Az öröm forrásainál

233
Mitől lehet boldog (nem csak) a karácsony?
 
 Ha van ünnep, amiről mindenkinek egyből az öröm jut eszébe, az a karácsony. Ha ezt a szót halljuk, képzeletünkben megjelenik a meleg szoba, illatok és hangok, fények és ízek, ünnepi szavak és érzések hangulata. Megjelenik a templom a betlehemi jászollal, az angyalok énekével. Ilyenkor ajándékokat adunk egymásnak, nyilván azzal a céllal, hogy örömet okozzunk a másiknak; hogy jelezzük, hogy a másik fontos nekünk. De vajon elérjük-e kívánt célunkat? Tényleg boldoggá tudjuk- e tenni – legalább ezekre a napokra – az embereket, akik fontosak nekünk? Nem válik-e az ajándékozás egyszerű kötelességteljesítéssé, miközben éppen az a szeretet, jóakarat hiányzik mögüle, ami igazából megmelegítené a másik szívét?

Egyre többször hallom emberektől, hogy mennyire félnek a karácsonytól. Van, aki azért, mert egyedül kénytelen ünnepelni, van, aki ilyenkor különösen fél a családban érzett magánytól, és végül van, akit a nyakába szakadó sütés- főzés, bevásárlás rohama fáraszt el annyira, hogy előre tudja: esélye sem lesz megélni az ünnep hangulatát és igazi értelmét.

Mit tehetünk egymásért, hogy boldog legyen a karácsony? Mi az, amivel biztosan örömet szerezhetünk a szeretteinknek? HÁZASTÁRSAK között hányszor előfordul, hogy ott az ajándék a fa alatt, mégis elmarad a vele járó öröm. Miért?

Mert nem érzik már mögötte a melegséget; kihűlt, megkopott a szerelem az évek során. Mi lenne, ha valamelyikük venné a bátorságot, hogy újra kimondja a másiknak: „Szeretlek!” (Férjektől hallani néha: „Megmondtam neki az esküvő napján és azóta sem vontam vissza.”)

Aki ezt a szót hosszú évek óta nem hallotta, annak – ha őszinte szándékkal mondják ki – mindennél melengetőbb ajándékot jelenthet. Vagy lehet ez egy váratlan ölelés meglepetése. Amikor „csak úgy”, minden ok nélkül odalép a férj a feleségéhez – vagy fordítva – és átöleli egy pillanatra. Szakemberek szerint, ha nincs naponta legalább négy ilyen egymáshoz fordulás, érintés, az azt jelenti, hogy haldoklik a házasság. Az egyszerű túléléshez napi négy ölelésre van szükségünk. Nyolc ölelésre van szükségünk a szinten tartáshoz.

A fejlődéshez napi 12 ölelés kell. Mibe kerül egy-egy öleléssel megajándékozni házastársamat? Van, akinek azzal lehet örömet szerezni, ha a karácsony előtti rohanásban megállhat egy pillanatra a párjával, és pár bensőséges percet szánnak egymásra egy kávé mellett, egymásra figyelve. Van, aki legjobban annak örülne karácsonyra, ha társa segítene neki a teendők körül, és érezhetné, hogy nincs magára hagyva a sok rászakadó munkában.

Valójában bármi, amivel kifejezzük a pozitív érzéseinket, megmelegítheti a szívünket.

Mi évek óta kincsként őrizzük a gyerekeinktől vagy a férjemmel egymástól kapott egy-egy karácsonyi levélkét, amin arról van szó, mennyire örülünk, hogy egymáshoz tartozhatunk. A becsomagolt ajándékokat többnyire rég elfelejtettük.

A GYEREKEKNEK is sokat jelent a jó szó, az ölelés. Magamon is látom, hogy különösen a „nehezebb” gyerekeknél mennyire nagy kísértés, hogy minden vétségére figyelmeztessük, miközben nekik többszörösen is fontos lenne a pozitív visszajelzés! Nagy ajándék nekik, ha kifejezzük, mennyire értékesek a számunkra! Azt is a gyerekeinktől tanultam, hogy nem annyira a társasjáték a jó ajándék, hanem az, ha közösen játszik vele az egész család. Igen, közösen, Apa és Anya is együtt. És most ide leírom, hogy számon kérhessék rajtam ők is, hogy az ünnepi nyugalomban mindennap fogunk társasjátékozni, akár rend van a konyhában, akár nincs! De a gyerekeknek kifejezhetjük a szeretetünket például azzal is, ha bevonjuk őket a sütés-főzésbe, akkor is, ha inkább hátramozdítanak, mint előre. Gyerekkorom óta bennem maradt a közös karácsonyi sütések emléke. (Az kevésbé, hogy utána Édesanyám meddig takarította a konyhát…) Arra is emlékszem, hogy minden karácsony előtt közösen sütöttünk egy nagy kosár száraz süteményt, és elvittük a Karitásznak, hogy idős embereknek osszák szét. Nagy öröm volt bennünk, gyerekekben minden ilyen alkalommal!

IDŐS SZÜLŐK, ROKONOK legnagyobb ajándéka a velük töltött idő, beszélgetés. Üljünk le velük legalább egy kis időre, ne csak az ajándékainkat adjuk át! A környékünkön lakó magányos embereket is felkereshetjük egy tál süteménnyel egy beszélgetésre, közös éneklésre! Hogy meglegyen az örömünk, azért magunk is tehetünk. Az öröm furcsa dolog, olyan, mint egy madár: minél inkább meg akarjuk fogni magunknak, annál távolabbra repül. Ha képesek vagyunk abbahagyni saját örömünk keresését, és elkezdünk örömet szerezni a másiknak, felfedezzük a boldogság rejtett forrásait!

Legnagyobb karácsonyi ajándékunk pedig: Isten maga. Minden érte és általa lett – de ezt a hatalmát, kiváltságait mindenestül otthagyta, hogy felvállalja nyomorúságos emberi létünk kereteit, egy hideg, piszkos istállóban kezdve meg pályafutását. Nincs az a fájdalom, amivel Ő együtt ne érezne. Nincs az az egyedüllét, ahol Ő ott ne lenne. Nincs az a bűnös, akit Ő át ne ölelne. Aki beengedi Őt a szívébe, annak szép lesz a karácsonya.

Popovicsné Palojtay Márta