TEMPLOMSZENTELES NAGYBAKOSON

55

1997. június 27-én, Szent László napján a kárpátaljai római katolikus egyház egy új templommal gazdagodott – egy kis község, Nagybakos hitközössége épített hajlékot az Úr dicsőségére. Nálunk ez igen nagy tett, hisz ebben a szegény világban nem mindennapi dolog a templomépítés. De talán haladjunk sorban az események egymásutánjában.
Az alapkövet 1994 őszén Antonio Franco nuncius helyezte el és áldotta meg. Kemény, összetartást igénylő munka következett ezután, hisz a külföldről érkező anyagi segítség még nem volt elég, még nem jelentette azt az erőt, melyre ilyenkor nagy szükség van. A támogatást körültekintően kellett felhasználni, de a legfontosabb az itthoni segítő elmék és munkás kezek részvétele volt – ők alkották meg, nem egészen három év alatt, a látható eredményt.
A kicsiny, viszont annál barátságosabb templom a sislóci római katolikus templom mintájára készült, a torony felső részét kivéve megegyezik azzal. Belül szép világos, s kis méretei bizalmat, bensőséges érzést keltenek a belépő halandóban.
A rekkenő hőség dacára a forró júniusi napon rengetegen gyűltek össze, hogy együtt ünnepeljenek a nagybakosi katolikusokkal. Más felekezetű hittestvéreik, helyet adva, a templomkertben hallgatták végig a szentmisét. Majnek Antal segédpüspök krizmával megkente az oltár és az épület négy sarkát, majd szentelt vizet hintett a templom falaira. Ezzel, úgymond, véget is ért a templomszentelés, de a lényeg valójában csak most kell hogy következzen. Prédikációjában a püspök az Úr házát egy hajóval, Noé bárkájával azonosította, mely Istenhez juttatja el az embert, s kihangsúlyozta, hogy még nem fejeződött be, nem szabad, hogy vége legyen a templomépítésnek – mindenkinek feladata, hogy szívében alkossa, napról napra megújítsa a Szentlélek hajlékát.
Kárpátalja első, Szent Lászlóról elnevezett templomában a nagykaposi születésű Károlyi Lajos prelátus szolgál. A nyolcvannégy éves atya 1942 óta misézik területünkön, s 1989-ig 18 plébánia tartozott „fennhatósága” alá Huszttól egészen Ungvárig. Ma Mezőkaszony a székhelye, s innen látja el hét faluban is a híveket, többek között Nagybakoson. A megélt idő bizonyára gazdag múltat rejteget; hogy milyet, csak a birtokosa tudja, de, bizonyára, ez is egyik forrása apadhatatlan energiájának. Az időt is Isten irányítja, s a község népét is 0 fogta össze, mutatva nekik a helyes utat, s talált megoldást a problémákra. Lajos atya szerint az emberek érdeme a mű, s Istennek köszönhető minden buzdító szó, támogatás, lelkesedés, mely az alkotás létrejöttének az alapja. Az Úr az utolsó pillanatban is segítő kezét nyújtotta gyermekeinek: az ünnepet megelőző este még kétes volt, hogy készen lesz-e a Szent Lászlót ábrázoló oltárkép, amit végül az éjszaka folyamán mégiscsak a helyére tettek. így másnap már dísze lehetett Isten újonnan épült házának. Az atya szerint nagyon sok ilyen, szinte kézzelfogható mozzanat történt a hároméves építkezés folyamán.
A templom elkészült.
Megrendítő volt hallgatni a közösséget – aminek tagjai idáig magánházakban imádkoztak templom híján – a jól ismert énekek, könyörgések most valahogy mégis másképpen csengtek. Szívből szállt mindegyik, igaz lélekkel magasztalta a világ Teremtőjét, görög és római katolikus, református és ortodox egyaránt. Ugyanaz hangzott magyarul és szlávul.
Remélem, hogy egyre többen figyelnek majd az Úr szavára, s építenek templomokat úgy a föld színén, mint mások életében és saját szívükben egyaránt. Mert csak az képes ilyen tettre, akinek lelkében a Szentlélek otthonra talál, s gondolattal, szóval, cselekedettel hirdeti az Elő Igét, ki „alászállt a Mennyből, megtestesült a Szentlélek erejéből, és emberré lett”. 0 három nap alatt építette fel örök, lerombolhatatlan templomát.

Bekecs József