Szent Ágota és Szent Ágnes

A római liturgia a téli évszak mind a négy hónapjában egy-egy leányalakban ünnepli meg a tiszta és hősies ártatlanságot. Novemberben Cecíliát, decemberben Lúciát, januárban Ágnest, februárban Ágotát. A sötét hónapok ellentéteiként: mintegy a saját belső fényükkel megvilágított ékköveknek tekinti őket.

Az Ágotáról fennmaradt hagyomány szerint neki kellett a legtöbbet és legborzalmasabbat szenvednie a tisztaságért. A keresztény ókor leghíresebb szentjei közé tartozik, s Cecíliával osztozik a népszerűségben, tiszteletben. Szenvedéstörténete Decius, a római császár korára esik, aki mindössze 249-től 251-ig uralkodott, vaskezével mégis úgy meg tudta rázni a kereszténység teljes testét, ahogy előtte senki sem. Nem bízta többé a keresztények feljelentését a velük ellenséges társadalmi erőkre, hanem statisztikai üggyé tette. Minden kereszténynek jelentkeznie kellett, és színt kellett vallania.

Ágota a szicíliai Cataniában született előkelő családban, és szüzességet fogadott Istennek. A szépséges Ágotát a kéjvágyó helytartó, Ouintianus kívánta meg, letartóztatta és az egyik hírhedt örömtanyára vitette, hogy ott átneveljék. Az intézmény tapasztalt vezetőnője azonban mindjárt felismerte, hogy Ágota esetében a kívánt érzületváltozást nem lehet elérni. Ezért a konzul, felhasználva Decius császár keresztényellenes rendeletét, megparancsolta, hogy a leányt, mint keresztényt vezessék bírói széke elé. A helytartó szörnyű kínokkal fenyegette Ágotát, hogy elpártoljon Krisztustól, majd feldühödve a leány szívós ellenállásán börtönbe vetette. A hitvalló Ágotának néhány nap leforgása alatt a kínzások egész sorát kellett kiállnia. A poroszlók szinte halálra verték, izzó vassal égették, majd harapófogóval levágták a mellét.

A legenda megőrizte a szent vértanú szavait, amelyeket bírája szemébe vágott, miután az szörnyű indulatában megcsonkíttatta: „Te istentelen szörnyeteg! Hát nem szégyelled-e magad egy nőtől azt rabolni el, amiből a te anyád is téged táplált egykor? Tudd meg, hogy lelkemben továbbra is épek melleim, melyeket Istennek szenteltem. Belőlük merítek erőt magamnak.” Ezek a szavak elevenen megőrizték a fiatal vértanú nő képét a kereszténység egész története folyamán.

A börtönben Ágota olyan megerősítésben részesült, amilyen még a legendákban sem gyakran fordul elő: a gaztett utáni éjszaka sebei csodálatos módon begyógyultak, amikor látomásai során megjelent előtte Szent Péter. A nyilvánvaló csodát semmibe vévő Quintianus tovább folytatta a gyalázatos eljárást. A hitét újra állhatatosan megvalló Ágotát végül azzal sikerült megölni, hogy arra kényszerítették, éles cserepeken és izzó parázson járjon. E pillanatban az egész várost földrengés rázta meg, melynek során a helytartó két barátja is meghalt.

Catania azonban, Ágota vértanúságának első évfordulóján csodásan megmenekült az Etna kitörésétől. A lakosság a vértanú sírjáról elhozott fátyollal segítségét kérve vonult a megsemmisítő lávafolyam elé, és az február 5-én minden várakozás ellenére megrekedt.

Szent Ágota híre és tisztelete gyorsan elterjedt Szicílián kívül is, az egész Egyházban. Tűzvész és földrengés ellen hívják oltalmul. Ő az ápolók és a dajkák védőszentje, a tűzoltóké és harangöntőké, a kohászoké és a bányászoké, de főleg a mellbetegek fordulnak hozzá. A középkorban a tizennégy segítő szent között találjuk.

Névrokona, Szent Ágnes, az utolsó nagy üldözési hullám, 303-305 közötti években és Diocletianus császár idejében szenvedi el a vértanúságot.

Származása és élete felől semmi biztos adatot sem ismerünk. Római helyi tradíció őrizte meg a szent szűz vértanúságának hagyományát, melyet a 4. század vége felé rögzítettek írásban, s később káprázatos, meseszerű legenda szövődött köréje.

A gazdag és szép fiatal lány elutasította számos kérőjét, mert Istennek szentelte életét. A kikosarazott férfiak följelentették a tartomány uránál, hogy ezzel megrémítsék és így meggondolja magát. Kínpad, horgok és máglya elé vezették, de a leány szilárd maradt. A legenda szerint ekkor bordélyba hurcolták, ami nem volt szokatlan eljárás. De amikor mezítelenre vetkőztették, váratlanul megnőtt a haja, és szőr borította el egész testét. Ágnes kijelentésére, hogy Isten nem tűrheti, hogy megbecstelenítsék, a jelenlévő férfiak nem merték érinteni.

Nem világos, hogy a 13 éves Ágnest lefejezték-e, megfojtották vagy megégették. Rómától északkeletre, a Via Nomentana mentén temették el. Ágnes a szűzi ártatlanság védőszentje. Görög nevének jelentése: „tiszta, szemérmes”.

Összeállította:
Riskó Mariann