A SZENT NEGYVEN NAP

830

Hamvazószerdától pünkösd ünnepéig tart a húsvéti szent idő. A húsvéti időben hitünk legfontosabb titkait: Jézus szenvedését, halálát és feltámadását ünnepeljük.
Ezt az időszakot bűnbánattal kezdjük. Ez a nagyböjt. Negyven napig tart, hat vasárnapja van. A miseruha színe lila. Már 325-ben a niceai zsinat általános gyakorlatként beszél a húsvét előtti bűnbánattartásról. A negyvenes szám zsidó testvéreink negyvenéves vándorlására, Mózes 40 napi Sinai-hegyi imádságára, de leginkább Jézus negyvennapos böjtjére emlékeztet. Mivel vasárnap nem böjtöltek, ezért azokat leszámítva a szent negyven napot hamvazószerdán kezdték. AII. Vatikáni Zsinat tanítása szerint: „A szent negyven napnak két jellegzetessége van: előkészít a keresztségre vagy emlékezetünkbe idézi azt, továbbá hangsúlyozza a töredelmes lelkületet.” Ezek révén különösen jól előkészíti a húsvéti misztérium megünneplésére a hívőket, akik Isten igéjét nagyobb buzgósággal hallgatják, és több időt fordítanak az imádságra. A nagyböjt bűnbánati lelkületét szolgálja a bűnbocsánat szentségéhez járulás, a nagyböjti lelkigyakorlat, az önmegtagadások és a szolgáló szeretet cselekedetei.
A böjttel kifejezem Istenhez való viszonyomat, Teremtőm és Uram, aki szeretetből és szeretetre alkotott, ha feléje igyekszem, boldogabb lesz földi életem, és elnyerem Isten ajándékát, az örök életet. A böjt arra figyelmeztet a mai világban, hogy a sátán a hasadon keresztül próbál hatalmába keríteni. Aggodalmaskodsz: mi lesz velem, ha nem lesz kenyerem, állásom? A sátán arra sarkall – mert ő a hazugság atyja -, hogy minél nagyobbat harapjunk a világból, lehetőségeinkből, hogy megjöjjön az étvágyunk és elfeledkezzünk Urunkról, így bonyolódjunk bele a tisztességtelen birtoklásba.
Jézus tanításából tudjuk, hogy a gazdag ember mindennap nagy lakomát rendezett, míg a szegény Lázár még annak is örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. Elveszünk, ha a rászorulóknak adhatnánk és nem adunk. Elmúlt az az idő, amikor valamennyien a segélyszervezetekre vártunk, most már önállóan is segíteni kell egymást, ki miben tud! Jézus arra figyelmeztet, ha az éhezőnek enni adunk vagy nem adunk, Neki adjuk vagy Tőle vonjuk meg a táplálékot.
A böjt járjon együtt mások megvendégelésével. Régi szó az alamizsna, elkoptattuk, mert a fölöslegesből adtunk, de a másik nem abból akart részesülni, hanem a szeretetünkből. Ha egy nap böjtöltem, az ebédem árát ajándékozzam oda egy rászorulónak, az őt segítő legmegfelelőbb formában. így érthető az ima, a böjt és az alamizsnaosztás összefüggése.
A római katolikus egyházban hústilalommal egybekötött a két szigorú böjti nap: a hamvazószerda és a nagypéntek. A szigorú böjt a nagykorúakat kötelezi (betöltött 18. évtől 60. életévük megkezdéséig). A hústilalom kötelezi azokat, akik 14. életévüket betöltötték. Fejezzük ki imával, böjttel, jó cselekedetekkel, hogy életünk egyetlen Megváltója és Ura az Isten!
Otthon, a családi közösségben mi is mozdítsuk elő a böjt helyes értékelését. Az édesapa, az édesanya és a gyerekek közös imája előkészíti szívüket, emberi természetüket, hogy észrevegyék a másik szükségét. Az Isten örömmel, fájdalommal, különböző eseményekkel, találkozásokkal jelzéseket ad, fel kell ismernünk, itt és most, mi a tennivalónk Isten színe előtt.
A család közös böjtje segíti a családtagokat, hogy a közös elhatározást közös tett kövesse, például: valamiről lemondunk, hogy kifejezzük, életükben Isten az Úr! A család közös alamizsnálkodása – vagyis közösen azt adjuk, ami a zsengénk – kifejezi, amit adok, azt szeretettel és szeretetből nyújtom, a másikat tisztelve és megbecsülve. A közös böjtölésből összegyűlt „feleslegből” nemes célt támogatunk.

Előző cikkMITŐL ÜNNEP AZ ÜNNEP?
Következő cikkA HUSZTI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE