Keresztutak

Korláthelmecen…

Tíz évvel ezelőtt, 2004. virágvasárnapján került sor az első szabadtéri keresztútra Korláthelmecen. Molnár János akkori plébános, a helmeci hívek, az ungvári ifjúsági kórus és más segítők közösen készítették elő a keresztutat és a szentmisét.

Izgalommal és várakozással gyűltünk össze, hiszen nem volt még ilyenben részünk. Szép élmény volt, ahogy együtt, elmélyülve, imádkozva, énekelve mentünk fel mi is a „hegyre”, vagyis a templomdombra. A keresztút alatt a görög katolikus templom harangja is megszólalt, s a szentmisét a dombtetőn álló református templom kertjében, a temető mellett mutatta be Majnek Antal püspök atya. A helyi hívek pedig a szentmise után nagy szeretettel kínálgatták az éhes vendégeket.

Azóta minden évben egyre többen gyűlnek össze egész Kárpátaljáról (még Rahóról is jönnek a hívek), hogy átimádkozzák és elmélkedjék Jézus értünk vállalt szenvedését. Az állomások között mindig mások viszik a keresztet (idősek, fiatalok, gyerekek egyaránt), melyet a végén a szentmise helyén felállítanak. A szabadtéri keresztút arra is alkalmat nyújt, hogy mi is vállaljunk egy kis áldozatot és vezeklést Jézus iránti szeretetből, hiszen virágvasárnap elég hideg szokott lenni az idő, legtöbbször átfázva, vagy akár átázva kerülünk vissza a buszokba, amikor hazaindulunk. (Ebben az évben, Isten ajándékaképp, most épp kellemes, napos volt az idő.)

A templomkertben minden évben más pap mutatja be a szentmisét – idén Kocáver Sándor ungvári káplán –, miközben a többi pap gyóntat. Sokan végzik el itt húsvéti gyónásukat minden évben.

A szeretetvendégség után, amivel a helmeciek kínálják a vendégeket, hazatérünk. Kezdődik a nagyhét, s egy ilyen testközeli élmény után másképp, közelebbről érintenek minket azok a történések, melyekre a szent napokon emlékezünk.

Pápai Zsuzsanna

… és Perecsenyben

Ugyancsak virágvasárnap került sor a perecsenyi keresztútra is; itt a templom melletti hegyen felállított stációkat járták végig a helyi és a közelebbről-távolabbról érkezett hívek. Már hagyománnyá vált, hogy minden évben végigjárjuk a keresztutat, a stációkat, s imádkozva, énekelve szívünkben mélyen átéljük az eseményeket. Ezen a szép, napfényes időben megtett a keresztúton velünk volt a Megváltó – Jézus Krisztus is. Minden állomásnál, a kis kápolnák mellett a papok és a szeminaristák felolvasták Jézus szenvedésének történéseit: Anyjának és a jeruzsálemi asszonyoknak fájdalmát, a hívek könnyeit és együttérzését, s minden alkalommal azzal az imával fordultunk Istenhez, melyre maga Jézus tanított minket.

A keresztút végén Zsarkovszki Péter frigyesfalvi plébános elmondta, mennyire örül neki, hogy a kereszténység mindenki számára szabadon hozzáférhető lett, nem kell elrejteni azt; hogy növekedett a templomok és a papok száma, akik missziós munkájukat végzik a földön, és több ember kezdett Istenhez térni, s az imádságban beszélni vele.

A keresztúton Perecsenyből, Ungvárról és környékéről, Nagybereznáról, Turjaremetéről, Zábrigyból és Onokócról vettek részt római és görög katolikus hívek. Szinyákról, Schönbornból és Pósaházáról is érkeztek zarándokok. Szintén mindkét rítusból voltak jelen papok is. A keresztutat a perecsenyi lazarista atyák vezették.

Adam Stroczynski lazarista atya írása nyomán