Szűz Mária ünnepei

88
maria

Nagyboldogasszony ünneplése után vagyunk, és most szeptemberben és októberben következnek még egymásután az ő ünnepei: születésnapja, névnapja, emlékezés élete fájdalmaira, majd a Magyarok Nagyasszonya ünnep.

Az én Szűz Máriához való viszonyom gyermekkoromban egyszerű katolikus vonzódás volt. Az idős asszonyokkal együtt mondtam a litániát. Egyetemista koromban egy protestáns hittanórára hívtak, ahol megingatták ezt a naiv, gyermeki Mária- képemet, amikor a Bibliából a kánai menyegzőt olvasta fel a lelkész, és rendkívül bántóan magyarázta a János 2, 3-at: „Asszony, mi közöm hozzád?”

(Károli G. fordítása). Nekem valahogy sokkal jobban tetszett az én kis katolikus szentírásom fordítása: „Asszony, a mi gondunk ez?” Amikor ezt megjegyeztem, két részre szakadt a kis közösség, és az ott lezajlott vita kutatásra indított engem: vajon nincsenek túlzások a mi Mária-tiszteletünkben? A lelkész még azzal is vádolt minket, hogy azzal, hogy mi Máriát Isten Anyjának nevezzük, még Jézusnál is nagyobbnak tartjuk.

A 70-es évek elején még nem nagyon tudtam hozzáférni teológiai könyvekhez, de a központi szeminárium hittanóráin érdeklődtem a kispapoknál, hogy is állunk ezzel. Kételyeimet eloszlatták ugyan, de én a Szentírásból akartam még több bizonyítékot találni Szűz Mária egyedi, sajátos kiválasztottságára. „Akiket pedig előre elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.” (Róm 8,30) – ez a vers nyilván minden üdvözültre igaz, de kiváltképp Jézus szülőanyjára, akit az angyal így köszönt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van. Áldottabb vagy te minden asszonynál!” (Lk l,28) Amikor a Bibliát olvasó ember fontolgatja ezeket a szavakat, megdöbben azon, hogy ilyen fönséges kiválasztása egy embernek sem volt Ádám és Éva óta. Azóta többször is rádöbbentem arra, hogy Szűz Mária valóban a második Éva, hiszen egy új teremtés kezdődik vele és benne abban a pillanatban, mikor válaszol Isten küldöttjének: „Legyen nekem a Te igéd szerint” (Lk 1,38).

Míg az első Éva engedetlenségével az Istentől való eltávolodás átkát hozta utódaira, addig a második Éva „igen”-jével az Isten üdvözítő áldásainak kegyelmi forrását. Ahogy az Ószövetségben Ábrahámot a hívők ősatyjaként emlegetik, mi joggal nevezhetjük Szűz Máriát az egyház, azaz minden hívő édesanyjának.

Mert mi a hit? A nem látható dolgok valósága számunkra, meggyőződés arról, amit nem látunk (vö. Zsid 11,1). Amikor Szűz Mária néhány nap múlva meglátogatja Erzsébetet, akkor ő a Szentlélektől megihletve kinyilatkoztatja számára: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked” (Lk 1,45). Mária hittel kimondott szavában egész lénye benne van. Ezért volt akkora hatása, hogy az ő „legyen”-jére fogant meg a szíve alatt a második Isteni Személy. Ugyanis Isten a világ teremtését az Ő hathatós szavával („legyen!”) teremtette, de a tőle elfordult emberiséget nem tudja és nem akarja annak teljesen szabad és önkéntes beleegyezése, közreműködése nélkül üdvözíteni.

Ez a csöndes, szerény názáreti leányka előre megélte azt, amit Jézus kér az összes tanítványától: „Beszédetek legyen igen, igen, nem, nem” (Mt 5,37). Ha Mária hét megszólalását nézzük a evangéliumokban, akkor nagyon tanulságos lesz számunkra, hogy mennyire rövid tőmondatokban beszél vagy kér: például Kánában bemutatja a kérő és közbenjáró imádság csodálatos példáját – amiről Olaf Halesby protestáns lelkész csodálatos elmélkedést ír az imádságról szóló könyvében, kifejtve azt, hogy ez a legszebb és leghathatósabb kérő imádság a Bibliában –, és Mária ezt olyan hittel mondta, hogy bár Jézus válasza megingathatta volna hitét, ő mégis bölcsen azt mondja a szolgáknak: Figyeljetek rá és „Tegyétek, amit mond”(Jn 2,6). S lám, megint megvalósul Jézus mondása Mária által: „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag…”, a lehetetlennek látszó kérések is teljesülnének.

Ezért áldja Szent Pál az Úristent, aki vágyainkon felül teljesíti kéréseinket. Kedves Testvérek, adjunk hálát az Istennek ezért a gyermekéért, hiszen az ő gyermeki, nagy hite által az Ige megtestesült a mi Földünkön. Ez az Úristen megváltói szeretetének a titka, hogy miért pont benne és általa adta nekünk a Megváltót.

A Szentlélek által úgy tud imádkozni, hogy már előre tudja, hogy az Isten őt meghallgatta (vö. János 5,15), és ezért már előre hálát tud adni Istennek, még mielőtt látna és tapasztalna; Isten megvalósuló tervét a hit szemével látja, és tudja a megvalósulásért dicsérni és magasztalni Istent (Lk 1,47-55).

Miért érezzük mi néha, hogy az Isten távol van, és nem hallgat ránk? Talán azért, mert kételkedve kérünk? Nemigen hisszük, hogy az Úristen meghallgat minket? Már Szent Jakab figyelmeztet arra, hogy a lelkében megosztott ember nem várhat az Úrtól választ (vö. Jk 1,6-8).

Hálát adunk az Istennek, hogy ilyen ember született a világra, aki alázatos, tiszta életével nekünk is mutatja az utat Krisztushoz: „Én az Úr szolgája vagyok, legyen nekem a Te igéd szerint” (Lk 1,38). Nem csak a kánai híveket tanítja, hanem minket is, hogy az üdvösség forrása az ő Fiában és az Ő követésében van. Mily csodálatos, hogy ugyanazt mondja a Mennyei Atya is a Tábor hegyén: „Ez az én szeretett fiam, őt hallgassátok! (Mt 17,5)

Az üdvösségre nem ilyen-olyan módszerekkel és vallásos szertartások végzésével lehet bejutni, hanem az Úr Jézusba vetett feltétlen, gyermeki bizalommal teli hit által, és az ő szavainak megtartásával, tanításának követésével: „Mert nem mindenki, aki mondja, Uram, Uram, jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki megtartja Mennyei Atyám akaratát”(Mt 7,21).

Szűz Mária bensőséges imádságának a misztériuma tehát a próféták titkában keresendő, hiszen ő olyan őszinte, mély kapcsolatban volt az Atyával, amelyben nem a saját imáit tartotta fontosnak, hanem az Isten szavait, és erre akarja a mi figyelmünket is felhívni: ne a saját imáink legyenek fontosak, hanem az Ő szavai. Hiszen tanultuk, hogy az imádság beszélgetés Istennel. Tehát ebben a dialógusban kinek a szava fontosabb? Mária jól tudta. Ezért az ő élete Isten imádása, Isten akaratának szüntelen keresése, és megtestesítése szívvel- lélekkel. Legyen ebben is példaképünk és segítségünk Isten felé vezető utunkon.

Majnek Antal püspök