Chiara Lubich: Jézus az élet

3. rész

    Természetesen nem volt mindig könnyű az egységet folyamatosan biztosítani magunk között. Ott van a régi ember bennünk…
    De Jézus maga tanította meg és adta meg a mértéket is. Megtudtuk, hogy Jézus nemcsak meghalt értünk, nemcsak a vérét ontotta ki értünk, hanem átélte a legnagyobb megosztottságot, elválasztva érezte magát az Atyától, azt érezte, hogy az Atya elhagyja őt.
    Akkor azt mondtuk, hogy itt minden szakadáson túl kell jutnunk, mert ő is ezt mondta: „Atyám, a te kezedbe adom az én lelkemet.” És túljutott ezen a próbán. Ugyanígy mi is. így az egységünk megerősödött.
    De ahol ott van Jézus, ott nagy dolgok történnek. Például, ahol egység van, és ő ott van közöttünk, a világ körülöttünk megtér. Az emberek nem maradnak olyanok, mint korábban…
    Az evangélium azt mondja: „Legyenek egy, hogy a világ higgyen!”
    A világ hitt, és egyre többen lettek, akik követték Jézust. Talán már korábban is ismerték, de most újrakezdték. Olyanok is voltak, akik még nem ismerték, de most jöttek.
    Jézus közöttünk soknak elhívatást adott. Ő volt, aki hívta őket. Mi erre nem lennénk képesek. De ő volt ott közöttünk, mert az ő nevében egyek voltunk. Virágoztak a hivatások a fokolárra, a papságra, a szerzetesi életre, a teljesen elkötelezett családi életre, fiatalok, akiket új nemzedéknek neveztünk, mert ők is teljesen elkötelezték magukat. Ok is jól akarták leélni az életüket. Növekedtek a hivatások, és így az Egyház is egyre gazdagodott. Ezzel az új paranccsal, amit éltünk, egyek voltunk. Olyan emberek, akik korábban az Egyházban közömbösen álltak egymás mellett, most egymáshoz kapcsolódtak, és egy élő Egyház képét mutatták. Es ezért sokan jöttek…
    Egy nap ezt a mondatot olvastuk az evangéliumban: „Aki titeket hallgat, engem hallgat” (Lk 10,16). Jézus ezt az apostolainak mondta, és ez most — például — a
püspökökre érvényes. Azt mondtuk, rendben van, hogy ez a mi tapasztalatunk, egyszerűen a kereszténység, de jó lesz, ha elmondjuk a püspökünknek. így elmentünk a püspökhöz, és elmondtunk neki mindent. Ő azt mondta: „Itt Isten ujja van.” Nagyon boldogok voltunk, és mentünk tovább előre.
    Az öröm mellett azonban természetesen ott volt a világ gyűlölete is.
    Néhány fiatal egy kicsit komolytalanul vett bennünket. Nem értettek meg minket. Ez logikus. Jézus maga mondta: „Engem gyűlöltek, titeket is gyűlölni fognak.” Örültünk, amikor azt láttuk, hogy valaki bánt minket. Arra gondoltunk, hogy talán, ha ezt kapjuk, ez azért van, mert az evangélium szerint élünk. Más próbáink is voltak, sok-sok megpróbáltatás, mert minden fának szüksége van arra, hogy megmetsszék és így fejlődhessen.
    De azután a következő években nagy fejlődés volt. Az azóta eltelt években, ahogy mondtuk, a mozgalom elterjedt az egész világon.
    Aztán természetesen az évek során az Úr felvázolta, hogy milyennek kell lennie a Műnek. Megértettük, hogy a Mű Máriának egy Műve, a Szűzanyáé, és ez az élet behatol mindenhova, a papok és szerzetesek közé, mindenhova, a plébániákra. Mindenhova behatol ez az új élet. így vittük előre a dolgokat.
    Ezt kérdezem magamtól és ezt kérdezem tőletek is: „Hol van a titka ennek a fejlődésnek? Hol van a titka ennek az életnek?” Mindig azt mondjuk, hogy kettős a titka ennek az életnek, aki Jézus.
    Az első, hogy Jézus mindig ott volt közöttünk, amennyire lehetséges volt, és Ő az Élet. A másik, hogy mindig a lehető legszorosabb egységben voltunk az Egyházzal, a pápával és a püspökökkel. Egységben, mint a szőlővesszők a tőkével. Bennük ott van Jézus.
    Tehát Jézus itt, Jézus ott, Jézus az élet, Jézus kirobban, Jézus eláraszt.
    Azt is kérdezhetitek, mit akar ez a mozgalom alapjában véve? A szeretet invázióját akarja hozni. Szükségünk van egy másik társadalomra, a szeretet társadalmára.
    A világ az egység felé tart minden nehézség ellenére. A nehézségek, a még meglevő háborúk, egyebek ellenére…Az egység az idők jele. Valóban. Mi erre törekszünk. A minél mélyebb egységre az egyházban s más keresztény egyházakkal. Eljutni valamilyen egységre a másvallású hívőkkel, és legalább emberi szinten egységre lépni azokkal is, akik nem hisznek.
    Mi azt gondoljuk, hogy ha kis életünket — kicsi az Egyház egészéhez képest — , ezt a kis életet hozzáadjuk a nagy Egyház életéhez, akkor hozzá tudunk járulni az egyházak egységéhez és a világ egységéhez.
    Ezt akarjuk. Mindez — amit mondtam — elindult, mert Istent választottuk. Ezt ti is megtehetitek. Élhettek egy közepes, sovány életet a saját akaratotok szerint. Aztán meghaltok, temető, néhány virág, néhány könny…
    De csinálhattok valami komolyat is ezen a földön, követhetitek Jézust, aki az élet.
    Meglátjátok, az élet kirobban körülöttetek.

A javak közössége
Az evangélium újrafelfedezésének már kezdetben konkrét társadalmi hatása volt. A radikális testvéri szeretet – ahogy az első keresztények között is – az anyagi és lelki javak közösségében jutott kifejeződésre. Lassan-lassan megszületett az „adás kultúrája”, melyet Chiara Lubich erősen hangsúlyozott legutóbbi brazíliai útján, mikor felvázolta a „közösségi gazdaság” körvonalait. Ez annyit jelent, hogy ki-ki szabadon közösbe teszi gazdagságát, erejét, szakértelmét, idejét, hogy olyan cégek szülessenek és működjenek, melyek hasznuk egy részét a rászorulóknak adják. Ily módon új munkalehetőségek teremtődnek, s a cégek hozzájárulnak egy új gondolkodásmód elterjesztéséhez. A különböző szakértők igen jelentősnek vélik ezt a tervet, annak az újfajta gazdaságnak a kialakulása szempontjából, mely képes pozitív módon befolyásolni a világméretű gazdasági problémák és pénzügyi mechanizmusok okozta nemzetközi feszültségeket.