Táborok

Gitárostábor Ungváron

Július 10. és 16. között az ungvári Szent Gellért katolikus kollégium adott otthont az immár negyedik alkalommal megrendezett gitárostábornak. Az idén is sok érdeklődő fiatal jött el, hogy megtanulja a gitározás alapjait, vagy a már meglévő tudását csiszolja.

Az alkalmon 45 fiatal vett részt, többnyire kezdők, akik csak ismerkedtek a gitározás rejtelmeivel. Így a tábor 5 csoportra oszlott: három kezdőre és két haladóra. A gitár húrjain csetlő-botlókkal Megyesi Katalin, Árpa Noémi és Filep Anita foglalkozott. Azok, akik már a haladó kategóriába tartoztak, Deme Csaba és Kristóf István magyarországi oktatóktól tanulhattak. A két anyaországi zenész már a kezdetektől segítséget nyújtott az oktatásában, akiket rendszerint családjuk is elkísért, ezzel még meghittebbé téve a néhány együtt töltött napot.

Miután a csoportok beosztása is megtörtént, mindenki elmerült az akkordok, kották, húrok világában. A tábori élet sem volt hagyományos, mivel a délelőttök tanulással, a délutánok és az esték pedig gyakorlással, pihenéssel, métázással, közös énekléssel, szentmisével teltek. Szerdán alkalmunk nyílt egy kirándulásra is: ellátogatunk a nevickei várhoz, s közös fürdőzésre is sort kerítettünk.

Pénteken, a tábor „záróestjén” minden csoport előadott 1-2 dalt, megmutatva ezzel, mit tanult a hét folyamán. Egyik szép emlékünk a sok közül, hogy szombaton megtekintettük Beregszászban a szentendrei fiatalok előadásában az István, a király c. nagy sikerű rockoperát. A tábort az ungvári katolikus templomban tartott szentmise zárta.

Köszönetet mondunk minden szervezőnek és csoportvezetőnek azért, hogy ez a hét tele volt vidámsággal, örömmel, és persze sok tanulással, amit a jövőben kamatoztatni szeretnénk.

Reméljük, jövőre is részt vehetünk ilyen táborban, ahol a gitározás művészetét vidáman és játékosan sajátíthatjuk el, hogy aztán mi is gitáros énekszóval áldhassuk az Úr Istent.

Bodnár Alexandra
Mezőkaszony

Ráti hittanosok a Tatár-hágón

Május 24-én reggel korábban keltek a ráti gyerekek a megszokottnál. Bár odakinn szomorkás, borongós, csapadékos idő mutatkozott, mindenki vidáman indult el a plébánia irányába, ahol már várt rájuk a busz, hogy elrepítse őket egy szép, tartalmas és felejthetetlen kirándulásra.

Snep Román atya vezetésével, hitoktatók kíséretében indult a lelkes kis csapat Huszt felé. Hamarosan a nap is kikandikált a felhők mögül, hogy ragyogásával megszépítse az utazást. Román atya kalauzolta a gyerekeket a huszti várrom legendás ösvényein. Pazar kilátás tárult a nézelődők szeme elé, a Kárpátok zordon fenyveseit szelíden csordogáló hegyi patakok szegélyezték.

Hamarosan Aknaszlatinára érkeztünk. Itt kedves régi ismerősünk, volt plébánosunk, Szulincsák Sándor atya fogadott minket. A gyerekek fagyit és üdítőt kaptak, majd elindultunk, hogy megtekintsük a település nevezetességeit. A csodálatos szépségű Szent István-templom megtekintése után ellátogattunk a plébániára és az óvodába is. A templomkertben a magyar szentek szobrai sorakoznak, a kopjafák pedig felülnézetből Magyarország térképét ábrázolják.

Hamarosan Európa földrajzi középpontján, Terebesfejérpatakon találtuk magunkat. Természetesen az emlékműnél sok fénykép készült, hogy az itthoniak se maradjanak ki semmiből.

A következő állomás Rahó volt. Román atya itt működött, mielőtt Rátra került. Megmutatta nekünk a Nepomuki Szent János-templomot, melyet szolgálata idején felújítottak, így teljes pompájában csodálhattuk meg.

Végül elértük a Tatár-hágót. A táj szépsége mindenkit rabul ejtett, a Kárpátok vonulata tárult a szemünk elé, ahogyan azt sok költő megénekelte és számtalan festő lefestette. A hágó közelében kiállítást láthattunk kézművesek munkáiból: állatszőrmék, háziszőttesek, papucsok és fafaragások.

Az utazás hosszú volt, mégsem fáradt el senki. Nem győztük mesélni a sok szép élményt az itthoniaknak. Köszönjük ezt a csodálatos lehetőséget Román atyának, a hitoktatóknak, és nem utolsósorban holland barátainknak, akik anyagi segítséget nyújtottak az utazás megvalósításához.

A ráti hittanosok

IV. Kárpátaljai Egyházzenei Tábor

Ha már tavaly nyáron olyan jól sikerült a kórustábor, ez a vakáció sem telhetett el nélküle. Július 25. és 30. között Kerekhegyen táboroztak azok a 10-16 éves fiatalok, akik otthon is aktív tagjai egyházközségük kórusainak.

Idén 32-en jöttek össze énekes gyerekek 6 településről: Aknaszlatináról, Alsókerepecről, Csapról, Királyházáról, Munkácsról és Ungvárról. A programban naponta szerepeltek kóruspróbák, de egyéb szabadidős programok is – például vetélkedők, játék, fürdés a Fekete-víznél.

Zenei programként megtanultuk a „De Angelis” gregorián mise tételeit, valamint más, két- és háromszólamú egyházi énekeket is.

Szombat délután meglátogatott bennünket a püspök atya és misézett nekünk, másnap pedig a vasárnapi szentmisén a hét során tanult gregorián mise állandó részeit énekeltük, s az ezt követő rövid koncerten a többi ott tanult művet.

A tábor vezetői Munkácsról érkeztek, de jött segítő Magyarországról is. Az ő beszámolóját olvashatjuk az alábbiakban.

„Kerekhegy. A Kárpátok gyöngyszeme ez a kis falucska, egyszerű házaival, kedves kis templomával, melyhez nagyon szép emlékek kötnek, mivel részese lehettem az idén 4. éve megrendezésre kerülő egyházzenei tábornak. Bár harmadik alkalommal voltam Kárpátalján, mégis ez a hat nap adta eddigi itt-tartózkodásom legszebb élményét. Nem csak azért, mert festői környezet tárult szemem elé, ahányszor csak felmentem egy kis domb tetejére szétnézni, és nem csak azért, mert szebbnél szebb énekeket tanulhattam meg ebben a 6 napban, hanem mert kedves és szeretetre méltó gyermekekkel és felnőttekkel ismerkedhettem meg. Mivel én Budapesten egy pici gyermekkórust vezetek, külön hasznos volt ez a tábor, hisz sok tapasztalattal szolgált, amilyen szeretettel és kitartással tanította be az énekeket Szvirida János, a tábor vezetője, és hogy milyen odaadással állította össze a gyermekek napi programját – fáradságot nem ismerve – Nobilis Kinga, a tábor másik vezetője.

Amellett, hogy megtapasztalhattam, hogy az itteni gyermekek milyen ügyesen és gyorsan tanultak meg egy-egy zeneművet, mennyire szeretnek énekelni, emellett külön élmény volt velük játszani (hogy csak a pingpongozást vagy a tollasozást említsem), valamint fürdeni a „Fekete- vízben”.

Külön érdekessége volt ennek a tábornak, hogy olyan ételeket ehettem, melyről eddig fogalmam sem volt, hogy így is el lehet készíteni, mint például a káposztás paszuly, és a kompótból készített tea. Két szakácsunk, Bözsike néni és Zsike minden jóval ellátta az itt táborozó gyermekeket. Rengeteget írhatnék a táborról, minden egyes kis résztvevőjéről, a Miska bácsi által vezetett kirándulásról a Fekete-vízhez, a gyermekek által előadott műsorokról, a záró tábortűzről, de erre nem lenne elég 5 oldal sem, így csak javasolni tudom minden kárpátaljai gyermeknek, hogy jövőre vegyen részt a táborban, hisz ahogy nekem is, úgy minden gyermeknek maradandó élményt nyújt egy ilyen jó hangulatú és programokban bővelkedő tábor.”

Benkő Orsolya
Budapest

A GYEREKEK NAPLÓRÉSZLETEIBŐL:

„Sok gyerek volt: Kerepecről, Ungvárról, Királyházáról, Szlatináról. Részt vettünk egy közös étkezésen és utána beosztottak minket a csapatba. Majd akadályversenyt rendeztek. Három csapat volt: a Kis Tehén, a Minimanó és a Boszik.”

Gajdos Krisztián (11 éves)
és Himinec Marianna (16),
Alsókerepec

    „Szerintem minden gyermek, aki ebben a táborban volt, sok baráttal, örülő szívvel megy haza.”

Bilák Krisztina (13 éves),
Munkács

    „Ez a pár nap mindannyiunk számára csodálatosan telt. A mindennapi énekpróbák érdekessé, varázslatossá alakították azt a kis időt, amit így együtt tölthettünk. Mindez nem lett volna szép, ha a napi programokat nem kötöttük volna össze Istennel. A reggeli ima, az Úrangyala és az esti ima nélkül a tábor nem ért volna semmit. Istennek énekeltünk!”

Tótin Zsófi (16 éves),
Ungvár