Taizéi Találkozó Lisszabonban 2004 decemberében

– Hány ember utazott Kárpátaljáról? Milyen útvonalon mentetek?

– Kárpátaljáról december 24-én 43-an indultunk útnak egy autóbusszal, ebből kb. 10-en voltunk magyarok. Ukrajna területéről összesen több mint 10 autóbusz vágott neki az útnak. Először Magyarországon, majd Ausztrián keresztül utaztunk, ahol meg is szálltunk, Klagenfurtban, egy női kolostorban. Itt szentmisén vettünk részt, amit Svorád atya (a Munkács melletti Frigyesfalva plébánosa), csoportunk lelkivezetője celebrált. Ezután következett Olaszország és Franciaország, ahol ismét megálltunk; Grasse-ban egy szabadidőközpontban szállásoltak el bennünket és láttak vendégül nemzeti levesükkel, ami nagyon ízletes volt. Majd Spanyolország következett, ahol szintén nyolcórás pihenőre került sor Madridban, amit városnézéssel töltöttünk. A következő állomásunk már Lisszabon volt.

– Hányán voltatok Lisszabonban? Hogyan fogadtak benneteket?

– Kb. 40 ezren voltunk. Megérkezésünk napján öt csoportra osztottak bennünket, kárpátaljaiakat, és különböző plébániákra vittek, ahol már vártak minket a szállásadó családok.

– Hogyan zajlott a napi programotok?

– A reggeli után, amit a családoknál fogyasztottunk el, mindenki a saját plébániáján egy egyórás reggeli imán vehetett részt, amely magába foglalta
a zsoltárt, evangéliumot, könyörgést, taizéi énekeket és kiscsoportos beszélgetéseket, amelyek angol nyelven folytak. Mindenki ezen a nyelven próbálta megértetni magát.

A találkozók egy óriási nagy csarnokban voltak, amelynek egyik felében az összes résztvevő elfért. A csarnok másik részében osztották az ebédet és a vacsorát. Ebéd után mindig volt egy 60 perces imaóra. Utána szabad program következett; mindenki kapott egy programfüzetet, amelyben különböző lehetőségeket kínáltak: városnézést, templomlátogatást stb. Ezek közül válogathatott mindenki. 18 órára kellett visszamennünk, akkor volt a vacsora, és ezután következett az esti imaóra.

– Találkoztatok-e Roger testvérrel?

-Igen, minden esti imaórán talál-
kozhattunk vele, és szólt is hozzánk, valamint december 31-én áldást is lehetett kapni tőle.

– Mi volt rád különös hatással a találkozó ideje alatt?

– Nagyon szép élmény volt számomra a kereszthódolat, amikor mindenki együtt imádkozhatott és énekelhetett a saját nyelvén, miközben térden mentünk egy óriási, földre fektetett kereszt felé. Megrendítő élmény volt számomra az is, hogy voltak köztünk sokan, akik életükben először voltak taizéi találkozón, ezek közül is sokan csak a világjárás kedvéért jöttek el, de végül minden imaórán ott voltak, és nagyon átélték minden egyes percét.

– Milyen volt a szilveszter, hol töltöttetek?

– A szilvesztert mindenki a saját plébániai közösségében töltötte, 11-től 12 óráig virrasztással, ahol taizéi énekeket énekeltünk, majd ezt követte az éjféli pezsgőbontás.

– Milyen volt a visszaút?

– Január 1-jén indultunk el, visszafelé megálltunk Fatimában, ami kb. két órára van Lisszabontól. Itt a zsúfolásig megtelt templomban szentmisén vettünk részt. Ezután elimádkoztuk a rózsafüzért és úgy indultunk útnak hazafelé.