A kis Jézus megszületett, örvendjünk!

Itt az ünnep – a megállás, az odafigyelés, a csendes öröm, az egymásra találás ideje. A meghitt perceké, feszültségmentes viszonyoké, jó érzéseké, és nem utolsó sorban a gasztronómiai élményeké. Legalábbis ezt óhajtjuk, így szeretnénk, hogy legyen. A valóság, valljuk be, néha szeret minket megtréfálni. Nem hiába van „kitalálva” az adventi időszak, ami esély arra, hogy lelkünket, testünket, környezetünket felkészítsük a nagy találkozásra. Személy szerint nekem, bevallom, szinte mindig kevés ez az idő, rosszul sáfárkodom vele, sok tényező van, ami befolyásolja az előkészületeket – a munka, a programok, a mindennapok rohanó hajszája, vagy akár saját gyengeségeim. Amíg a külsőségekre koncentrálunk – étel, ital, takarítás, ajándékok –, pont a legszükségesebb szokott a végére maradni, amikor már tényleg fogytán az idő: szívünk-lelkünk feldíszítése. A jó hír az, hogy a Kisded mindenki számára megszületik Karácsonykor, viszont akkor tudunk a legjobban örülni, ha készen vagyunk a szeretet befogadására.

Olyan világban élünk, ahol a szlogen: kapd el a pillanatot, ragadd meg a lehetőséget, mert elmulasztod, és később bánni fogod. De ezt úgy is lehet értelmezni, hogy kapd el a pillanatot a szeretteiddel való találkozásra, a jócselekedetre, hogy együtt örülhess a gyerekeiddel, hálát adhass a fáradozásokért, és azért, hogy egy újabb ünnepet érhettünk meg.

Az idő nem rohan, szárnyakon repül manapság. Egy év, egy évtized olyan gyorsan száll, hogy alig győzzük követni. Hipp-hopp, jöttek, születtek a gyerekek egymás után. Fáradságos, nehéz hónapok előzték meg a jövetelüket, tele készülődéssel, reménnyel, aggodalommal, hogy minden rendben lesz-e. A gyermekvárás eleinte könnyűnek tűnik, amíg csak ketten vagyunk. A kistestvérre várva már színesebbé válik az egész, pláne, ha nagycsaládba várják az érkezését. Aztán az aggodalmat, a fájdalmat és szenvedést az ujjongás váltja fel, a boldogság, hogy életet adtál egy kis darab mennyországnak. Szemtől szemben látni, érezni az új jövevényt, a teremtés csodáját – nincs ennél örömtelibb, felemelőbb dolog ezen a világon. A Karácsonnyal is valahogy így áll a dolog: készülődünk, dolgozunk, áldozatokat hozunk, hogy széppé varázsoljuk az együtt eltöltött időt. Feldíszítjük a környezetünket, hogy méltóképpen fogadjuk az újszülött Megváltót. Gyermekeink zöme még nem tudja felfogni a Karácsony lelki értelmét, de ők is érzik, hogy ez egy speciális időszak, tele varázslattal, jó érzésekkel, örömteli pillanatokkal, amit évről évre várnak, készülnek rá a maguk módján. Számomra is öröm, hogy megadhatjuk nekik az ünneplés lehetőségét, az együttlét – ha nem is mindig ideális – formáját.

Gyermeki örömmel, rácsodálkozással fogadjuk hát ezt az ajándékot, az élet csodáját, és mentsünk át a hétköznapokra is néhány édes morzsát a karácsonyi asztalról.