A kápolna falán emléktábla, rajta a következő felirattal: „ A szovjet időben mindkét templomából kiűzött nagyszőlősi római katolikus közösség 30 éven át, 1959-1989-ig ebben a temetőkápolnában működött.” Ebben az egy mondatban benne foglaltatik, miért olyan fontos és kedves minden nagyszőlősi hívőnek a Szent Cecília kápolna. A november 25-én megtartott búcsú meghívott ünnepi szónoka Papp Tihamér atya volt Mátraverebély-Szentkútról, aki korábban 11 évig volt plébánosa a nagyszőlősi Urunk mennybemenetele plébániatemplomnak.
A szentmise elején jelenlegi plébánosunk, Magyar Gergely atya nagy szeretettel köszöntötte Tihamér atyát és megkérte, mutassa be az ünnepi szentmisét. Homíliájában Tihamér atya Szent Cecília, a vértanú szűz életén keresztül rámutatott arra, hogyan kell nekünk, keresztényeknek élnünk.
Rövid visszatekintésben felelevenítette, milyen fontos eseményeknek a színhelye volt ez a kis kápolna: Paskai László bíboros atya 1989-es látogatása során itt mutatta be a hálaadó szentmisét, itt zajlott az ovis mise, amit a gyerekek nagyon szerettek, s még számos esemény. Az atya a szőlősi egyházközség szívének nevezte a kápolnát és a ferences Porciunkula-kápolnához hasonlította. Befejezésül pedig ezt mondta nekünk: „Örömmel jöttem és jókívánsággal. Ne könnyű időt kérjünk, hanem hűséget a szívünkbe.”
Mindannyiunk számára jó volt újra látni Tihamér atyát, aki, ha Nagyszőlősön jár, olyan, mintha hazajönne. Áldja és őrizze őt az Úr!
Szviscsu Marina