Igaz szeretet. Jézus Szentséges Szívének ünnepére

Molnár Miklós jezsuita atyát sokan ismerik egyházmegyénkben: kilenc éven keresztül szolgálta Kárpátalja híveit, utoljára Ráton volt plébános. 2004-ben búcsúzott el tőlünk, s most Budapest mellett, a jezsuita idősek otthonában tölti napjait – korántsem tétlenül. Kérésünkre írta ezt a cikket, hogy segítsen megértenünk: mi Jézus Szentséges Szíve ünnepének igazi értelme.

Elmúlt Jézus szenvedésének és föltámadásának ünnepe, s a Szentlélek eljövetelének pünkösdi ünnepe is közel van még hozzánk. Meg kell tanulnunk, hogy ne csak az ünnepek alatt mutassuk meg magunknak és környezetünknek, hogy keresztény lelkület él bennünk. Legyünk mindenkor és mindenkivel keresztény szeretetben, ünnepnap és hétköznap egyformán! A názáreti Jézus nem csak a zsinagógákban folytatta megváltói tevékenységét, hanem egész élete folyamán mindenkor és mindenütt, ahova éppen került. Ezt várja el tőlünk is.

„Szent szívének gondolata nemzedékről nemzedékre, hogy megmentse a haláltól lelküket, és éhínség idején táplálja őket.”

Jézus Szívének ünnepe arra hív minket, hogy az Ő szeretetét szemléljük. Kereszthalálával az Úr megmutatta, hogy valóban senki sem szeret jobban, mint az, aki életét is odaadja barátaiért. Emberi okoskodással nehéz megérteni ezt a végletekig elme-nő szeretetet, ahogyan azt is nehezen értjük, hogy miért hagyja ott a pásztor egyetlen bárány miatt az egész nyájat.

A mai ünnep azonban elsősorban nem az értelmünket, hanem inkább az érzelmeinket mozdítja meg. Mintha Jézus ma azt kérdezné tőlünk, amit egykor Pétertől kérdezett: Szeretsz engem? Vallásosságunk, lelkiségünk alapja a szeretet, amely Krisztushoz kapcsol minket, s amelyet nem érzelmesség naponta megvallani: Szeretlek, Uram, Jézus.

Horváth István Sándor
Forrás: e-vangelium.

Legszentebb óráiban, az utolsó vacsorán is azt hangoztatta barátainak, hogy legyenek mindannyian egyek, akik azt merik állítani, hogy őhozzá tartoznak. Ha ki akarjuk fejezni Jézushoz kapcsolódó hűséges szeretetünket, fejezzük azt ki a felebarátainkhoz kötődő egységünkkel. A megdöbbentő hívás nem csak arra szól, hogy dicsőítsük meg őt szép nagy ünnepeinkkel és kedves anyagi ajándékainkkal; Jézus azért imádkozik az Atyához, hogy „amint Te, Atyám bennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” Minden embertársi szeretet forrása és iskolája nem kevesebb, mint Jézusnak az Atyaistenhez kapcsolódó szeretete a Szentlélek egységében. Embertársi szeretetünkben és kapcsolatainkban nem kevesebb, mint a Szentháromság egysége valósul meg, napról napra mindenütt. Így folytatja a Mindenható Isten teremtő és megváltó művét a mi kis világunkban is. Ez az ő műve. Így tudja elhinni a nagyvilág, hogy az Atyaisten küldte szeretett egy Fiát a világba. Nem kell túl sokat gondolnunk a sokszor bűnös, gyenge emberi képességeinkre. Inkább arra figyeljünk, hogy Jézus átadta nekünk azt a dicsőséget, amit az Atya adott neki (Jn 17,20-24). Ebben a sokat emlegetett, rohanó világban folyó életünkben higgyünk Jézus szavainak! Ő mondta: „Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amit te adtál nekem, hiszen te szerettél engem a világ teremtése előtt.” (Jn 17,24).

Ezt az istenemberi életet ünnepeljük a templomban is, de ugyanúgy a jó keresztény családoknál és a munkahelyen is. Ez a Szent Család igazi tisztelete, ez a keresztények igazi egysége is, az ökumené. Ezt a megvalósított életet tapasztalhattam egy rászorulókat befogadó otthonban is, ahol egy katolikus pap megkérdezte a református rendezőtől: miért hívta meg őt, mi az 6 feladata? Az egyszerű válasz ez volt: „hogy velünk legyen!”

Mostanában, az ünnep közeledtével azt keressük, hogyan tudjuk kifejezni Jézus és Mária Szíve iránti tiszteletünket. Gondoljunk a Szent Családra és az ő mindennapi életükre Názáretben. Ez igazi élő ima. Lássuk meg a Szent Családot minden emberi családban, és fogadjuk be az egyedül élőket a vallásos közösségekbe, családokba. Ez tetszik a Megváltónak, sőt, ebben él az Úr Jézus Krisztus is.

Molnár Miklós SJ

Miklós atya 2008. május 6-án töltötte be 80. életévét. Isten éltesse még sokáig, sokunk örömére és üdvösségére!