Az Isteni Irgalmasságról

113

„Ó, örök Isten, akinek irgalma kifürkészhetetlen, s kegyelmének kincse kimeríthetetlen, tekints ránk kegyesen és gyarapítsd bennünk irgalmadat, hogy nehéz időkben ne essünk kétségbe, s lelkünkben ne törjünk össze, hanem nagy bizalommal adjuk át magunkat szent akaratodnak, ami maga a szeretet és a könyörület.

Ó, felfoghatatlan, kimeríthetetlen Isteni Irgalom!
Ki tud Téged méltón tisztelni, dicsérni?
Te vagy a mindenható Isten legfőbb tulajdonsága,
A bűnös ember édes reménysége.

Fogjatok össze, csillagok, föld és tenger, s hálásan énekeljetek együtt dicsőítő dalt Isten felfoghatatlan irgalmáról!

Fausztína nővér Naplója, 950-951