Túlélés a Krímen

82

Interjú Jacek Pyl krími püspökkel

Múlt számunkban hírt adtunk arról, hogy február 3-án, a megszentelt élet ünnepén Jacek Pyl odessza-szimferopoli segédpüspök volt egyházmegyénk meghívott vendége. Amikor visszatért tőlünk Szimferopolba, nem sejthettük, milyen embert és püspököt próbáló feladat vár rá nem sokkal ezután. Jelenleg nem hagyhatja el a Krímet, hiszen nem tudni, visszaengednék- e. Egy lengyel internetes újság arról készített vele interjút, meglátása szerint milyen a helyzet a Krímen, s hogyan tud kitartani megnehezedett feladatában. Ezt az írást (mely valamikor március 20. és 26. között készült) közöljük most rövidítve.

– Tapasztalt-e változásokat a római katolikus egyház az elmúlt két hétben?

– Templomainkban megnövekedett a hívek száma a szentmiséken. Nem csak római katolikusok, hanem görög katolikusok is jönnek, mert papjaiknak el kellett hagyniuk a Krímet, különben a megtorlás veszélyének tehették volna ki magukat. Mi is tartottunk attól, hogy híveink nem fognak eljárni a templomba, de a félelmeink nem igazolódtak be: híveink ugyanúgy részt vesznek a szentmiséken, mint korábban. Bizonyos, hogy a vegyes családokban növekedett a feszültség – még ha a férj is, a feleség is katolikusok, de az egyik orosz, a másik ukrán vagy lengyel származású, nézeteltérés alakulhat ki közöttük. Néhány család elhagyta a Krímet, ami nagy veszteség számunkra, tekintve, hogy itt eleve nincs túl sok katolikus.

– Az egyház fejlődésével kapcsolatos tervek továbbra is aktuálisak-e a Krímen, vagy a papság a kivárás, netán a visszahúzódás politikáját választja?

– Azt gondolom, hogy a legtalálóbb kifejezés a „túlélés politikája”. Míg a politikai helyzet nem stabilizálódik, nem beszélhetünk további fejlődésről. Folyamatosan tart a templom visszaadásáért a harc Szevasztopolban, s továbbra is arra törekszünk, hogy odaadják nekünk a templom építés alatt lévő telkét Szimferopolban. Egyelőre nincs kivel tárgyalni erről, amíg a hivatalok el nem kezdenek valahogyan működni. Azt gondolom, hogy az itteni római katolikus egyházat úgy fogják kezelni, mint Oroszországban. A helyiek leginkább a görög katolikusokat és a kijevi patriarchátushoz tartozó pravoszláv lelkészeket üldözik. Minket nem bántanak.
Mindannyian az egy Istenben hiszünk és befogadjuk azokat, akiknek lelki támaszra van szükségük. Plébániai közösségeink is nagyon eltérőek. Pl. itt Szimferopolban közel száz, szentmisére járó afrikai egyetemistánk van, akiknek angolul tartjuk a szentmisét, hiszen ezen a nyelven tanulnak. Szevasztopolban a spanyol nyelvű egyetemistáknak spanyolul misézünk, hiszen ők nem tudnak oroszul, de nekik is szükségük van lelkipásztorra.
Most az a legfontosabb, hogy kitartsunk. Mi mindig azt hangsúlyozzuk, hogy a béke és a másik ember tisztelete a legnagyobb érték, a legrosszabb számomra pedig a testvérgyilkosság. Az utóbbi évek békésen teltek a Krímen; ez egy soknemzetiségű régió, eddig nem voltak etnikai vagy vallási hátterű konfliktusok.

– Nincs szó arról, hogy a Krímet az Odessza- Szimferopoli Egyházmegyétől mondjuk a Moszkvai Érsekséghez csatolják?

– Nem, erről nincs szó. A Vatikán nem szokott azonnal lépni. Még amúgy sem látszik, mi lesz a végleges helyzet.

– Milyen az általános helyzet most a Krímen?

– Az emberek között folytonos eufória uralkodik, mindenki örül, hogy Oroszország „visszatért” a Krímre. Ezen kicsit csodálkozom, mert egyes bankok nem működnek, a nyugdíjakat nem fizették ki, az áramot nem egyszer kikapcsolják… Az orosz személyi igazolványért pedig akkora sorokban állnak, hogy át sem lehet menni köztük.

A Krímet felajánlottuk Szűz Mária Szeplőtelen Szívének, ugyanezt tették a püspökök Harkovban; Ukrajna minden plébániáján felolvasták ezt az imát.

– A Krímen nem csak Ukrajnából, hanem Lengyelországból is vannak papok és szerzetesnővérek? Van-e probléma a vízummal és az ott-tartózkodás meghosszabbításával?

– Kilenc lengyel és három ukrán pap dolgozik itt. Egyelőre nem volt probléma a vízummal. Lehet, hogy azért, mert most nem hagyjuk el a Krímet, mivel lehet, hogy egyszerűen nem engednének vissza minket. Egyes szerzetesnővérek elmentek, mások pedig itt maradtak.

– Mire van szükségük leginkább a krími katolikusoknak lelki és fizikai értelemben? Hogyan segíthetnénk?

– Lelki értelemben mindig az ima a segítség. Legfontosabb, hogy a jó oldalára álljunk, Isten oldalára, az isteni erkölcs oldalára, hogy bennünk legyen béke; és ha az ember szívében béke van, akkor béke lesz a családokban és az emberi kapcsolatokban is. A kijevi Majdanon több mint száz áldozat volt, de az utóbbi krími események mindennek ellenére vértelenül mentek végbe, bár nem mindig igazságosan. Fontos, hogy nincs vérontás, hogy nincsenek könnyek. A békés megoldásért szólalt fel a Krímen az Egyházak Tanácsa. Egyelőre az utcákon nyugalom van, a legnagyobb háború az interneten és a televízióban zajlik. Orosz katonákat sem látni Szimferopol utcáin. Csak az árak változnak, vagyis növekednek, a hrivnya devalválódik, bevezették a rubelt.
Humanitárius segélyt nem tudunk fogadni, mert egyszerűen senki nem engedi azt be. A Krím határában nagyon nagy sor áll, sokakat nem engednek be. A posta szinte egyáltalán nem működik. De mi itt maradunk híveinkkel, és azt reméljük, hogy Isten, mint mindig, oltalmazni fog minket.

Jerzy Wójcicki és Ania Szłapak

Lengyelből fordította: Pápai Zsuzsanna. Forrás: www.wizyt.net