AD LIMINA APOSTOLORUM LÁTOGATÁS

812

A kanonikus jog elvárásai szerint ez év március 22. és 27. között az Ukrajnai Római Katolikus Egyház püspökei a katolikus egyház hierarchiájának visszaállítása óta először tettek AD LIMINA APOSTOLORUM látogatást az apostoli fővárosba. Egyházunk életének e fontos eseménye kapcsán szeretnénk kiemelni a látogatás jelentőségét és történelmi előzményeit.
Az AD LIMINA APOSTOLORUM látogatás a katolikus egyház fontos és egyúttal konkrét megnyilvánulása, amely kiemeli a Szent Péter utódjaira épülő püspöki kar egységét. Az egyház kötelező iratai, kiváltképp a Oastor bonus apostoli alkotmány szerint a püspökök római látogatása alkalmat szolgáltat a Pápa és a püspökök – az egyetemes és a helyi egyházak fejének – mind gyümölcsözőbb együttműködésére. Ezért ez nem csupán jogi-adminisztratív találkozó, ami ötévenként kötelező a püspökök számára. A püspökök római látogatása egyházi esemény. Mindnyájuknak alkalma nyílik arra, hogy megerősítsék egyházukért vállalt felelősségüket, a mély, hierarchikus egységet a többi püspökkel, kiváltképp Szent Péter utódjaival; alkalmat nyújt a helyi és egyetemes egyház között az „adományok” megosztására.
Az AD LIMINA APOSTOLORUM látogatás kötelező az egyházmegyés püspököknek és mindenkinek, akik hasonló jogokkal rendelkeznek: a prelátusok, a területi apátok, az apostoli vikáriusok, az állandó apostoli adminisztrátorok, stb. számára. A látogatást megelőzi egy lelki előkészület és egy jelentés megfogalmazása az illetékes egyházmegye helyzetéről, amit a római látogatás követ, ami három fő mozzanatból áll:
– zarándoklat és tisztelgés Szent Péter és Szent Pál apostol sírjánál. A püspökök szentmiséket celebrálnak a szent apostolok székesegyházaiban a kizálólag erre a célra elrendelt liturgia szerint. A szentmiséken a püspökökkel egyetemben a hívők is részt vesznek, akik az örök városban tartózkodnak.
– látogatás a Pápánál, amely alkalmat nyújt a püspök személyes párbeszédére a Pápával, amelyen kifejezi a neki kijáró tiszteletet és engedelmességet, vázolja egyházmegyéje helyzetét. A személyes találkozáson kívül a pápa speciális audienciáján beszél az adott térségből érkezett püspökökhöz, akik az AD LIMINA APOSTOLORUM látogatásra érkeztek.
– az egyes püspökök látogatása a különböző római kongregációkba azzal a céllal, hogy vázolják az egyházuk szolgálatával kapcsolatos konkrét problémákat, javallatokat és válaszokat kapjanak kérdéseikre.

Az AD LIMINA APOSTOLORUM LÁTOGATÁS RÖVID TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉSE.

A klasszikus latin nyelvben a „limen” szó küszöböt, bejáratot, ajtót jelent. A keresztény latinban Limen apostolorum jelentése: lakozás, apostolok háza. Az AD LIMINA APOSTOLORUM látogatások kanonikus jellegű látogatások, amelyeket a püspökök az első évszázadok óta tesznek Róma püspökénél.
Az első utalást a találkozóra, ahonnan a későbbi AD LIMINA APOSTOLORUM látogatások erednek, az Újszövetség Szent Pál galatákhoz írt levelében (Gal. 1,18) találjuk, ahol Szt. Pál látogatásáról ír Szt. Péternek. A látogatások első írásos emléke a 343. egyházi zsinat levelében lelhető fel, amit Julius pápának címeztek. A levélben a zsinat atyái kifejezik abbéli óhajukat, hogy Szt. Péter utódai mindenkor szolgáljanak információval a Római Birodalom különböző részeinek vagy tartományainak vallási életéről.
Az első évszázadok pápái, csakúgy mint Itália metropolitáinak többsége, évente hívtak össze saját tartományi zsinatot, és kötelezték a hozzájuk tartozó püspököket a részvételre. Akkor informálták a püspökök a pápát egyházmegyéjük állapotáról. Azt is mondhatjuk, hogy a zsinatok szervezésében megtaláljuk a későbbi AD LIMINA látogatás jellemzőit.
A kötelező Római vizit első megfogalmazása a Római Zsinaton, 743-ban lett elhatározva. A római tartomány püspökeivel egyetemben a látogatást kötelezővé tették azon püspökök számára, akiket a pápa szentelt fel.
A késői középkorban a püspökök nagymértékben függtek a pápától, így a római AD LIMINA APOSTOLORUM látogatás fontossága mind jobban növekedett. A legnagyobb figyelmet az apostoli Alkotmány, a Romanus pontijex érdemelte, amit V. Sixtus pápa adott ki 1585. december 20-án. A pápa ünnepélyesen kötelezi a katolikus egyház püspökeit az AD LIMINA APOSTOLORUM látogatásokra. Ennek alapján minden püspöknek egyszer személyesen el kellett látogatnia Szt. Péter és Szent Pál sírjához, majd beszámolnia a pápának egyházmegyéje helyzetéről. A látogatás alatt a Pápától és a a római kongregációktól utasításokat kaptak. Ezenkívül kötelező volt írásbeli beszámolót készíteni a rájuk bízott egyházak helyzetéről.
Az 1909-es konsistoriumi kongregáció A remotissima dekrétumával jelentős igazításokat vitt a régi előírásokba, elsősorban a rendszerességet illetően. Ettől kezdve a püspökök ötévente látogattak el Rómába. A dekrétumhoz csatoltak egy kérdőívet, ennek alapján készítették el a püspökök jelentéseiket.
A II. Vatikáni Zsinat új megvilágításba helyezte az Egyházat, ami hatással volt az AD LIMINA APOSTOLORUM látogatást érintő törvénykezésre is. A zsinat első fontos dokumentuma A püspökök kongregációjának dekrétuma, az Ad Román Ecclesian volt, amit 1975. június 29-én adtak ki, és amelyben meghatározta a látogatás új rendjét. 1988. június 28-án adták ki II. János Pál pápa Apostoli alkotmányát, amely – figyelembe véve az 1983-as Kanonikus jogi kódex 399-es és 400-as kánonját – öt cikkelyt szentel az Ad Limina látogatásnak és a kötelező püspöki beszámolónak. Az Alkotmány úgynevezett Adnexxum I-el egészült ki, ahol rámutatnak az Ad Limina látogatás pasztorális fontosságára. A püspökök kongregációja 1988. június 29-én kiadta az Ad Limina Direktóriumot, amelyben gyakorlati tanácsok vannak arra vonatkozóan, hogyan lehet a legeredményesebben előkészíteni és lebonyolítani a látogatást, továbbá összeállítani az egyházközségek életéről, állapotáról, helyzetéről szóló jelentést.

A katolikus információs ügynökség
anyaga alapján fordította
Kenéz Éva

Előző cikkLELKISÉGEK. MOZGALMAK
Következő cikkISTEN LELKE A VIZEK FOLOTT