A HUSZTI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZKÖZSÉG TÖRTÉNETE

Kárpátalja a honfoglalás óta magyar föld volt, amelyet a trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiának, az 1947-es párizsi békemegállapodás pedig a Szovjetuniónak ítélt, s amely Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékből állt.
A hatalmas erdőségekkel borított, havasokban bővelkedő lakatlan Máramarost Szent István korában kezdték benépesíteni a honfoglaló magyarok, ekkor telepedtek meg a majdani Huszt környékén is.
Máramaros a középkor óta jelentős vármegye volt. Itt állt Huszt vára, amelynek romjait Kölcsey Ferenc versében így énekelte meg:

Bús düledékeiden, Husztnak romvára,
/ megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli
/hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a
/ csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e
/ romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni
/ mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess össze
/jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre
/ derül!

A vatikáni levéltári adatok szerint Huszt, mint egyházközség 1332-ben már működött.
Jelentős város volt hajdanában, amit Róbert Károly koronavárosi ranggal ruházott fel. A huszti egyházközség keletkezését régi kornak, a 14. századot jól megelőzőnek, homálya fedi. A 14. század elején a pápai tized jegyzékében a huszti plébánia jókora összeggel szerepel. Mátyás király adományából 1459-ben a Szent Erzsébet tiszteletére szentelt huszti templom és plébánosa, Péter pap a szomszédos Herincsén és Lipcsén nagy földbirtokhoz jutott. Ezen a templomon kívül több is volt Huszton abban a régi időben. A Szent Erzsébet-oltár papjának részére II. Ulászló király az 1515. évben minden időre elrendelte 1200 sókő kiadását évente a rónaszéki bányából. Huszton apácák is voltak, valamint Szent Ferenc vagy Szent Benedekrendi szerzetesek a Szent Ilona tiszteletére szentelt templom szolgálatában, akik erős ellenállást fejtettek ki 1547-ben Luther tanával szemben. Ennek az ellenállásnak sikerét azonban teljesen tönkretette 1555-ben a hitközség plébánosa, Lovász, aki az összes hívet a hitújítók táborába vitte át; ezek kezébe jutott a Szent Erzsébet-templom összes vagyonával. Ettől kezdve nincs tudomásunk a huszti katolikusokról az 1720-as esztendőig, amikor megindult az anyakönyvek írása, létezésüket tanúsítva.
Az anyakönyv vitelét és a római katolikus hívek lelki gondozását l765-ig, a plébánia visszaállítása idejéig a huszti vár káplánjai teljesítették. A huszti várat – az írások állítása szerint – még Szent László király építtette volna 1091 táján a mára-marosi sóbányák védelmére. A vár kápolnáját Kenderessi János várkapitány építtette, s ennek javára Hunyadi János 1449-ben évi járandóságul 10 aranyat rendelt ki. Ez a vár 1766. július 3-án villámtól sújtva leégett, mikor az akkori várkapitány, Scholz Felicián – a lőpor mindent elpusztító felrobbanása előtt – a várból, mivel a kaput s a feljáró utat eltorlaszolták az égő gerendák, a hegy legmeredekebb oldalán menekült ki csodálatos módon a kápolna szentelt tárgyaival. A várat helyreállítása után, II. József parancsára, kiürítették és elhagyták.
1765-ben felújították a plébániát, és sok kísérlet történt a reformátusok kezébe jutott ősi Szent Erzsébet-templom visszaszerzésére, ám ennek II. József úgynevezett türelmi rendelete vetett véget. 1778-ban a kánoni látogatást teljesítő egri püspök Huszton 148 római katolikus lelket talált, ezt a számot nagyban megnövelték az 1785-ben betelepült német nyelvű katolikus hívek.
A Szent Anna tiszteletére épült jelenlegi templomnak az alapkövét nagy ünnepséggel 1799. augusztus 10-én tették le. A fölépült templom felszerelésében és díszítésében a hívek dicséretes buzgólkodást tanúsítottak.
1824-ben adományozták többek között a templomnak védőszentjének oltárképét, felállították a Szent Kereszt mellékoltárt, és 1859-ben egy gazdag aranyozású ezüst monstranciával gyarapodott a kegytárgyak sora.
1877-ben a temetőben díszes kápolnát építettek Nagyboldogasszony tiszteletére.
Az egyházközség anyakönyvét 1720-ban kezdték vezetni.
A lelkészek sora 1804 óta: Török János, Linczi József, Jászay Mihály, Veisz József, Szeng Ferenc, Munkácsi Sándor, Kesztner Antal, Orosz Antal, Ulferth Alfonz.
1907-ben a római katolikus hívek száma 1204, 1926-ban pedig 1227 volt.
A 20-as években Takács Károly volt a huszti hívek lelkiatyja, a 30-as évek végéig pedig Pirsavszki Ferenc.
Tőkés György plébános 1940-ben érkezett Husztra. Egy év múlva, 1941-ben volt a templom belső festése és a kórus nagyobbítása.
1943 pünkösdjének vasárnapján Dr. Scheffler János szatmári püspök tartott itt bérmálást.
Az 1944-es szovjet megszállás után a vallásosság, a hívő emberek meggyőződése elleni harc 1945-től a hivatalos politika szintjére emelkedett, a huszti hívek lelki élete egyre nehezedett. Fokozatosan betiltották a vallási oktatást az iskolában és a templomban, megfosztották egyházközségünket minden épületétől, templomunk tulajdonjogától, aminek használatáért kemény adót vetettek ki. Megsemmisítették az egyházi okiratokat, a történelmi feljegyzéseket és a meglévő anyakönyveket, betiltották a harangozást.
Az erkölcsi és anyagi károkat okozó sztálinisták szembefordultak egyházunk papjával, Tőkés György plébánossal, politikai pert konstruáltak ellene és a „szovjet nép ellenségének” kiáltották ki őt. 1950-ben 25 évi kényszermunkára ítélték, ahonnan csak az általános politikai amnesztia kihirdetése után, 1956-ban térhetett haza. A szovjet „láger” sem tudta megtörni hitét, fizikailag legyengülten bár, de hozzálátott szent kötelessége teljesítéséhez, 1973- október 28-ig, halála napjáig.
Tőkés György 6 évig tartó büntetése idején Kovács Béla volt Huszt lelkipásztora, Tőkés halála után pedig a királyházi Szólics Bálint teljesített itt szolgálatot.
Két éven keresztül, 1974-től 1976-ig Hudra Lajos töltötte be a papi tisztet, ebben az időben folyt a templomtető és a külső falak renoválása.
1976. május 1-től Galambos József lett a lelkipásztor, akit halála előtt egy évvel Kárpátalja vikáriusává neveztek ki. 1985. december 2-án hunyt el. 1985-től bejáró papjaink voltak: Heveli Antal Szolyváról és Láncki István Beregszászból. Ebben az időben, ha vasárnaponként nem jött pap szentmisét tartani, templomunkban igeliturgia volt tartva.
1986-tól 1988 őszéig Horváth Ágoston, az Ungvárról bejáró lelkipásztor teljesített szolgálatot.
1988-ban a karácsonyi, 1989-ben a húsvéti időben és más nagy ünnepek alkalmával az egri egyházmegyéből Bohán Béla jezsuita atya látta el a papi teendőket. Ekkor szólalhattak meg a negyven éve elnémult harangok is először.
1989. májusában Dr. Paskai László magyarországi bíboros érsek főpásztori látogatása során Huszton is celebrált ünnepi szentmisét, és megígérte, hogy gondoskodik a hívek lelkipásztori ellátásáról. Ennek következtében 1989. szeptemberében megszervezte a nagyszőlősi ferences miszsziót, s innen teljesített szolgálatot Huszton Majnek Jenő Antal ferences atya, akinek szolgálati ideje alatt nagy változás állt be egyházközségünk életében.
Megkezdődött a nyilvános hitoktatás magyar, ukrán csoportokban és a magyar iskolában is. Előkészületek folytak az elsőáldozók, bérmálkozók és a jegyesek részére. Ekkor szerveződött a Karitász segélyszolgálat és a magyar cserkészcsapat munkája. Szép eredményt ért el a felnőtt és a gyermek egyházi énekkar. Egyházközségünk a nagy huzavona után részben visszakapta az elsajátított plébánia épületét, amelyet külső és belső renoválás után az itt tartózkodó püspökérsekünk, Antonio – Franco szentelt fel. Visszakerült az államilag elsajátított temetőnk is, benne a romokban heverő kápolna épületével, amely a hívek adományaiból újjáépült, és a fájdalmas Szűzanya tiszteletére szentelték fel. Ugyancsak egy régi, romos kripta épületéből új halottasház épült.
Mindezek és még a fel nem sorolt dolgok lelkiatyánknak — Antal atyának – fáradságot nem ismerő munkája és kitűnő szervezése nyomán az egyháztanács segítségével jött létre (elnöke Knauer Károly).
1995. december 9-én lelkiatyánkat, Majnek Jenő Antalt II. János Pál pápa munkácsi székhellyel a kijevi nuncius segédpüspökévé nevezte ki. A Szentatya 1996. január 6-án, Vízkereszt ünnepén, Rómában szentelte fel Antal atyát.
Egyházközségünk lelkigondozását most a nagyszőlősi ferences atyák látják el Papp Tihamér és Marék Bernardin személyében.

Antka József,
Huszt