20 SZÁZAD – 21 ZSINAT

226

Az első zsinat csaknem három évszázaddal az első Pünkösd után ülésezett. Vajon miért? Azért, mert ez alatt a hosszú időszak alatt lehetetlen volt az összes püspököt összehozni. Hiszen az Egyháznak – gyakran üldözés alatt, máskor pedig csak megtörten — nem volt törvényes léte.
313-ban Konstantin kihirdeti a Milánói Ediktumot, mely állami elismerést és jogot biztosított az Egyháznak. Tizenkét évvel később gyűlt össze az első egyetemes zsinat. A 318-ban Niceában ülésező püspökök jórészt kínzások áldozatai voltak az utolsQ keresztényüldözések folyamán. Ezek a püspökök tanúságot tettek hitükről.

A négy első nagy zsinat

A négy első zsinatnak rendkívüli jelentősége volt. Pontosan körülhatárolták, hogyan fejezte ki az Egyház:
– Jézus Krisztus valóságos Isten. (Nicea)
– A Szentlélek valóságos Isten. (Konstantinápoly)
– Jézus Krisztus egyszerre ember és Isten, így anyját jogosan nevezik: „Isten Anyjának”. (Efezus)
– Jézusnak egy és ugyanazon személyében két természet van: emberi természet és isteni természet. (Kalce-don)
A Credónak, Hitvallásunknak azt a szövegét, amelyet a vasárnapi szentmisén megvallunk, ezek a zsinatok dolgozták ki.

A keleti egyház jelentős szerepe

Az első nyolc zsinatot Keleten tartották. A Bizánci Császárság békét élvezett, mialatt a Nyugatot elözönlötték a barbárok.
Sajnálatos módon az Egyház két ága (a nyugati, latinul beszélő és a keleti, görögül beszélő Egyház) közötti összhang 869-ben, a IV, Konstantinápolyi Zsinat folyamán megbomlott.

Négy zsinat egy évszázad alatt

1123 és 1215 között négy zsinat ülésezett a római Lateránban. Most, amikor már a középkori civilizáció kibontakozott, ritkábbá akarták tenni a háborúkat (Treuga Dei: Isten békéje); őrködtek a szentségek ingyenességén; körülhatárolták a pápaválasztás feltételeit (hogy az állami hatalmak bele ne avatkozzanak); megszervezték az iskoláztatás kezdeteit. Végül a IV. Lateráni Zsinat kihirdette a legalábbis évente egyszer – húsvétkor – való szentgyónás és szentáldozás kötelezettségét.
Európa útjain (1245-1445)
Két évszázad folyamán a pápa már nem érzi magát Rómában biztonságban. A zsinatok Európa útjain vándorolnak. Elsősorban a keresztény valláspolitikai kérdéseire keresnek megoldást.

Egy zsinat 18 éve (1545-1563)

Mialatt a Trentói Zsinat ülésezett, a világ már megváltoztatta arculatát. Ekkor már 50 éve annak, hogy Kolumbus Kristóf felfedezte Amerikát, és e földrész keleti partjainak felkutatása még nem fejeződött be; a reneszánsz teljes virágzásában van; s néhány évtizeddel Luther és Kálvin után a hitújítók egész sora vonja kétségbe a katolikus Egyház struktúráit (berendezését, szervezetét) és hitbeli tanításának egy részét.
A Trentói Zsinat teljesítménye tekintélyes. Pontosan meghatározza a kontesztált hittételeket (hit, eredeti bűn, szentségek, különösen az Eucharisztia) és megszervezi az Egyház reformját: pontosan megállapítja a püspökök kötelességeit, bevezeti a szemináriumok intézményét a papképzés szolgálatában, és elrendeli a hittanítás kézikönyvének szerkesztését: ez a katekizmus.

Az ipari korszak küszöbén: az I. Vatikáni Zsinat (1869-70)

A világ gyökeresen megváltozott a Trentói Zsinat óta. Politikai fordulatok és mozgalmak (1789, 1830, és 1848 forradalmai) felforgatták Európát. Születőben van a nagyipar, nyomon kíséri az általa felidézett nyomorúságok sorozata. Renan és sokan mások a hit alapjait támadják. Az újságok vallásellenes eszméket terjesztenek.
„A zsinatnak igen nagy gonddal kell megvizsgálnia és meghatároznia a teendőket… a hit épsége, az istentisztelet méltósága, az emberek örök üdvössége… és az általános béke érdekében.” (A zsinatot egybehívó okmány szövegéből.)
Hatalmas program volt ez. Mindössze két pontja került tárgyalásra: a hit és az értelem viszonya, a pápai tévedhetetlenség. Közben kitört a francia-porosz háború, és az egyesült Itália seregei megszállták az Egyházi Államot, és elfoglalták Rómát. A zsinat folytatása lehetetlenné vált.

F. Louvel o.p.