Bibliaolvasás gyerekeknek

Izgalmas történetek – vagy unalmas kötelezettség?

Magától értetődő, hogy legjobb, ha a gyerekek egészen kicsi koruktól fogva úgy nőnek fel, hogy a család életének természetes velejárója a Szentírás olvasása. Különösen az ünnepek kapcsán, illetve vasárnap előestéjén találjunk erre alkalmas időt! Ahogy este mesélünk a gyerekeknek, úgy beleilleszthetjük az esti „programba” a bibliai történeteket is.

Kezdetben jobb, ha tényleg inkább csak „mesélünk” – elbeszéljük az adott bibliai történetet saját szavainkkal, a szükséges magyarázatokkal együtt. Nagyon jó, ha van képes Bibliánk, közben mutathatjuk a vonatkozó rajzot – a képi információ a gyerek számára sokszor jobban rögzül, mint a szóbeli.

Az 5-6 éves gyereknek már fel lehet olvasni az eredeti szöveget – utána pedig megbeszélni, magyarázni a hallottakat. Használjuk ki természetes kíváncsiságukat, a sok felmerülő kérdés kapcsán annyi mindenre taníthatjuk őket! Nagyobb korban jó, ha minden gyereknek megvan a saját Bibliája – de a közös szentírásolvasás ilyenkor se maradjon el!

Gyerekkoromban a szüleim szombat esténként felolvasták nekünk a másnapi evangéliumot, majd megbeszéltük. Ezt a gyakorlatot igyekszünk folytatni a saját gyerekeinkkel, akik a másnapi misén minden alkalommal nagy izgalommal rángatják meg a ruhánkat, hogy „ez az, amit tegnap olvastunk”! Egészen máshogy fogadják, mint ha újonnan hallanák, figyelnek, mikor következik már az „ő részük”, az evangélium, amit ismerősként üdvözölnek.

Más alkalmakkor pedig engedhetjük, hogy ők válasszanak. Ez különösen képes Biblia esetén izgalmas – mi a kép mögött rejtőző történet? (Bár egy idő után mi valószínűleg unni fogjuk a tíz csapást, a vihar le-csendesítést és az oroszlánok barlangját Dániellel együtt.) Ha valakinek születésnapja, névnapja van, úgy is szebbé tehetjük az ünnepet, hogy aznap ő választhat felolvasandó részt. Azt is megtehetjük, hogy egy eseménysorozatot (pl. Dávid király története) olvasunk végig egymást követő napokon – így a már néha hallott részletekből összeáll számukra az egész történet.

Szentírásolvasás előtti ima a családban

Urunk, mindenható Atyánk! Ezen az estén, mikor a napi munkában elfáradva otthonunkba térünk és a családi béke meghitt pillanatait éljük, csendet szeretnénk teremteni szívünkben, hogy a Te szavaidat hallgassuk. Hallgatni akarunk Téged, figyelni akarunk Rád. Fáradtak vagyunk már a sok hamis szótól, a sok felesleges emberi szótól. Most egybegyűltünk itt, szülők és gyermekek, hogy a Biblia szavaival imádkozzunk. Jól esik megemlékezni a megváltás művéről, hallani Országod örömhírét. Világosíts meg bennünket, hogy szívünkkel befogadjuk üzenetedet. Tudjuk, hogy Te vagy az út, az igazság és az élet, add, hogy felfogjuk, mit jelent ez. Legyen Tiéd az első és utolsó szó ebben a házban. Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád. Ámen.

Arra azért figyeljünk, hogy ne csak a gyerekeknek, pedagógiai célzattal olvassuk a Szentírást! A szülőknek legyen meg a saját bibliaolvasó idejük is – a gyerekzsivaj közepette olyan nehéz meghallani a személyesen nekünk szóló üzenetet! Az pedig akár a gyerekek előtti tanúságtétel is lehet, hogy lám, a szülőnek igénye van arra, hogy olvassa az Isten szavát!

A közös szentírásolvasás lehetőleg asztalnál történjen, egy meggyújtott gyertya, esetleg az asztalra kitett kereszt teheti ünnepélyesebbé az alkalmat. Mindazonáltal, ha a kisebbek közül valaki feláll, mászkál, nem érdemes vasszigorral a székhez szögezni, ne az legyen a meghatározó élménye a Bibliával kapcsolatban, hogy „az az, amikor haragudnak rám, és amikor mozdulatlanul kell ülni”.

Végül pedig: akárhogy olvassuk is a Szentírást, előtte hívjuk segítségül a Szentlelket, hogy amit hallunk, azt életre is tudjuk váltani!

Popovicsné Palojtay Márta