Katolikus cigányok találkozója Visken

Egy hete vihart és esőt jósolt a meteorológia május 3-ára; ezen a napon, Boldog Ceferino emléknapjának előestéjén tartottak találkozót Visken a katolikus cigányok. Az égiek végül pártfogásukba vették az eseményt: végig szép, napos volt az idő, az utolsó ének legvégén kezdte csak rá az eső. Mint kiderült, többen imádkoztak ezért, és nem hiába.

Egyházmegyénk nyolc cigánytáborban folytat pasztorációt: Koncházán, Homokon, Gálocsban, Minajban, Munkácson, Pósaházán, Beregújfaluban és Visken. Ezekből a táborokból érkeztek cigányaink, összesen több mint százan. A találkozó szentmisével kezdődött, melyet egyházmegyénk öt cigánypasztorációval foglalkozó papja közül három mutatott be: Majnek Antal püspök, Pogány István munkácsi plébános, cigánypasztorációs felelős és Petenko Miron munkács-váraljai plébániai kormányzó (Michels Antal beregszászi és Landwehr Martin schönborni plébánosok nem tudtak eljönni). A szentmisén jelen volt még Rácz István viski plébános is.

A szentbeszédet Miron atya tartotta. Arról beszélt, hogy Isten szava jelzés számunkra, merre menjünk, és ha nem figyelünk rá, akkor eltévedünk.

A felajánlás előtt az egyes táborok képviselői különböző adományokat vittek az oltárhoz, melyekkel kifejezték egész életük felajánlását Istennek: gyertyát, mely Jézust jelképezi, s hogy nekünk is tovább kell adnunk az ő fényét embertársainknak; rózsafüzért, mely imáinkat jelzi, virágot, melyek örömeinket, keresztet, mely szenvedéseinket jelképezi; egy játékbabát, mely a gyermekeket jelképezi – a már élőket, és azokat is, akiket ezután fogadunk el az Istentől –, ásót, kapát, kosarat és vesszőből kötött seprűt, mely a munkákról beszél, s kenyeret, mely hála és könyörgés a mindennapi kenyérért. Az oltár előtt még ott állt Boldog Ceferinónak, a boldoggá avatott vértanú cigánynak a képe is.

A szentmise olvasmányait, a felajánlási menet magyarázatát szintén a cigányok olvasták fel, s a ministránsokat is ők adták. Öröm volt látni, milyen sokan mennek már áldozni. A szentmise alatt a ráti gyermekotthon kórusa énekelt, akik később is megörvendeztettek minket néhány énekkel. Szép énekük nagyon tetszett a jelenlévőknek, és ők is nagyon jól érezték magukat.

Szentmise után rövid szünet és szendvicsezés következett. Ezután Antal püspök atya tartott beszédet Jézusnak a feltámadása utáni szavairól, tetteiről, találkozásairól, melyet a hallgatóság nagy figyelemmel követett.

Utána a püspök atya vezetésével imádkoztunk az édesanyákért, azokért külön is, akik a mostani ukrajnai harcokban családtagjaikat veszítették el. A ráti gyerekek pedig egy szép anyák napi énekkel tették teljessé az anyákról való megemlékezést. Ezután következett a bográcsban főtt étel elfogyasztása a templom kertjében. Beszélgetés, a finom bográcsgulyás elfogyasztása, ének, tánc, minden volt ebben az egy órában.

Ezután tanúságtételek és dicsőítés következett – ezt Lakatos Róbert vezette, a koncházi tábor vezetője. Először is megemlékezett a sokunk által tisztelt és szeretett Horvát Béláról, aki novemberben hunyt el Homokon, s aki évekig a kárpátaljai cigányok meghatározó szellemiségű képviselője volt. Az egyik tanúságtételt az ő fia mondta, aki önmagának is meglepetésként jelentkezett édesapja temetésén Mészáros Domonkos atyának arra a kérdésére, ki fogja folytatni Béla evangelizációs munkáját. „Nem én voltam az, aki ekkor felemelte a kezemet” – fogalmazott. S az Isten segítségét, vezetését azóta is tapasztalja olyan dolgokban, amikről korábban azt hitte, sohasem lenne rá képes. Többen mondtak el még megrendítő, személyes tanúságtételeket – hogyan érezték meg az Isten hívását, hogyan kezdtek el templomba, hittanra járni, s hogyan változott meg az életük, vagy éppen hogyan gyógyultak meg attól, hogy őszinte és mély kapcsolatba kerültek Istennel. Mindenki nagy csendben, figyelemmel hallgatta őket. Sokan hordoznak még magukban közülük ilyen történeteket – reméljük, az elkövetkező években ők is megosztják velünk ezeket mindannyiunk épülésére.

A tanúságtételek közben és után dicsőítő énekek hangzottak el, majd utána ismét vidám, kötetlen együttlét következett, melynek délután három órakor lett vége. A közeledő vihartól feketévé vált ég alatt indultunk haza, de a találkozáson kapott élmények elfeledtették velünk a kinti sötétséget. Köszönjük a szervezőknek, a viski plébániai tagoknak Nyisztor Katalinnak és Gór Józsefnek az előkészítést és a vendégszeretetet, köszönetet mondunk papjainknak, a ráti gyermekeknek és vezetőjüknek, Ilyasovics Józsefnek, s mindenkinek, akik hozzájárultak ehhez a szépen sikerült találkozóhoz.

Pápai Zsuzsanna