Bingeni Szent Hildegárd, az „Isten kürtje”

1257

A középkor nagy szentjeinek egyike. E hosszú életű és rendkívül sokoldalú tehetséggel megáldott német látnokot és természettudóst, bencés apátnőt és hitszónokot, zeneszerzőt és egyházi írót Clairvaux-i Szent Bernáttal együtt kora világosságaként, illetve a legkorábbi misztikusok között tartják számon. Egyénisége azonban sokáig homályban maradt, s csak a 20. század fedezte fel újra.

Hildegárd 1098 körül született a Rajna-vidéki Böckelheimben, a Vermersheim család tizedik gyermekeként. A kor szokása szerint a 8 éves kislány nevelését jámbor szülei a disibodenbergi bencés kolostor apátnőjére, Boldog Juttára bízták. Hildegárd nemsokára önként Istennek szentelte magát, s 1112- 1115 között letette szerzetesi fogadalmait.

Amikor két évtizeddel később Jutta meghalt, nővérei a nehezen járó, beteges alkatú Hildegárdot tiltakozása ellenére megválasztották apátnőjükké.

Ezt követően hosszú élete és sokrétű tevékenysége során mindig nagy lélekerőről és elszántságról tett tanúságot, illetve mély alázatról, amellyel az Úr útmutatásait követte.

Kora gyermekkorától kezdve ugyanis látomásai, misztikus tapasztalatai voltak, amelyek végigkísérték életét. Az egyház elismerte hitelességüket. Hildegárd 1151-ben fejezte be látomásainak és sugalmazott gondolatainak lejegyzését, amely Liber Scivias (Tudd az utat), avagy a Scivias-kódex misztikus trilógiája címen maradt ránk.

Hildegárd küldetése elsősorban az elvilágiasodott papsághoz szólt. Számos kolostort és várost bejárt, hogy az élet igéit hirdesse a papoknak, püspököknek, a népnek, miközben, saját szavaival élve, „Isten kürtje”-ként bátorított, bűnbánatra indított, békét közvetített. Több száz levele is fennmaradt azok felé, akik tanácsát kérték, illetve akiknek Isten általa üzent. Így levelezett IV. Anasztáz és IV. Adorján pápákkal, III. Konrád és I. Frigyes császárokkal, Clairvaux- i Szent Bernáttal. A szent apátnő híre az ország határain túlra is elterjedt.

Látomásaiban két monostor alapítására is felszólítást kapott: 1150-ben megalapította a Bingen mellett máig működő rupertsbergi, majd 1168-ban az einbingeni monostort. Ezekben a messzi vidékről érkező rászorulóknak, szegény özvegyeknek anyai szeretettel nyújtott menedéket. Életrajzírója már a fiatal Hildegárdról azt írta: „A szívében olyan szeretet lángolt, amelyből senki emberfia nem volt kizárva.”

Különösen a betegek sereglettek hozzá nagy számban, mivel kolostorainak gondosan ápolt gyógynövénykertje, illetve kincset érő kenetei, gyógyteái voltak. És Hildegárd nemcsak gyógyított. Az orvoslás tudományában szerzett tapasztalatait szintén leírta.

Természetgyógyászati írásai tudományosságukkal messze megelőzik saját korát. Számos egyéb írása is fennmaradt, közöttük Az érdemszerzés könyve, valamint Az isteni művek könyve. Lelke mindemellett kifinomult művészi érzékkel is rendelkezett: 78 zeneművet írt, köztük himnuszokat, antifónákat. Leghíresebb zeneműve az 1151 körül komponált Ordo virtutum (Az erények körtánca), amelyet nővérei eljátszottak a rupertsbergi kolostorban és Bingenben. Ez az egyetlen középkori dráma, mely szövegével és zenéjével együtt fennmaradt.

E sok-sok áldásban részesülő nagy szent az egyháztörténelem egyik viharos korszakában élt. 81 éves korában halt meg Rupertsbergben 1179. szeptember 17-én. Hivatalos szentté avatását többször is elindították, de az nem jutott el a lezárásig. A bencés rend csak 1916. szeptember 17-én vette föl ünnepét a naptárába. Végül XVI. Benedek pápa 2012. május 10-én Hildegard von Bingen tiszteletét kiterjesztette az egész egyházra – amivel hivatalosan is szent lett –, majd 2012. október 7-én egyházdoktorrá avatta. Ezzel azon női szentek száma, akik e különleges címet viselik – Avilai Szent Terézzel, Sziénai Szent Katalinnal és Lisieux-i Szent Terézzel együtt – négyre emelkedett.

Hildegárd orvosi könyvei kincset érő recepteket tartalmaznak, amiket – s az egész hildegárdi gyógymódot – dr. Gottfried Hertzka orvos tett közkinccsé, s a nép széles rétegeinek hívta fel figyelmét erre az új, természetes gyógymódra.

A könyv visszhangja minden várakozást felülmúlt. „Minden betegség gyógyítható – írta Hildegárd –, Isten soha nem engedett volna betegséget megszületni, ha nem teremtett volna ellene való gyógyszert is.”

Összeállította: Riskó Mariann
Előző cikkJézus nem csak tűzoltó, hanem a legjobb barát
Következő cikkBöjt- és imanap az üldözött keresztényekért