A MUNKÁCSI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOMOK RÖVID TÖRTÉNETE

921

I. A REGI TEMPLOM TÖRTÉNETE

A régi római katolikus templom egészen 1904-ig, az új templom építéséig gyűjtötte egybe évszázadokon keresztül az ájtatos katolikus híveket.
A város közepe táján, kőfallal körülvett cinterem (temető) közepén állott biztosan már a XIII. században. Ugyanis már 1333-ban a római regesztrában a kiváltságos (kivételes) parochiák között említik. Abban az időben a beregi főesperesség területén 25 róm. kat. lelkészség működött. A róm. kat. lelkészek 1334. évi pápai lajstromában helyet foglal István munkácsi lelkész is. Erzsébet királyné pedig 1376. május 22-én okmányilag megengedte, hogy Munkács község hivatalos pecsétjén címerül a templom védőszentjének, Szent Márton püspöknek a képe legyen. Egyébként még a XlX-ik században is ez a címer ékesítette Munkács város pecsétjét.
Természetesen az eredeti templom a századok vészviharában sok változáson és pusztuláson ment keresztül. A XV. század végén, mikor a munkácsi uradalom a Hunyadiak birtokában volt, a templomon komoly javítást eszközöltek. A Hunyadiak után, a XVI. század elején a katolikus egyház a legvirágzóbb korszakot élte Bereg vármegyében. Kőből épült szép templomok hirdették a XIV-XV-ik század művelődési fejlődését. Bene, Nagybereg, Badaló, Borzsova, Déda, Jánosi, Beregvégardó, Kígyós, Márokpapi, Nagybégány, Muzsaly, Surány, Tarpa, Vári, Kerecseny, Bótrágy, Csaroda, Daróc, Gelényes, Hetyen, Nagy-lónya, Som, Szernye, Vámosatya, Barabás, Kisdobrony, Kaszony, Rákos, Iványi és Szentmiklós községekben voltak ilyen kőtemplomok.
I. Rákóczi György protestáns fejedelem uralkodása alatt (1629-1648) protestánsok is használták a templomot, mégpedig igen érdekesen: a katolikus hívek a templom északi mellékhajójából átalakított kápolnában végezték istentiszteletüket, a protestánsok pedig a főhajót használták.
1657-ben a lengyelek foglalták el a várost, és a templomot tornyával együtt felégették. Lorántffy Zsuzsanna (I. Rákóczi György felesége) támogatásával építették újjá. Szomorú idő volt ez a római katolikus egyházra nézve, mivel az egész Bereg vármegyében, s így Munkácson sem volt egyetlen katolikus pap sem. 100 év után először tartottak a vármegyében ismét katolikus szentmisét, mégpedig a munkácsi templomban, mikor 1660-ban II. Rákóczi György özvegye, Báthory Zsófia fiával, I. Rákóczi Ferenccel rekatolizált.
Ezután még több ízben került hol protestáns, hol katolikus kézre. Báthory Zsófia fejedelemnő halála után (1680) ismét rémes idők következtek: az elégületlenek, a bujdosók iszonyatosságokat vittek véghez vallási fanatizmusukban. Feldúlták és kirabolták a templomot. Munkács akkor a kurucok kezébe került, és a protestánsok ismét elfoglalták a templomot.
1685-ben Thököly Imre (Zrínyi Ilona férje) török fogságba került, így 1686-ban Caprara Aeneas, osztrák császári tábornok újból felégette a várost, még a templomot és annak tornyát is elhamvaszttatta.
1688 után a templom végleg visszakerült jogos birtokosai, a katolikusok kezébe. De magát a munkácsi plébániát csak 1712-ben keltették új életre, a beregszászi plébániát pedig 1715-ben. Akkor csak ezek voltak meg az egész Bereg vármegyében, a többi később keletkezett. A mezőkaszonyi 1750-ben, a bártházi 1773-ban, a felsőkerepeci 1809-ben, a tövisfalvi 1863-ban, melyet Szolyvára helyeztek át, és legutoljára, 1912-ben a várpalánkai plébánia.
Az így újraépített templomot a következő két évszázad alatt csinosítgatták, felszerelték, s ebben a formában állott egészen 1904. április 6-ikáig, amikor a szentély kivételével lebontották, hogy helyt adjon az új templomnak.
A templom belső díszítése és illetve felszerelése a következő volt:
A szentélyben állott a főoltár Szent Márton lovas képével, ami az új templom főoltára most.
A lectio oldalán volt egy mellékoltár Szűz Mária tiszteletére, itt állott a kereszt-kút is. Ezzel szemben az evangélium oldalán volt Nepomuki Szent János oltára. A Szentlélek-kápolnában volt a Szentlélek oltár, és itt állott a Szent Antal szobra is. Ezzel szemben volt a Kereszt oltár, mely most az új templomban látható.
A szószék az evangélium oldalán állott, a sekrestyéből volt a feljárata.
A régi templomnak két bejárata volt. A főbejárat és a szentély egyik ajtaja. A másik ajtaja ugyanis a sekrestyébe vezetett.
A templom kőfallal volt körülvéve, amely egy nagy kapuval és egy ajtóval volt ellátva.
A cinteremben sírok voltak, a templom falaiban és a kriptájában szintén. A lebontás alkalmával a nevezetesebb sírokat az új templom kriptájában helyezték el, a többieket az új templom tornya alatt lévő sírgödörbe hantolták el.
A régi templom főbejárata az új templom kórusfeljárata felé nézett. A tornyot tiszta mészhabarccsal nagyrészt a Latorca köveiből építették. Az Országos Műemlék Bizottság kívánsága szerint a lebontott részről pontos felvételeket készítettek, és oda 1904-ben meg is küldték.
A régi templomból a szentély falain kívül semmit sem tudunk az utókornak megmutatni, mivel a háborúk pusztítása, a tűzvészek s a vallási villongások a templom összes felszerelését, értékeit és műtárgyait megsemmisítették. A napóleoni háború idején 1810. augusztus 24-én a templom kincstárából az utolsó felszereléseket is a haza oltárára kellett helyezni, de a vallásos hívek a kegyúr hozzájárulásával újra felszerelték. 1800-ban Schönborn-Bucchelm Ervin készíttette Bécsben az új templomba is áthozott barokk stílusban elkészített művészi kivitelű nagy oltárt és Szent Márton képét.
1930-ban ismét egy vallásos nő áldozott 22000 cseh koronát a régi szentély belső felszerelésére. O építtetett Szent József tiszteletére díszes oltárt a munkácsi oltárépítő és aranyozó iparosokkal.
Az így felszerelt kápolnát az új templom mellett egészen 1968-ig használták, amikor a kápolna, mint műemlék átment az állam tulajdonába.

Lehoczky Tivadar monográfiája
alapján összeállította Németh Imre

Előző cikkA Szentírás
Következő cikkKallixt Suszylo atya pappá szentelésének 50. évfordulója