Aprószentek

709
Aproszentek

A szeretet, ahogy a félelemből és önzésből születő gyűlölet is, a földi emberi élet kísérője. Nem véletlen, hogy a világba beleszülető Igét is a fény és az árny egyaránt kíséri. Nem kevésbé a mi életünket; a kérdés mégis mindig csak az, mire helyezzük a hangsúlyt, minek a befolyását engedjük életünkbe.

Az Egyház már az 5. század óta ünnepli az Aprószentek ünnepét, a Jézus születési évében meggyilkolt 2 év alatti fiúgyermekekét, akiket Heródes öletett meg Betlehemben a napkeleti bölcsek látogatása után, abban a reményben, hogy így az újszülött Megváltót, Jézus Krisztust is sikerül majd elpusztítania. Heródes megkísérli megölni a Gyermeket, hogy uralmát ne veszítse. Hihetett volna a Gyermekben, s akkor biztonságban uralkodhatott volna a földön és vég nélkül az örök életben… De hit helyett megijedt és dühöngött. És hogy elpusztítsa az Egyet, akit keresett, kegyetlenül legyilkoltatta a sokat.

Máté evangéliumában olvashatjuk a történetet (2,1-18), amely teljesen összhangban áll Heródes egyéb véres tetteivel. Hatalmi féltékenységből feleségének és fiainak sem kegyelmezett, ezért akarta mindenképpen megöletni az újszülött zsidó királyt is. Az ártatlanul megöltek számának kérdésében eltérőek a vélemények. Voltak, akik egy tucatnyi gyermekről, mások a Jelenések könyvére hivatkozva 144.000-ről beszéltek (7,4). A lakosság arányait figyelembe véve, mely szerint 7000 lakosból 262 két éven aluli fiúgyermek él Betlehemben (1940-es adat), ha a Jézus-korabeli Betlehem népességét kb. 1000-re tesszük, akkor a meggyilkolt kisfiúk száma 30-40 lehetett.

Az Egyház kezdettől fogva vértanúként tisztelte az Aprószenteket, akik nem szóval, hanem halálukkal vallották meg Krisztust. Valószínűleg a legrégibb az ünnepek között, melyeket az egyház a mártírok tiszteletére rendelt. A karácsonyhoz azért fűződik, mert mindjárt Krisztus születése után ontották vérüket ezen «virágai és zsengéi a mártíroknak».

A hagyomány szerint az Aprószentek sírja az alatt a bazilika alatt van, amelyet Nagy Konstantin építtetett Jézus születésének barlangja fölé, és a kis sírok nem messze ettől a barlangtól egy sziklasírban voltak. Ünnepüket a keleti egyház december 29-én, a római egyház december 28-án, a Karácsony közvetlen közelében üli.

Az ünnep egyik tartalma: a védtelen és gyámoltalan Gyermek a nagy Heródesnek ilyen félelmet okoz. A vétlen Gyermek, az igaz Élet ígérete azt rendíti meg, aki uralmához ragaszkodik. Ez egy kép a mi számunkra is. Olykor mi is félünk a bennünk lévő gyermektől, aki felfújt énünk létjogosultságát megkérdőjelezi. El akarjuk őt hallgattatni. Az ego (vagyis énünk) mindent magának akar felhasználni – még magát Istent is –, és senkit nem hagy maga felett érvényesülni. Hallgatásra akarjuk bírni a bennünk lévő gyermeket, de az még akkor is beszél, ha megöljük őt. Megingatja magabiztosságunkat és megsejteti velünk, hogyan kellene élnünk: hitelesen, mint egy gyermek, csodálkozva és hálásan, bűn nélkül és szépen.

Az ünnep második aspektusa az a titok, hogy az Aprószentek Krisztus tanúivá lesznek, ahogy azok, akik még beszélni se tudnak, egész létükkel Krisztust hirdetik. Hitet nem akkor teszünk Krisztusról, amikor okos szavakat mondunk, hanem amikor, mint a gyermek, vele összhangban és hitelesen élünk. Amikor egészen önmagunk vagyunk, amikor azt a hamisítatlan képet éljük, amit az Isten rólunk, mindannyinkról alkotott, akkor tesszük Istent láthatóvá ebben a világban. Aki azt éli, amit legbensejében az Istentől kapott, az dicsőíti az Istent, azáltal lesz látható Isten ragyogása ebben a világban, abban ragyog fel Isten titka.

Az ünnep a benned élő aprószenttel akar téged érintkezésbe hozni. Bátorítani akar, hogy élj jól és átlátszón, hitelesen és összhangban, egyetértésben benső önmagaddal. Ha közben üldözött leszel is, ha Heródes fogdmegjei szeretnének is ettől visszatartani, úgy még erősebben fog benned megmutatkozni a vétlen gyermek. Nyomot fog vésni ebbe a világba, maradandót, miközben az ego nyomai elmosódnak. Sok embernek tesz majd tanúságot a kegyelem titkáról, hogy nem teljesítményeink és tulajdonunk tesznek bennünket értékessé, hanem lényünk, ami mindig ajándékba kapott lét is.

Anselm Grün Karácsony, az újrakezdés reménye c. könyve nyomán összeállította: Riskó Marianna

Előző cikkDr. Anton Gots atyára emlékezünk
Következő cikkGyermek született, Fiú adatott nekünk… Karácsonyi gondolatok