Az ukrajnai római katolikus püspökök pásztorlevele Szent család ünnepére

Krisztusban szeretett testvéreink!

Ebben az örömteli időben, amikor Anyaszentegyházunk Jézus Krisztus születésének nagy titkát ünnepli, összegyűltünk az Ő oltáránál, hogy bemutassuk a legszentebb áldozatot.

Plébániaközösségünk, mint Isten gyermekeinek a családja jött össze, hogy az újszülött Jézus jelenlétében a Szent család vasárnapját megünnepelje. Különösképpen most is jelen van az Istenanya – Szűz Mária, és szent József, Mária legtisztább jegyese, az Úr Jézus nevelőapja. Jézus Krisztus – valóságos Isten és valóságos ember – családba akart születni, hogy így is hangsúlyozza a Teremtő által megalapított házasság fontosságát, és azt szentségi rangra emelje, megszentelve ezzel minden földi család életét.

1. Erre az évre esik VI. Pál pápa „Humanae Vitae” (HV) kezdetű enciklikájának 40 éves évfordulója. Ennek a dokumentumnak a tanítása különösképpen fontos a családok számára, mert azokat az erkölcsi alapelveket tartalmazza, melyeket Isten adott a házastársaknak a legnemesebb, intim és szent viszonyhoz, az élet továbbadásához.

Amikor Isten „megteremtette a maga képére az embert, férfinak és nőnek teremtette őket, megáldotta őket és ezt mondta nekik: ŤSzaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet. Hajtsátok azt uralmatok aláť…” (Ter 1,27-28) Isten az embert szeretetből teremtette és meghívta őket, hogy „egy test” legyenek (Ter 2, 24), hogy közreműködjenek az élet továbbadásában.

Ezért II. János Pál pápa, amikor a „Humanae Vitae” enciklikát magyarázza, rámutat az erkölcsi alap legfontosabb részére: „Az Egyház … azt tanítja, hogy a házasélet minden aktusának alkalmasnak kell lennie az emberi élet továbbadására” (HV 11). „Ez a Tanítóhivatal által többször kifejtett tanítás azon az Istentől alapított, feloldhatatlan kapcsolaton nyugszik,… amit az ember saját kezdeményezésével nem törhet meg” (HV 12).

A „Humanae Vitae”-ben a Szentatya, VI. Pál pápa arra figyelmeztet, hogy Teremtőnk csak a házastársaknak ad jogot az intim találkozáshoz. Mégpedig azért, mert csakis a teljes, a hű, a kizárólagos, áldozatkész és kölcsönös házastársi szeretet biztosíthatja az új élet iránti felelősséget. A házastársak testi és lelki egyesülése csak akkor jogos és megengedett, ha az a hűséges szeretet kifejezése és nyitott az új élet adására. Jóllehet a házastársak hűsége néha nehézségekkel jár,… mégis bensőséges és hosszantartó boldogság forrása (HV 9).

2. Hány házastárs mondhatja el magáról a mai világban, hogy nemcsak egy test, hanem egy szív, egy lélek és hogy mindegyik házastársi aktusuk nyitott az élet továbbadására? Ez az aktus mindig termékeny, még akkor is, ha nem fakaszt új életet, mert ebben az esetben lelkileg termékeny és megerősíti a házastársak lelki egységét. A házassági viszonyban nem mondható semlegesnek egy házastársi aktus sem. Mindegyik megerősíti vagy gyengíti a házastársak kapcsolatát, igazolja vagy megkérdőjelezi házastársi szeretetüket. Az emberek élettragédiáinak, a családok krízisének, a válásoknak egyik fő oka az, hogy elnémítottuk Istennek a házastársi aktusról szóló igazságát.

A házastársi aktust azok élik át helyesen, akik őszintén és szilárdan hiszik, hogy nem ők maguk és nem a véletlen, hanem maga az Isten vezérli életüket, Ő tudja, mire van szükségük és mindent jól rendez el a földi és az örök életük javára. Jól még akkor is, ha nem értik, miért. Ha a házastársak hisznek az isteni Gondviselésben, mély lelkiéletre és önuralomra képesek: odafigyelve, élő hittel hallgatják Isten Igéjét, ennek világosságában a megtérés útján járnak, gyakran áldoznak, naponta együtt imádkozva mélyítik el Istennel való kapcsolatukat, különösen a rózsafüzér imájával. Alkalmassá válnak így megvalósítani Isten szándékát az Ő támogató és erősítő kegyelme segítségével (HV 20). A házastársi tisztelet megkívánja, hogy a férj és feleség úgy élje át a házastársi aktust, hogy közben igyekezzenek kapcsolatukat egy szív és egy lélekként is átélni. Szükséges az is, hogy közben egymást megajándékozzák, ne pedig önzően kihasználják a saját szenvedélyük kielégítésére.

3. Az emberi élet továbbadását és tiszteletét érintő isteni parancsok elutasításának több formáját ismerjük. A legsúlyosabb közülük az abortusz. Nyíltan meg kell vallanunk, hogy az utóbbi 30 év alatt az abortusz különféleképpen kieszelt módján több mint egymilliárd emberi életet oltottak ki a földön, átlagosan 50 milliót évente. Valójában ezek az abortuszok a családtervezés, a nemzetek demográfiai helyzetének, a rokkantság megelőzésének leple alatt elkövetett legnagyobb bűnök, melyek a múlt század második felének emberiségét, a nemzetek és az egyes emberek lelkét terhelik.

Sajnos, ennek a számnak jelentős százaléka a mi államunkat érinti, sőt a mi keresztény családjainkban fogant gyermekeket. A mi orvosaink keze vetett véget életüknek az apa és anya kérésére, vagy legalábbis beleegyezésére. „S ha már maguk a szülők döntenek úgy, hogy megölik az általuk fogant gyermeket – teszi fel a kérdést kalkuttai Teréz anya -, akkor mi tart majd vissza attól, hogy egymás életét is kioltsuk?” II. János Pál pedig azt mondta, hogy „annak a nemzetnek, aki saját gyermekei életét oltja ki, nincs jövője”.

Vannak házastársak, akik – anélkül, hogy a következményeket átgondolnák – különböző fogamzásgátló szereket használnak. Ezzel az együttélés célja a szenvedély kielégítése lesz és a társ személye leértékelődik, csak eszközzé alacsonyodik a kéj elérésére, s el lehet dobni, ha nem megfelelő. Az, aki felelőtlen a nemi életben, megnyitja a hűtlenség felé vezető utat (HV 17). VI. Pál ezt mondja az enciklikában: „Attól is tartani kell, hogy azok a férfiak, akik hozzászoktak a fogamzásgátló eszközök használatához, megfeledkeznek a nők tiszteletéről, s nem törődve a nők testi-lelki egyensúlyával saját vágyaik kiszolgáló eszközévé teszik őket. Az ilyeneknek a nő többé nem sorstárs, aki felé tisztelettel és szeretettel kell közelíteni” (HV 17).

4. Szomorú megállapítás, hogy a „Humanae Vitae” enciklikában meghirdetett isteni igazságot a házasságról az emberek többsége nem fogadta el. A mai világ érzi ennek keserves következményeit. VI. Pál pápa prófétai hangja szerint az Egyház tanításának visszautasításával „könnyű út nyílik a házastársak hűtlenségéhez és az erkölcsi fegyelem széleskörű meggyengüléséhez” (HV 17).

A mai házassági krízis és romlott erkölcs csak igazolja, hogy a Szentatya figyelmeztetése valóban prófétai hang volt.

5. Az enciklika befejező részében a Szentatya az apostolok utódaihoz, a püspökökhöz fordul azzal a felhívással, hogy küzdjenek a házasság szent voltának megmentéséért és ezt a feladatot tartsák a jelen pillanatban a legfontosabbnak (HV 30).

Észre kell vennünk, hogy e kötelesség elfogadásától nemcsak a keresztény család fejlődése, de egyáltalán a létezése is függ.

Nap mint nap tudatosítjuk, hogy erre a feladatra nem vagyunk képesek a papok, a megszentelt életet élők, de a világban élő testvérek segítsége nélkül sem, akik a mindennapi életben magyarázzák Isten tanítását a fiataloknak, a jegyeseknek, házasoknak és a szülőknek.

Ezért fordulunk hozzátok, Krisztust szolgáló testvéreink, hogy az Istenhez és az Egyházhoz hűségesen adjátok tovább az egész igazságot erről a kényes kérdésről, és hogy figyelmesen és felelősségteljesen vezessétek a rátok bízottak lelkiismeretét.

Végül hozzátok fordulunk, drága házastársak, és ti, akik a házasságra készültök!

Emlékezzetek arra, ha meg kell oldanotok a házastársi és a szülői feladat gondjait, hogy a legfőbb szabály Isten és az Ő parancsai. Lelkiismeretetek hangja Krisztust tükrözze és ne a világot. A világ a kellemesség keresésének és a szenvedély kielégítésének tévedt ideológiájával csak rabszolgává és mindenféle rosszra késszé teszi az embert, ahelyett, hogy megszabadítaná őt.

Látván a Szent családot, Jézust, Máriát és Józsefet, és látva a ti házastársi és családi életetek nehézségeit és örömeit, különösképpen nyitottságotokat a hitre és bizalomra Isten iránt, ami az élet ajándékának, minden gyermek elfogadásának alapja, egész szívvel kérjük rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldását!

Mivel az ukrajnai római katolikus püspökök pásztorlevele karácsonyi számunk kiadása után jelent meg, ebben a számban közöljük le. Bár Szent Család vasárnapja már elmúlt, témája továbbra is aktuális marad.