Folignói Szent Angéla

„Törekedjetek arra, hogy igazán kicsinyek és alázatosak maradjatok, nem csak külsőleg, hanem szívetek mélyéből. Más végrendeletet nem hagyok hátra, csak a kölcsönös szeretetet és a mély alázatot. És átadom, mint egész hagyatékomat, azt, ami Jézus Krisztusnak is a hagyatéka volt, ti. a szegénységet, a szenvedést, a megvettetést, mert ez volt Jézus élete” – hagyja meg testamentumában a ferences világi rendi Folignói Szent Angéla, aki hosszú utat tesz meg, hogy „Jézus vezetésével boldogan eljusson a kereszthez”.

Élete 1248-ban az itáliai Umbriában, a Spoleto melletti Folignóban egy jómódú család sarjaként indul. Származásáról ennyit tudni, illetve anyjáról ő maga nyilatkozik úgy, mint aki nagy akadályt jelentett Isten felé vezető útján. Angéla fiatalon férjhez megy, és négy gyermeknek ad életet. Harminchét éves koráig a gazdag, előkelő nők életét éli, s bár templomjáró, lelki élete felszínes. A korabeli, virágzásnak induló bűnbánó mozgalmakra is inkább visszatetszéssel tekint.

Nem tudni, mi indítja el az igazi bűnbánat útján. Amikor erről vallomást tesz, már csak a tömör lényeget közli: többé nem akart élethazugságban élni, és „nem venni tudomást a bűn nyugtalanító létezéséről.” Elmondja: „Ahogy a bűnbánat útján haladtam, tizennyolc lelki lépést tettem meg, mielőtt tudatára ébredtem volna életem tökéletlenségének.” Lépésről lépésre beszámol arról, hogyan győzi le kezdeti hibáit, s hosszú útján miként tapasztalja meg Isten segítségét. Első lépésként keservesen megsiratja bűneit. A velük való szembesülés a kárhozattól való rettegéssel tölti el. Gyónásában mégis több bűnét szégyenkezve elhallgatja. Lelkiismeretfurdalásában Assisi Szent Ferencet hívja segítségül, s az álmában megjelenő szent igazi megtérésre és bűnei megvallására szólítja fel. A ferences Arnold atya prédikációját is meghallgatja, s életgyónást végez nála, elfogadva őt lelkivezetőjének. Teljes szívvel kéri Istentől, mutassa meg a hozzá vezető utat. Majd nehéz keresztút következik: 40 évesen elveszíti családját: anyja, férje, gyermekei egymás után meghalnak.

Ezt követően teljesen búcsút mond a világi életnek, eladja birtokait, pénzét szétosztja a szegények között, és felölti a ferences III. rend ruháját, hogy teljes szegénységben kövesse az Urat. 1291- ben Assisiben rendkívüli misztikus látomásokban részesül, amelyek csúcspontját a Szentháromság közvetlen megtapasztalása jelenti. A legmélyebb nyomot a megfeszített Krisztus látomása hagyja lelkében.

Látomásairól rendszeresen beszámol lelkivezetőjének, aki ezeket le is jegyzi, mivel lelki gyermeke írástudatlan. 1292 és 1296 között Arnold atyának tollba mondja a párbeszéd formájú Könyv és Emlékirat c. lelki beszámolóit is, amelyek a középkori lelkiség és a ferences spiritualitás fontos dokumentumaivá válnak. Kortársai joggal emlegetik magistra theologorum (teológusok mesternője) néven.

Élete utolsó éveiben főleg a betegápolásra és mások tanítására figyel. Látomásai ritkulnak ugyan, de az állandó kegyelem és az életszentség állapotában él. Mégis azt vallja: „Tudatára ébredtem tökéletlenségemnek”. Vallomásából derül ki az is, hogy olyan gyönyörűséget talál az imában, hogy elfelejt enni. Szemlélődő élete utolsó 12 évében így csak az Oltáriszentséggel táplálkozik.

A középkor e nagyhatású ferences misztikusa 1309-ben, 61 éves korában halt meg. „Lelki fejlődése a megtéréstől a misztikus látomásokig a keresztre feszített Jézus által ment végbe…” – ös?- szegezte XVI. Benedek pápa Folignói Angéla életét, akit 1693-ban XII. Ince pápa avatott boldoggá, 2013. október 9-én pedig Ferenc pápa iktatott be a szentek sorába.