A Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság jogtörténeti áttekintése (1.)

Az idén, augusztusban volt a Kárpátaljai Apostoli Kormányzóság létrejöttének 5. évfordulója. Illő és hasznos végiggondolni, hogyan alakult ki mostani Részegyházunk. Imáinkban gondoljunk az előttünk, értünk dolgozó lelkipásztorokra és püspökökre.
Amikor VII. Pius pápa megalapította a Szatmári Egyházmegyét, akkor az Egri Egyházmegyének már régen megvolt a maga hivatalos statútum könyve. Először Barkóczy Ferenc egri püspök adta ki 1749. március 17-én. Majd utóda, Eszterházy Károly újból megerősítette és szorgalmazta a betartását.
Az új Szatmári Püspökség – mint jogi örökségét – helyi hagyományának gyökerét és forrását magával hozta. Püspökei az első évtizedekben lépten-nyomon hivatkoztak ezekre a partikuláris törvényekre, azokat alkalmazták-javították a helyi körülményekhez és a változó időkhöz. A legtöbb szatmári rendelkezés és igen sok kárpátaljai jogi és liturgikus szokás gyökere visszanyúlik a Barkóczy- Eszterházy-féle egri előírásokig.
Mivel a Szatmári Egyházmegye kész törvényhozást hozott magával Egerből, így első egyházfőinek nem sok gondot okozott az egyházmegye jogi irányítása. A jozefinizmus szelleme miatt egyébként is nagyon nehezen tudtak dolgozni. Az egyházi ügyekben többnyire a helytartótanács intézkedett, és az egyházmegyei kormányzás jórészt abból állt, hogy a kormányszékek rendelkezéseit a lelkészkedő papsággal közölte és végrehajttatta. Ennek ellenére mégis sikerült megszervezni az új egyházmegyét, megindítani annak működését, és megalapítani a legszükségesebb intézményeit.
Az első szatmári püspöknek Fischer Istvánnak (1804-1807) jóformán egyetlen érdemleges jogi intézkedése az, amely biztosította az egyházi levéltári anyagok elhelyezését, rendelkezik a hivatalos ügyvitelről, levelezésekről, az esperesi levéltárak kezeléséről, továbbá az első bérmakörút szervezéséről.
Klobusiczky Péter (1807-1821) püspök egyházmegyei értekezletet tartott papjaival 1810. október 10-én, amely az új egyházmegye megszervezésével foglalkozott. Határozatot hoztak, mely arról szólt, hogy az egyházmegye minden papja köteles utolsó állomásának egyévi jövedelmét a papnevelés céljára és a nyugdíjas papok ellátására felajánlani. A bérmálás menetéről is nyilatkozott.
Egyházmegyei zsinatot hívott össze Szatmáron 1821. szeptember 23-a és 26-a között, amelyen a következő évben tartandó Pozsonyi Nemzeti Zsinat pontjait vitatták meg. Ezen a zsinaton elhatározták, hogy átvizsgálják a saját életükre vonatkoztatva az egri statútumokat, ám a megvalósításra nem került sor, ugyanis még a zsinat évében Klobusiczky Pétert kalocsai érsekké nevezték ki.
Utóda az első szatmári egyházmegyés pap, Kovács Flórián (1821-1825) volt. Rövid ideig vezette az egyházmegyét. Betegsége miatt 1823. október 9-én Waldstein Jánost nevezte ki „vicarius et causarum auditor generalis”-nak. A kánoni látogatásokat is esperesi útjain oldotta meg, utasítást és kérdőpontokat állított össze a vizitációval kapcsolatosan.
Hám János (1827-1857) püspöki székének elfoglalása alkalmával jóváhagyta elődei rendeleteit és az egyházmegyében meghonosodott szokásokat. Harmincévi püspöksége alatt nemcsak intézményekkel, hanem rendelkezésekkel is gazdagította az egyházmegyét.
A szatmári püspökök 1859-ig az esperesek útján írásban közölték és köröztették a rendeleteiket a plébániákra. Kárpátalján, Királyházán több ilyen körözvényt is felfedeztem a plébánia iratai között. Ezek arról tanúskodnak, hogy minden plébános, amikor átvette az iratot és lemásolta, azt az esperese is aláírta, és az eredeti példányt is aláírva adták tovább, míg végül visszajutott a püspöki hivatalba. Ilyen módon ellenőrizték, hogy a rendelet eljutott-e mindenüvé.
Haas Mihály (1858-1866) püspök már nyomtatásban és a helyi nyelveken is szólt paptársaihoz. Első körlevele 1859-ben három nyelven (latin, magyar, német) köszöntötte a papságot és a híveket. Székfoglaló pásztorlevelét Budán nyomtatták. A rendelkezéseiből is kiolvasható, hogy tele volt tervekkel, és nagy munkakedvvel végezte szolgálatát. Elsősorban a katolikus oktatásra és nevelésre figyelt. A népiskolák mellett újjászervezte a tanítóképzést, a papnevelő intézettel pedig egyenesen hosszú távú tervei voltak. Gondosan gyűjtötte az egyházmegye történetére vonatkozó anyagokat. 1864-ben megjelent a Szatmári Egyházmegye első történeti adatokkal bővelkedő sematizmusa. Sok igen fontos terve mellett nyomtatott formában szerette volna megjelentetni a statútum-gyűjteményt. Körleveleiben többször is panaszkodott arra, hogy egységes és kinyomtatott gyűjtemény híján igen sok szép és értékes hagyomány feledésbe megy. Ezért egyes régi rendeleteket felfrissített. 1863 elején bejelentette, hogy e célból egyházmegyei zsinatot fog összehívni. Előre felszólította a paptestvéreket, hogy a legközelebbi tavaszi gyűlésen beszéljék meg mindazt, amit a zsinat elé óhajtanak terjeszteni. Sajnos, Haas püspök korai halála miatt erre a zsinatra és a törvények összegyűjtésére nem került sor.

Németh Imre

(folytatjuk)