonba, értelmi fogyatékosan, ülni sem tudott. Kezelések és a szerető gondoskodás eredményeképpen lassan megtanult ülni, járni; értelmesebbé vált, otthon már tanítani is lehetett.

Ma már önállóvá vált, követi a beszélgetéseket, megjegyzi a telefonszámokat, autórendszámokat, pedig nem tud írni és olvasni. Az első gondozott, Karolina tíz éves, ötödikes. Jól tanul, egyik legjobb tanuló az osztályban, hegedül, táncol, szépen fest.

Az azóta létrejött hét gyermekotthon szintén az elhagyott gyermekek kibontakozásáért, egészséges fejlődéséért jött létre. Az elmúlt tíz év alatt több mint félszáz – most nevelődő vagy már útjára bocsátott – gyermek talált otthonra, családra, szülőkre ezekben az intézményekben.

Pápai Zsuzsanna