Augusztus 16-20. között ötödik alkalommal jöttek össze az egyházmegye gyermekkórusai, hogy együtt tanuljanak és pihenjenek. Egy vendégként jött vezető, valamint egy résztvevő beszámolójából közlünk részleteket.
„Kárpátalja egy kis falucskája, Kerekhegy, immár 5. alkalommal adott lehetőséget zenei tábor keretében a környező települések gyermekeinek, hogy megízleljék az együtt éneklés, az egymásra figyelés és a komoly munka örömét, nehézségét és gyümölcsét. Azért írhatom ezt, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagylányommal, Rékával együtt immár második alkalommal részese lehettem ennek a tábornak. Ismét sokat tanultam minden téren – hogy csak pár dolgot említsek: sokkal összeszedettebb az ember, ha bizonyos dolgoknak időt tud szentelni, mint például az esti és a reggeli közös ima, a közös étkezések, melyek megtanítanak arra, hogy más emberek is léteznek rajtam kívül, és öröm megosztani dolgokat másokkal.
A fegyelem is nagyon fontos, ugyanis, ha ezek a gyermekek nem lettek volna olyan fegyelmezettek, amikor egy-egy ének megtanulásáról volt szó, nem sikerült volna szépen és színvonalasan részt venni a técsői Szent István-napi búcsús misén, ahol ennek az énektanulásba vetett munkának az elismerése volt a záróénekünk utáni taps. Én személy szerint hálás vagyok Szvirida Jánosnak és Nobilis Kingának, hogy évről évre szebbnél szebb énekekkel ismertetnek meg, melyeket budapesti kis kórusomban is nagy örömmel taníthatok meg a gyermekeknek.
Persze ahhoz, hogy az ember a rá háruló feladatokat le tudja gyűrni – legyen ez játékos vetélkedő, énektanulás, készülődés az esti csoportos előadásra, melyeket mind-mind nagy gonddal készített elő Zsófi, Andris és Zoli -, bizony az sem árt, ha teli a pocakja. Erről a táborban Böske néni és Ági gondoskodott, és azt hiszem, mondhatom a gyermekek nevében is, hogy finom falatokban nem volt hiány.
Végül, de nem utolsósorban elárulom, hogy városi lévén hihetetlen kikapcsolódást jelentett 23 nagyon ügyes és kedves gyermekkel egy kis faluban, gyönyörű környezetben, távol a rohanó hétköznapoktól eltölteni 5 napot. Jövőre, ha lehetőség lesz rá, újra örömmel jövök, és remélem, még több gyermek kap kedvet ahhoz, hogy a nyári szünidőből 5-6 napot az éneklésnek és a közös örömöknek szenteljen.”
Tarnainé Benkö Orsolya,
Budapest
„Az út nem volt könnyű, de minden fáradságot megért, hisz oly rég vártam ezt a tábort, melyben már harmadszor vettem részt, és minden alkalommal úgy éreztem, mintha otthon lennék.
Minden reggelt imával kezdtünk. Ezt követően reggeliztünk, majd énekeltünk János bácsi vezetésével. A próbákon az augusztus 20-i ünnepségre készültünk. Mindannyian lelkesen énekeltünk még akkor is, amikor nagyon fáradtak voltunk. A délutánt általában közös játékkal vagy akadályversennyel töltöttük. Egy életre szóló élménynek mondhatom az esti történeteket, melyekből rengeteg újat fedeztem fel és nagyon sokat tanultam. Maurice Mae-terlinch „A kék madár” című művében megtaláltam a választ az élet néhány kérdésére.
Nagyon jól éreztük magunkat, amikor a Fekete Vízre mentünk. Mindenki önfeledten úszkált, pancsolt a vízben. Akadtak olyanok is, akik itt tanultak meg úszni. Számukra ez egy „dupla” élmény marad.
Felejthetetlen volt számomra az, amikor a csoportok szorgalmasan készültek az esti programra. Első este minden csoport bemutatkozott, másnap egy népmesét kellett eljátszani, azután pedig népdalverseny következett.
Ezalatt a pár nap alatt új barátokat szerezhettünk, vagy éppen jobban megismerhettük a régieket. Együtt pihentünk, játszottunk, együtt énekeltünk, dicsőítettük az Urat. Fantasztikus élmény volt számomra ez a tábor. Boldogan szoktam visszagondolni az ott eltöltött napokra és az éneklő, vidám arcokra – ilyenkor mindig elmosolyodom…”
Tótin Zsófia,
Ungvár
© Új Hajtás - Egyházmegyei Hatóság, Munkács 2006-2024.
Minden jog fenntartva!