Miért nagy és miért boldog? Nagyboldogasszony ünnepére

599

Nagyboldogasszony ünnepét üljük, annak a csodálatos anyának az ünnepét, aki a mi Jézusunknak, Mesterünknek lett az Édesanyja, s azóta őt egész egyházunk Édesanyjának is nevezhetjük.

Miért nevezzük nagynak és miért nevezzük boldognak azt az Asszonyt, aki a szentek királynője lett? Mert olyan alázatos volt, hogy az Úristen felemelte őt a legmagasabb helyre. Mert olyan gyermeki szívű, olyan nagy hitű asszony volt. Nem véletlenül nevezte őt Erzsébet is – a Szentlélektől ihletve – boldognak, mivel tökéletesen hitt mindabban, amit az Úr mondott neki Gábor főangyalon keresztül (vö. Lk 1,45).

Az ószövetségi nagy szentek boldogsága is abban áll, az Úristen őket is azért kedvelte annyira, mert olyan gyermeki nagy hittel tudtak csüngeni az ő Teremtőjükön, gondviselő Atyjukon, Ábrahámtól kezdve Mózesen keresztül a prófétákig. Ők is mindannyian ezt bizonyították, hogy aki ráhagyatkozik az Úristenre, aki bízik Őbenne, azt minden szorongattatásból, a legnagyobb nehézségekből is ki tudja emelni, és az ember soha nem csalatkozik Őbenne.

Amikor a világ fiai elfordulnak éltető Istenüktől, a szerető és irgalmas Istentől, akkor természetszerűleg jönnek a problémák, a bajok, a feszültségek, aztán pedig a tragédiák. Választani kell, dönteni kell. Mi hallgatunk az Úr Jézus szavára, aki azt mondta: „Keressétek elsősorban Isten országát és annak igazságát, s a többi mind megadatik nektek” (Lk 12,31). Ezért mi merünk a zsoltárossal együtt valóban bízni abban, hogy ez igaz volt akkor a kiválasztottakra, a kiválasztott nemzetre, s igaz ma is minden emberre, csoportra, nemzetre, akinek az Úr az Istene. Akik a csupán evilági boldogságot ígérő bálványok helyett magát az egy élő Istent választják Uruknak, életük irányítójának. Akkor Ő bebizonyítja, hogy Megváltónk, és hogy örök boldogságra vezető üdvözítő Istenünk lesz Jézus Krisztus által.

Ebben példaképünk, pártfogók, útmutatónk a Nagyboldogasszony, Szűz Mária, aki mindezt elénk élte, és akinek most is számíthatunk mennyei segítségére.

Majnek Antal püspök 2010 augusztusában Mátraverebély-Szentkúton elmondott beszédének összefoglalása

Előző cikkAz Isteni Irgalmasságról
Következő cikkA szentmise