Beszélgetések a Jóistennel – Az imádkozó család

Biztosan mindenki hallotta már a mondást, hogy amelyik család együtt imádkozik, az együtt is marad. Ezt kutatások is bizonyították: a statisztika szerint azoknál a házaspároknál, ahol a család rendszeresen együtt imádkozik, a válások aránya 1 az 1105-höz, tehát kevesebb, mint 1 ezrelék!

Sok sikeres emberről lehet olvasni, aki beszélt arról, mennyit jelentett számára az, hogy szüleit imádkozni látta, vagy hogy a családjuk együtt imádkozott. Azt is látjuk, hogy az ilyen családokban a felnövő gyerekek is nagyobb tisztelettel, egészséges kötődéssel viseltetnek a szüleik iránt. Jézus pedig maga mondta, hogy a közösségi imának nagy az ereje. „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Nem az a kérdés tehát, hogy tényleg szükség van-e a család imájára, hanem az, hogy hogyan csináljuk, és hogy ha nem csináljuk, mi lehet az akadály.

Hogyan?

Számos formája létezhet, minden családnak meg kell találnia a neki leginkább megfelelőt.

Sok családban az esti közös imádságot vezették be, amikor mindenki itthon van, és hálát lehet adni a napért. Ilyenkor lehetőség van közös éneklésre, saját szavakkal elmondott könyörgésekre, arra, hogy áttekintsük a napot örömeivel és bánataival, imádkozhatunk ismerőseinkért és barátainkért, bocsánatot kérhetünk egymástól a bántásokért. Már viszonylag kis gyerekekkel is érdemes egy tized rózsafüzért együtt elimádkozni. Előtte minden családtag elmondhatja, kiért/miért szeretné felajánlani ezt az imát, és így mindenki imádkozik a másik szándékára is.

Ha esetleg még nem volt közös ima a családban, az adventi időszak kiváló alkalom ennek elkezdésére. Meggyújtjuk a koszorún a gyertyákat, minden héten eggyel többet, énekelünk, imádkozunk, olvassuk a Szentírást. Karácsonykor folytathatjuk a karácsonyfa mellett. Az adventi ünnepélyes koszorúgyújtás arra is alkalmat ad, hogy meghívjuk magunk közé azokat a családtagokat is, akik nem szoktak velünk imádkozni.

De jó ötlet a reggeli közös ima is, főleg, ha nagyjából egy időben kelnek a családtagok, vagy hajlandók ezt az áldozatot meghozni. Az én iskoláskoromban nálunk az volt a szokás, hogy adventben mindenki fölkelt egy kicsit hamarabb, összegyűltünk a nappaliban, és együtt kértük az Urat a kezdődő napért. Most is tapasztalom, milyen „tartást” ad a napnak, ha a férjemmel reggel együtt imádkozunk.

Egy hatgyermekes édes- és nagyapa mondta el, hogy a reggeli ébresztés nem úgy zajlik náluk, hogy „Kelj már fel, fiam, el fogsz késni, mikor mászol már ki az ágyból…”, hanem bemegy, és elkezdi imádkozni a „Szívem első gondolata” kezdetű imát, amibe még álmosan, de ébredezve belekapcsolódnak a gyerekek.

Akadályok

Gyakori, bár elég átlátszó kifogás, hogy „nincs időnk”. Ilyenkor elég annyit kérdezni magunktól, hogy mennyi időt szánunk naponta tévénézésre vagy az ismerősökkel való beszélgetésre. Istennel nincs idő beszélni? Hallottam egy jó hasonlatot: az ember sokat küzd, dolgozik, hogy mindenféle jóval telerakhassa a hűtőszekrényét. Van már benne minden, sajt, hús, hal, joghurt, gyümölcs, tej. Csak éppen a dugót nem csatlakoztatta a konnektorba. Mi történik? Minden tönkremegy! Így van ez a mi életünkkel is – nagy fáradsággal próbálunk ezt-azt elérni, meg-szerzünk magunknak sok mindent – csak épp, ha közben nem vagyunk „csatlakoztatva” az energia és az élet forrásához, Istenhez, tönkremegy az életünk.

Másféle akadály lehet a „szégyenlősségünk”, az, hogy az imát valahogy egyéni akciónak könyveljük el. Tény és való, hogy arra is szükség van, hogy a csöndben, egyedül, meghalljuk Isten nekünk szóló üzenetét. De elgondolkodtató, miért van sok családban az, hogy mindenki elvonul valahová egyedül „magánimádkozni”, elmegy a templomba is, de hogy Istennel való beszélgetésébe a családtagjait is bevonja – na, azt már nem teszi. Ha ez a helyzet, érdemes megvizsgálni a kapcsolatunkat, mi az a fal, ami közöttünk áll, miért van az, hogy a legfontosabb dolgunkat – Istennel való kapcsolatunkat – nem tudjuk megosztani egymással! Meg szeretném még jegyezni, hogy a gyerekekkel való közös ima nagyon fontos ugyan, de szerintem nem helyettesíti a házaspár saját közös imáját, ahol a férj és a feleség felnőtt módon, teljes összeszedettségben Istenhez fordul, szentségi szeretetkapcsolatába harmadikként ismételten meghívja Őt és Neki ajánlja az életét és a kapcsolatát. Ha jó vagy még jobb házasságot szeretnénk, ne hagyjuk ki ezt a lehetőséget!

Popovicsné Palojtay Márta