Simeon, Anna és a tücsök

76

Bruno Ferrero egyik könyvében a következő történetet meséli el: Egy olasz férfi meghívta indiai barátját, hogy látogasson el hozzá. Milánói városnézésük közben az indiai férfi megtorpant:

– Hallod-e te is, amit én hallok?

A milánói férfi összpontosította minden figyelmét és hallgatózott, de a város zaján kívül semmit sem hallott.

– Itt a közelben egy tücsök énekel – mondta az indiai.

– Lehetetlen, te tévedsz – mondta az olasz, aki nem hallott semmit csak a város mormogó zaját. Képzeld el a tücsköt Milánó központjában…

– Nem tévedek. Tisztán hallom a tücsök dalát – szólt az indus, és a csenevész városi bokrok között hamarosan meg is találta az apró állatot.

– Látod, igazam volt – mondotta az indus.

– Tényleg – válaszolt a milánói ember. Nektek indusoknak, sokkal élesebb a fületek, mint nekünk, fehéreknek…

– Tévedsz – mosolygott az indus. Kivett a zsebéből egy pénzdarabot és leejtette a földre. A körülöttük lévő járókelők közül többen megtorpantak, még azok közül is, akik néhány lépéssel távolabb voltak, és kíváncsian néztek szét a járdán az érmét keresve.

– Érted már? – kérdezte barátját az indus. – Ennek az érmének a csengése nem hangosabb, mint a tücsök ciripelése, de ezeknek az embereknek a füle mégis csak az érme csengését hallotta meg. Tudod, az ember mindig azt hallja meg, amire megtanult figyelni…

Ez a rövid történet segít megértenünk, miért csak Simeon és Anna vették észre a Szent Családot. Pedig mindenki láthatta őket, aki körülöttük volt. Azok, akik gondjaikba merültek, fontos vagy kevésbé fontos ügyeiken járt a fejük, oda sem figyelve elrohantak mellettük, s nem vették észre, kik ők valójában. Ez a két ember azonban, akik imádságban, Istenre figyelve éltek, a megszokott látványban – fiatal család kicsi gyermekkel, akit bemutatni hoztak a templomba – meglátták a világ Megváltóját. Tudunk-e, akarunk-e mi is így figyelni, hogy megpillanthassuk Őt életünk zajló eseményei között? Tudunk-e, merünk-e szívünk mélyére tekinteni, hogy ott is megpillanthassuk Őt? S végül: mire tanultunk meg odafigyelni életünkben?

Pápai Zsuzsanna