SZENT ISTVÁN KIRÁLY

62

Sokféleképpen lehet egy személyt – még inkább egy történelmi személyt – bemutatni, szerepét, hatását kiértékelni. Erre a történelem oktatása kimeríthetetlen bőségű változatosságot mutat fel. Engedje meg a tisztelt olvasó, hogy néhány gondolatot a címben jelzett témáról hivatásom és hitem szerint szívem szeretetével papírra vessek.

Király

Egy nép élén személyes felelősséggel, bölcsességgel és élete példájának erejével nemcsak kormányzója, hanem megalapítója is államunknak. Döntő pillanatban fejti ki erkölcsi tekintélyre alapozott hatalmát. Élet vagy pusztulás – népe további sorsa. Élet, ha Európa népeinek méltó versenytársa lesz, nem meghunyászkodó behódolással, hanem erkölcsi és kulturális értékeinek kibontakoztatásával. Nem elszigetelt különállással, hanem barátokat és szövetségeseket keresve, ugyanakkor vállalva azt a sajátos karaktert, amelyet a gondviselés belénk plántált, mintázott.

István

A pogány Vajkból megkeresztelt ember lett. Nemcsak színleg, hanem élete egész lendületével. Nem politikai taktikából, hanem az Egyház által kínált krisztusi örökség teljes befogadásával. Nem a diktátor könyörtelen vasakaratával, hanem fiát és népét nevelő atyai és apostoli szeretettel. Nem földi érdekek jól kiszámított hasznosságáért, hanem a Krisztust követő, keresztet vállaló hit hősies hűségével. Nem az elődök által kitaposott út gondolattalan, fásult követésével, hanem az úttörés és továbbteremtés embert nemesítő feszültségével.

Szent

Döntése végérvényes és visszavonhatatlan, mint Ábrahámé. Nem ingathatja meg csalódás, emberi ármánykodás vagy összeesküvés. Nem ejti kétségbe az isteni Gondviselésnek emberi számítást keresztülhúzó, rejtett tervezése. Mennyi szeretettel, hittel, előretekintő bölcsességgel, fáradhatatlan hűséggel nevelte utóddá Imre fiát. De amint Máriának és Józsefnek tanítja a templomban elmaradó Jézus 12 évesen az Atyához tartozó s neki fenntartott szabadságát, úgy kell tanulnia Istvánnak az emberi szabadság szent méltóságát és Isten szuverenitását. Előbb fiának házasságában is vállalt szüzességi fogadalma által kell lemondania az utódokra áthagyományozható kormányzás biztonságáról, majd semmi reményt nem hagy számára a fia halála, így teljes hitével Isten kezébe teszi népe sorsát. „Ha a búzamag földbe nem hull és el nem hal, egyedül marad, de ha elhal, bő termést hoz” – mondja ki Jézus a hitre épített élet paradoxonát. István nemcsak meghallgatta, hanem egész szívvel vállalta, s meg is élte Jézus tanítását.

Papp Tihamér ofm.