A Szentatya levele a papság éve alkalmából

A papok óriási ajándékot jelentenek nemcsak az egyház, hanem az egész emberiség számára. Világszerte sok-sok pap fáradhatatlanul végzi apostoli tevékenységét, fenntartás nélkül szolgálja Istent és testvéreit nehézségek és meg nem értések ellenére is. Egyes esetekben szembe kell nézniük az üldöztetéssel is, olykor egészen a vértanúságig menően.

A Szentatya keserűséggel állapítja meg, hogy vannak olyan eléggé el nem ítélhető helyzetek is, amelyekben maga az egyház szenved egyes szolgái hűtlensége miatt. Ezek alkalmat adnak a világnak a botrányra és az egyház visszautasítására.

Az arsi plébános Isten szíve szerinti lelkipásztor volt: mindenekelőtt a végtelen alázat jellemezte, ugyanakkor tudatában volt annak, hogy mint pap, hívei számára az isteni irgalmasság egyik legértékesebb ajándéka. Végtelen nagy felelősségérzettel rendelkezett.

„Ha jól megértenénk, mit jelent papnak lenni, belehalnánk, nem az ijedtségtől, hanem a szeretettől” -ismételte gyakran. Tudatában volt meghívásának, amely arra szólt, hogy megtestesítse Krisztus jelenlétét, tanúságot tegyen üdvözítő gyöngédségéről. Elsőként azt kell megtanulnunk az arsi plébánostól, hogy teljesen azonosítsuk magunkat papi szolgálatunkkal -írja a Szentatya.

Nem szabad elfelednünk, hogy a papi szolgálat alapvető hatékonysága független a pap életszentségétől. Azonban nem lehet elhanyagolni azt a rendkívüli termékenységet sem, amely a papi szolgálat objektív szent mivolta és a pap szubjektív életszentsége közötti találkozásból fakad -szögezi le levelében XVI. Benedek pápa.

Vianney Szent János rendszeresen meglátogatta a betegeket és a családokat, népmissziókat és templomi búcsúkat szervezett, pénzt gyűjtött karitatív és missziós tevékenységéhez, szépítette plébániatemplomát, foglalkozott az árvákkal, a gyermekek oktatásával, konfraternitásokat, vallásos testületeket alapított és a világi híveket együttműködésre szólította fel. Példája rámutat azokra a területekre, ahol egyre inkább ki kell terjeszteni az együttműködést a világi hívekkel, akik a papokkal együtt alkotják az egyetemes papságot.

Az arsi plébános minden nap imába mélyedt a tabernákulum előtt, szentmisét mutatott be, gyóntatott. Meggyőződése volt, hogy a szentmise jelenti a pap buzgóságának forrását.

Sajnálatra méltó az a pap, aki úgy ünnepli az Eucharisztiát, mintha hétköznapi dolgot cselekedne. A pápa Vianney Szent János példája nyomán arra buzdítja a világ papjait, hogy legyenek kimeríthetetlen bizalommal a bűnbánat szentségéhez, helyezzék azt lelkipásztori gondoskodásuk középpontjába. A szent plébános olykor 16 órán át gyóntatott: bátorította az elkeseredetteket, felrázta a lanyhákat, átalakította sok hívő életét, mert megéreztette velük az Úr irgalmas szeretetét. Ars a lelkek nagy kórházává vált. Vianney Szent János szerint a plébánosok számára az jelent szerencsétlenséget, ha a lélek ellankad, megszokja a bűn vagy a közöny állapotát. Ezért ő maga komoly aszkézist gyakorolt virrasztással és böjttel. Egy paptestvérének egyszer ezt mondta: „Ez az én receptem: a bűnösökre enyhe penitenciát szabok, a többit én végzem el helyettük”. A lelkek ára Jézus vére, és a pap nem szentelheti magát a lelkek üdvösségének, ha személyesen nem vesz részt a megváltás „drága árában” -írja levelében a pápa.

Arra bátorítja a papokat, hogy a szent plébános nyomán kövessék az „új életstílust”, amelyet Krisztus vezetett be. Kövessék a szegénység, tisztaság és engedelmesség evangéliumi tanácsait, amely a keresztény életszentség szabályos útja mindenki számára, saját életállapotának megfelelően. A szegénységet illetően az arsi plébános ezt vallotta: „titkom egyszerű: mindent továbbadok, semmit sem tartok meg magamnak”. Tisztasága vis.- szatükröződött szemében, amikor a tabernákulumra tekintett egy szerelmes szemével. Fenntartások nélküli engedelmességét bizonyítja tanítása: csak egyféle módon lehet Istent szolgálni, úgy, ahogyan ezt Ő akarja.

A papok éljenek az új tavasz lehetőségével, amelyet a Szentlélek éleszt fel napjainkban az egyházban, az egyházi mozgalmak és új közösségek révén is -írja a pápa. Fontos továbbá a papok egymás közötti és a püspökhöz fűződő szeretetközössége.

Csak így tudják megélni a maga teljességében a papi nőtlenség ajándékát.

Képesek lesznek arra, hogy felvirágoztassák a keresztény közösségeket, amelyekben megismétlődnek majd az első igehirdetés csodái.

XVI. Benedek utal előde, VI. Pál szavaira, miszerint „korunk embere szívesebben hallgatja a tanúságtevőket, mint a mestereket, illetve akkor hallgat a mesterekre, ha azok egyben tanúságtevők”. Végül Mária oltalmába ajánlva a papság évét a következő szavakkal zárja levelét: „Kedves papok! Krisztus számít rátok. Az arsi szent plébános példája nyomán hagyjátok, hogy Krisztus meghódítson benneteket. Így mai világunkban ti is a remény, a kiengesztelődés és a béke hírnökeivé váltok!”