Amikor önmagunkra haragszunk

A haragról szóló cikksorozatunk befejező részében nézzünk szembe azzal a ténnyel is, hogy bizony vannak olyan helyzetek, amikor önmagunkra haragszunk. Korábban már meghatároztuk, hogy a harag valamilyen igazságtalanságra vagy vétségre adott érzelmi és fizikai reakció.

Amikor magunkra haragszunk, úgy érezzük, hogy mi követtünk el figyelmetlenséget, ostobaságot, felelőtlenséget. Az önmagunk ellen irányuló harag gyakran önváddal, bűntudattal és szégyenkezéssel párosul.

Az önmagunk ellen irányuló harag forrása az, hogy nem tudunk megfelelni saját elvárásainknak, vagyis nem sikerül elérnünk valamit, amit kitűztünk magunk elé – hivatásunkban, hobbinkban, kapcsolatainkban vagy egyéb területen.

Előfordult már biztosan, hogy figyelmetlen és meggondolatlan viselkedés miatt megharagudtunk magunkra. Haragunk csak fokozódik, amikor ráébredünk, mennyi kellemetlenséget okoztunk magunknak.

Az is előfordul, hogy azért haragszunk magunkra, mert megszegtük a saját magunk által fontosnak tartott erkölcsi szabályokat – például valaki hazugságon kapja magát, később pedig ki is derül a dolog. Ráadásul teljesen felesleges volt hazudni. A harag érzését fokozza, ha helytelen cselekedetünk kiderül és mások számára is nyilvánvalóvá válik, vagy ha az ember szenvedni kezd saját hibájának hátrányos következményeitől.

Az önmagunk ellen irányuló harag és a bűntudat együtt jár. Bűnbánat és megbocsátás nélkül a bűntudat elhatalmasodik és megbetegíti az embert. Bármi legyen is az ok, ami miatt mérgesek vagyunk magunkra, meg kell tanulni pozitívan kezelni haragunkat.

Volt szó már arról, hogy a harag kezelésének vannak káros formái, a dühkitörés és az elfojtás. Sajnos, ezekkel a módszerekkel élhetünk olyan esetekben is, amikor magunkra haragszunk. A dühkitörés megnyilvánulhat önmagunk szidalmazásában éppúgy, mint tettlegesség formájában. A harag elfojtása esetén kifelé nyugodtnak tűnik az ember, belül azonban vádolja magát. Nyilvánvaló, hogy sem a dühkitörés, sem az elfojtás nem megfelelő módjai az önmagunk iránt érzett harag kezelésének. Hogyan kezeljük akkor az ilyen helyzetet?

A következő öt lépéssel pozitívan reagálhatunk olyan estekben, amikor saját magunkra vagyunk mérgesek.

1. Ismerjük el, hogy haragszunk! Mondjuk ki vagy írjuk le, valljuk meg Istennek vagy valakinek, hogy most haragszunk magunkra.

2. Vizsgáljuk meg haragunkat! Állapítsuk meg, hogy jogosan vagy indokolatlanul haragszunk-e! A jogos harag valódi vétségen alapul, míg az indokolatlan harag hamis bűntudatot ébreszt bennünk.

3. Valljuk meg Istennek, hogy vétettünk ellene és önmagunk ellen, és fogadjuk el a megbocsátást. Ha valaki mást is megbántottunk, tőle is kérjünk bocsánatot.

4. Bocsássunk meg magunknak! Lehet, hogy a fájdalom még nem múlt el, de ha Isten megbocsátott nekünk, magunknak is meg kell bocsátanunk. Az önostorozás káros és bűnös válasz a haragra.

5. Tűzzünk ki pozitív célokat magunk elé! Tanuljunk hibáinkból, tegyük meg a szükséges változtatásokat annak érdekében, hogy a jövőben elkerüljük a korábban elkövetett hibáinkat.

Befejezésként emlékezzünk vissza arra, hogy Isten természetének két alapvető jellemzője a szentség és a szeretet. Mivel Isten saját képmására teremtett minket, Szent Péter apostol szavain keresztül ma is így szól hozzánk: „Mint engedelmes gyermekek, ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel Ő, a Szent hívott el titeket – magatok is szentek legyetek egészen magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. (1Pt 1,14-16). S amint Jézus mondja: „Ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.” (Jn 13,34) Isten tehát azt akarja és arra vágyik, hogy az Ő természete tükröződjék bennünk. Ha nem tanultunk meg érett és felelősségteljes módon bánni a haragunkkal, sem Isten szentségét, sem szeretetét nem tudjuk visszatükrözni. A „rendeltetésszerűen” kezelt harag helyreállítja a megromlott emberi kapcsolatokat, orvosolja az igazságtalanságot és hozzájárul ahhoz, hogy tiszta lelkiismerettel alhassunk, és az emberek félelem nélkül éljenek körülöttünk. A harag kezelésének elsajátítása élethosszig tartó folyamat. A lelki érettség jele, hogy rendszeresen megvizsgáljuk, jól kezeljük-e haragunkat. A családokban jelentkező működési zavarok nagy része a harag érzésének félreértelmezésére és helytelen kezelésére vezethető vissza.

Meggyőződésem, hogy haragunkban személyiségünk lényege fejeződik ki. Mondd meg, miért haragszol és megmondom, ki vagy! Az érett személyiség biztos jele, hogy haragját az igazságtalanság, az erkölcstelenség és a jogtalanság váltja ki, nem holmi személyes kicsinyes indítékok. A keresztény ember haragját mindig áthatja az irgalom és az alázat, mert tudja, hogy ő is bármikor hibázhat. Ez a nemes életcél – az igazság, az irgalom és az alázat – akkor valósulhat meg életünkben, ha megbékélünk Istennel, és a Szentlélek vezetésére bízzuk magunkat.

Babály András