Boldog II. János Pál és az új evangelizáció

1-jén avatták boldoggá Karol Wojtyłát, vagyis II. János Pál pápát. Az ő rendkívüli pápaságát többek között az új evangelizáció iránti elkötelezettsége is jellemezte. Ő alkotta meg ezt a fogalmat, melyre egyre nagyobb hangsúly helyeződik egyházunkban. A jelenlegi Hit évének is egyik vezérgondolatául jelölte meg az új evangelizációt XVI. Benedek pápa. De vajon mit takar ez a fogalom? A Vatikáni Rádió alábbi cikkéből megtudhatjuk, hogyan gondolkodott róla a szentéletű pápa.

A lengyel pápa alkotta meg 1979-ben, hazájában tett első apostoli látogatásakor az új evangelizáció kifejezést. „Úgy érzem, hogy elérkezett a pillanat, amikor minden egyházi erőt az új evangelizáció szolgálatába kell állítani” – hangzott II. János Pál buzdítása Redemptoris Missio című enciklikájában. A dokumentumban Karol Wojtyła leszögezte, hogy a régi keresztény hagyománnyal rendelkező országokban drámai feladatot jelent az új evangelizáció. Ezekből a nemzetekből nem mehetnek misszionáriusok nem keresztény országokba, ha előbb nem fordítanak komolyan gondot a nem keresztényekre saját hazájukban. 1979 júniusában Boldog II. János Pál Lengyelországban tett első apostoli látogatásakor a kommunista rezsim eredménytelenül próbálta kicsinyíteni az esemény történelmi jelentőségét. A pápa akkor mondta e prófétai szavakat: „Megkezdődött az új evangelizáció. Olyan, mintha egy második igehirdetésről lenne szó, de valójában az evangélium mindig ugyanaz.

A kereszt magasan áll a változó világ felett”. II. János Pál megjelölte az új elkötelezettség alappilléreit is: „az új évezred evangelizálása merítsen a II. Vatikáni Zsinat tanításából”. Hangsúlyozta, hogy mindenkit érint ez a tevékenység: püspököket és papokat, világi híveket és Istennek szentelt személyeket egyaránt. A világiak felelősségét külön kiemelte Christifideles laici kezdetű szinódus utáni buzdításában. A dokumentum megállapítja: az új evangelizáció nem pusztán egyes személyek felé fordul, hanem a lakosság különböző rétegeihez.

Arra irányul, hogy érett egyházi közösségeket formáljon, amelyekben a hit megvalósítja eredeti jelentőségét; vagyis azt, hogy kapcsolódik Krisztus személyéhez és evangéliumához; vele a szentségekben találkozik, szolgáló szeretetben él.

A világ zarándokának nevezett pápa meg volt győződve arról, hogy az Egyház nem lehet evangéliumi, ha nem missziós egyház. Novo Millennio Ineunte kezdetű apostoli levelében megújította az új evangelizációra szóló buzdítását: „Fel kell élesztenünk magunkban a kezdetek lendületét, hagyva, hogy elárasszon bennünket a Pünkösd utáni apostoli hithirdetés buzgósága”.

Az évek múltával Karol Wojtyła egészsége meggyengült, megerősödött azonban az a meggyőződése, hogy Európában és Nyugaton a szekularizáció előrehaladásával egyre nagyobb szükség van az evangéliumi jó hír új hirdetésére. Pápasága utolsó éveiben II. János Pál gyakran beszélt Európa keresztény gyökereiről. „Az európai kultúra egy ’csendes istentagadás’ benyomását kelti. Az emberek önmagukkal eltelve úgy élnek, mintha Isten nem létezne. A legsürgetőbb szükség van tehát Európában, Keleten csakúgy, mint Nyugaton a megnövekedett reményre, hogy ezáltal értelmet adjunk az életnek és a történelemnek” – mondta 2003. július 13-án, az Úrangyala-imádság alkalmával.

A fáradt és beteg pápa tudta, mily jó alkalom az evangéliumi tanúságtételre a szenvedő ember méltósága. Ezért II. János Pál 2000-ben az új evangelizáció témájának szentelte a betegek világnapját. A kórházak, valamint minden olyan otthon, amely szenvedő embereket fogad be, az új evangelizáció kiváltságos környezetei. Kötelezzék el magukat arra, hogy éppen ezeken a helyeken hangozzék fel ismét az evangéliumi üzenet, amely a reménységet hirdeti – tanította Boldog II. János Pál pápa.

Vatikáni Rádió/MK