Zarándoklat a rotterdami Taizé találkozóra

2010. december 28. és 2011. január 1. között rendezték meg a soron következő, immár 33. Európai Ifjúsági Taizéi Találkozót, ezúttal a hollandiai Rotterdamban. Zarándokaink december 26-án a délutáni órákban indultak útnak. Többnyire holland családoknál szállásolták el őket. Az érdekes és változatos programot a taizéi tesvérek szervezték

„Az egész olyan feledhetetlen volt. A közös imák, és az éneklés az Ahoy-ban. A családunk… annyira kedvesek voltak. Még ők köszönték meg, hogy eljöttünk…”

2010. december 26. Kissé félve ültem fel a Rotterdam felé tartó buszra, amely a 33. Európai Ifjúsági Taizéi Találkozóra tartott.

December 28-án megérkeztünk Rotterdamba a regisztráció helyére, megkaptuk a találkozóhoz szükséges programfüzeteket, térképeket és szállásadóink címét. A délután folyamán megérkeztünk a minket vendégül látó parókiára, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Én egy nyugdíjas házaspárhoz kerültem, akik nagyon kedvesek és figyelmesek voltak. Itt el is oszlott minden utazás előtti félelmem. Már az első napon kialakultak a kisebb baráti társaságok, mindenki nagyon jól érezte magát.

Aztán következett az Ahoy-ban az első közös ima… nagyon megfogott, mikor az a több ezer fiatal együtt imádkozott és énekelt, valami furcsa béke szállt le közénk, furcsa nyugalmat éreztem. Innentől már nem is zavart, hogy nem tudok angolul. Szavak nélkül is megértettük egymást a más nyelven beszélő fiatalokkal. Az imák és programok közti időben új barátaimmal bejártuk a várost, megismerve egy másik kultúrát. Aztán jött a búcsú és elindultunk hazafelé. A vendéglátó családok kikísértek minket a buszhoz, érzékeny búcsút vettünk egymástól és elindultunk.

Bízom benne, hogy jövőre is ott tudok lenni Berlinben a soron következő Taizéi Találkozón.

Az Ungvári Zakarpatja szálloda előtt elhaladó járókelők 2010. december 26-án egy – az ünnep utáni hangulatba nem illő – buszt pillanthattak meg. Ez a jármű egy újabb szép, téli ünnep felé röpítette a rá várakozó fiatalokat, akik egytől egyig az éves Taizéi találkozóra siettek Rotterdamba.

Tizenkilenc órányi buszozás után a kis csapat megérkezett Passauba. Itt kilenc órát töltöttünk a festői kisváros megismerésével, míg sofőrjeink kipihenték magukat. Késő délután aztán újra elindultunk, hogy megtegyük az út hátra lévő részét.

Másnap reggelre el is értük Rotterdamot. Rövid ismerkedés és a családokhoz történő beköltözés után mindnyájan visszamentünk a városközpontba az Ahoyhoz, amely a közös programok helyszínéül szolgáló csarnok és kulturális központ. Itt elkölthettük első közös ebédünket a majd harmincezer fiatallal, akik szintén a találkozóra érkeztek a nyugodt kikötővárosba. Később részt vehettünk az első közös imánkon, ami után Alois testvér elmélkedését hallgathattuk.

Másnap a plébániákon reggeli ima után kis csoportokra osztottak minket, és megbeszélhettük az elhangzott evangéliumi részletet. Ezután újra az Ahoyba vitt az utunk, ahonnan az ebéd és az imádság után különböző kulturális programokra indulhattunk. Délután ismét visszatértünk, hogy közös imával zárjuk a városközpontban töltött időt. Visszatérve a vendéglátóinkhoz fáradtan és vidáman térhettünk nyugovóra. A következő nap az előzőhöz hasonlóan telt, esélyt adva a lelki feltöltődésre.

Szilveszter napján együtt imádkozhattunk sok ezer testvérünkkel az egyenlőségért és a bizalomért. Szálláshelyünkön ünnepi vacsorával vártak minket. A vacsora elfogyasztása után a plébániákon virrasztást tartottunk a népek közötti békéért, majd átlépve az új esztendőbe a „népek ünnepe” következett, ahol minden nemzetiség bemutatta hagyományait.

Másnap elbúcsúztunk szívélyes vendéglátóinktól. A kora délutáni napsütésben minden szív a búcsú emlékétől volt nehéz. A szomorkás indulás után azonban csakhamar jó kedve kerekedett a társaságnak, hiszen Amszterdam felé vettük az irányt.

A főváros gyors megismerése után nyugovóra tértünk az üléseinken, hogy másnap újult erővel indulhassunk következő megállónk, Nürnberg felfedezésére. A nyugodt német városka és a helybéliek kedvessége mindenkit elvarázsolt, így hát kellemes élményekkel gazdagodva ültünk vissza járművünkbe. Január harmadikán délelőtt értük el közös végállomásunkat, Ungvárt, ahonnan mindenki egyenként hazaindult.

Elbúcsúztunk egymástól, s ki-ki elindult a maga útján, szívében közösen átélt élményekkel és megnyugvással.