APRO CERUZA AZ ISTEN KEZEBEN

Kalkuttai Teréz anyára emlékezve

„Uram, tégy méltóvá minket, hogy az egész világon szolgálhassuk azokat az embertársainkat, akik szegénységben és éhségben élnek és halnak meg.” Ezeket a szavakat a nyolcvanhét éves korában meghalt Kalkuttai Teréz anya imádkozta nővéreivel közösen. Senki sem fogja elfelejteni törékeny, hajlott alakját, akiben a mai kor szentjét tisztelhetjük. Legendássá vált a kék szárija, amely mindenki számára egyértelmű jelzés volt, hogy az elhivatottsága és a küldetése a legkisebbeknek szólt. Nővértestvérei tanúsága szerint Teréz anya Kalkuttában kapott üzenetet Istentől, hogy életét a szegények szolgálatának szentelje. Egyedül indult el hatalmas útján, 1948-ban. Összeszedte a bengál főváros utcáin a magányosan haldokló páriákat (az indiai társadalom érinthetetlenjeit), majd évtizedekkel később a nyugati társadalmak kirekesztettjeit, az AIDS-betegeket is határtalan szeretettel ölelte magához: mert minden emberben Istent látta. Kezdetben csak rendíthetetlen hitére és legfőképpen a Gondviselésre számíthatott, később világszerte elismerés vette körül munkáját. Az „apró ceruza Isten kezében” – ahogy egyszer nevezte magát, befejezte tanúságtételét a földön. Amit elkezdett, Nirmala nővér folytatja nővértársaival együtt. A Szeretet Misszionáriusai 4500-an vannak a világon, s 120 országban – köztük Magyarországon is – 500 szegényiskolát, és több mint 1000 mozgókórházat tartanak fenn, amelyekben 90 ezer leprást és AIDS-beteget gondoznak, valamint 800 házat árvák, rokkantak, betegek, haldoklók számára.
1910. augusztus 27-én született Ágnes Gonxha Bojaxhiu a macedóniai Skopjéban. Szülei albánok voltak.
1928 – a misszióba jelentkező Ágnest előbb az írországi Loreto apátságba , majd az indiai Dardzsilingbe küldik, hogy megkezdje noviciátusát.
1929-1948 – földrajzot tanít egy kalkuttai középiskolában, néhány évig iskolaigazgató.
1946. szeptember 10 – „a sugallat napja”: megérti, hogy Isten a „szegények legszegényebbjei” közötti munkára szánta.
1948 – három hónapig tanul az amerikai orvos missziós nővéreknél, majd Kalkuttában megnyitja első nyomornegyedi iskoláját.
1949 – megérkezik az első társ, egy fiatal bengáli lány, a későbbi Ágnes nővér.
1950 – a Szentszék jóváhagyja a Szeretet Misszionáriusainak munkáját. A kezdeményezés követőkre talál Indiában.
1962-ben megkapja a Padma Shri (Pompás Lótusz)- díjat India államelnökétől és a Nemzetközi Megértés Díját a Fülöp-szigetek kormányától.
1963- A kalkuttai érsek megáldja a férfiágat, a Szeretet Misszionárius Testvéreit.
1965-1970 – Teréz anya missziós házat nyit Caracas közelében (Venezuela), Colombóban (Sri Lanka), Taborában (Tanzánia), Bourke-ben (Ausztrália). Melbourne-ben az alkoholistákkal foglalkozik a misszió
1970 – Londonban európai és amerikai újoncoknak noviciátust nyit.
1971 – VI. Pál pápa elsőként tünteti ki a XXIII.János pápabékedíjjal. Házat nyit Londonban. Megkapja az Irgalmas Szamaritánus Díjat (USA) és a Kennedy Nemzetközi Díjat. A washingtoni egyetem a humán tudományok díszdoktorává avatja. Házat nyit Írországban, de 1973-ban a missziónak el kell hagynia az országot. Beköltöznek New York néger negyedébe, a Harlembe.
1972 – házalapítás két bangladeshi városban, Mauritius szigetén, Saigonban (Dél-Vietnam). Noviciátus Melbourne-ben. Megkapja a Nemzetközi Egyetértés Díját az indiai kormánytól.

1973-ban Teréz anya a „vallásos haladásért” kitűzött Templeton-díj első kitüntetettje Londonban. A rendi gyűlés harmadszor is főnöknővé választja. Kihallgatáson vesz részt a pápánál. Új missziók nyílnak Egyiptomban, Ausztráliában, Jemenben, Peruban, Olaszországban, Etiópiában, Jordániában. Ugyanebben az évben megkapja Milánó város aranyérmét.
Az 1974-es év folyamán 12 missziót alapítanak. Teréz anya megkapja az ohiói egyetemen a Mater et Magistra Díjat. Végigjárja Amerikát és Európát.
1975. Újabb 12 alapítás szerte a világon. Washingtonban Albert Schweitzer-díjjal tüntetik ki Teréz anyát. Beszédet mond az Egyesült Nemzetek székházában. A kanadai Xavéri Szt. Ferencről elnevezett egyetem tb. doktorává avatja.
1976-ban Teréz anya Taizébe megy. Újabb 12 misszió alapítása.
1977 – Cambridge egyetemén teológiai doktori címet kap. A Szeretet Misszionáriusai segítenek az indiai Haderabadban egy óriási ciklon után (56000 halott, 2 millió hajléktalan).
1978 – kihallgatáson fogadja VI. Pál pápa. A brit kormány rendjellel tünteti ki.
1979 – Teréz anya Balzan-békedíjat kap. Első kitüntetettje XXIII. János pápa volt, majd 15 éven át nem adták ki. Oslóban megkapja a Nobel-békedíjat. Közben egyre szaporodnak az új alapítású missziós házak.
1980-ban Indira Gandhi átadja Teréz anyának a legmagasabb polgári kitüntetést, a Bharat Ratna-t (India ékszere).
1982. Az év végére a misszióalapítások száma 52 országban 223-ra nő. A rendben ekkor 1576 nővér és kb. 650 újonc illetve jelölt tevékenykedik 140 iskolában, 670 beteggondozóban, 122 leprásgondozóban, 81 haldoklók otthonában, 304 segélyközpontban és egyéb intézményben.
1985-ben az ENSZ közgyűlésen a szegények érdekében szólal fel.
1990. Egészségi okokra hivatkozva benyújtja lemondását a rendi elöljárói tisztségről, de a kongregáció nővérei egyhangúlag újraválasztják.
1991 — három házat nyit szülőhazájában, Albániában. 1997-ben végérvényesen lemond, utódjául március 13-án Nirmala nővért választják meg.
1997. szeptember 5-én szívinfarktus következtében Kalkuttában fejezi be földi életét.
1997. szeptember 12-én II. János Pál pápa püspöktársai egybehangzó kérésére elkezdte Teréz anya szentté avatásának perét.

Összeállította: fr. Imre.