A legjobb társat választottam!

Beszélgetés Melega Gabriella Anna domonkos nővérrel

Még Ungváron ismertem meg Anna nővért, amikor az ungvári zeneművészeti szakközépiskolába járt. Akkor még mindenki Gabikának szólította, most már Anna nővér a neve. Aknaszlatináról származik és 2007. augusztus 25-én tette le örökfogadalmát Budakeszin, a domonkos nővérek közösségében. Méltán lehetünk rá büszkék, hisz hosszú idő után ismét tartozik kárpátaljai nővér a domonkos közösségbe. Örökfogadalma alkalmából beszélgettem vele hivatásáról.

– A lányok többsége arról álmodik, hogy hűséges és megbízható társat talál, férjhez megy, gyerekeket szül… A te álmaid miről, kiről szólnak?

– Mély belső vágyaim, álmaim nem sokban térnek el a velem egykorú lányok többségének álmaitól, hiszen Akivel az életemet összekötöttem, abszolút mértékben, megkérdőjelezhetetlenül hűséges és megbízható, s ilyen értelemben úgy érzem, hogy a legjobb társat választottam. A Jézussal megélt önátadó szeretetkapcsolatom lelki termékenységgel jár. Ennek jeleit tapasztalom, s mindjobban arra vágyom, hogy bőséges gyümölcsöt hozzon.

– Hogyan jött a gondolat, hogy szerzetesrendbe lépj? A neveltetésed, vallásosságod mennyiben befolyásolta ezt a döntésedet?

– Mélyen hívő, vallásos családból származom. Először a nagyapám volt az, aki kiskoromtól fogva – a bátyámat és engem – sokszor elvitt szentmisére. Elsőáldozásomra még titokban készítettek fel, de a bérmálásom már nagy ünnepi hívő közösség előtt történt az aknaszlatinai templomban. Miután Ungváron befejeztem a hegedűtanári szakot, Debrecenbe kerültem, s ott dolgoztam egy zeneiskolában. Az itt töltött két év alatt merült fel bennem az a kérdés, hogy vajon az Úristen mit szeretne az életemmel. Egyre mélyebben éreztem az Úr hívását, hogy feltétel nélkül neki adjam az életemet. Ez a felismerés napi szentmisehallgatás, imádság, csend, egy ifjúsági közösség és több baráti kapcsolat közegében vált világossá a szívemben. Ezek segítették elő aztán azt a döntésemet, hogy szerzetesrendbe lépjek.

– Miért épp a domonkos rendet választottad?

– A keresés ideje alatt egyre inkább megismertem a szentek életét. Szent Domonkos volt az, akit leginkább közel éreztem magamhoz. Megfogott az Isten- és emberkapcsolata, a prédikáló élete és a mindenki üdvösségére való nagy-nagy vágya. Amikor mindezt az Úr ajándékaként megtapasztalhattam domonkos testvéreim és nővéreim életében, valami mély otthonérzés és a szívemben fölfedezett békesség erősítette meg a választásomat.

– Hogyan esett a választás az Anna szerzetesi névre?

– Annak idején az Anna nevet választottam bérmanevemnek, mivel Szent Anna ünnepén lettem megbér-málva. A már említett sorsdöntő debreceni éveim is érdekes módon a Szent Anna-plébánián teltek. Van egy Anna nevű nagymamám is, akinek szeretete és példaadó élete sokat jelentett számomra. Mindezt nem tartottam véletlennek akkor, amikor úgymond sugallhattam az elöljárómnak, hogy milyen szerzetesi nevet szeretnék. Mivel a rendünkben akkor senki sem viselte ezt a nevet, nagy öröm volt számomra, amikor a beöltözés során az Anna nevet meg is kaptam.

– Hány év felkészülés kell ahhoz, hogy valaki örökfogadalmat tehessen?

– Az örökfogadalmat megelőző rendi élet, képzés hét évet ölel fel. Az egyéves jelöltidő és kétéves noviciátus után négy év juniorátus következik, mely során évente kerül sor a fogadalom megújítására.

– Miből állt a te felkészülésed?

-A jelöltidőm ismerkedéssel, rendi kapcsolatépítéssel és sok imádsággal telt. Elsősorban az Úrral való kapcsolatom erősödött. A noviciátus kánoni évében rendszeres alkalmak által bevezetést kaptam a teológiai tárgyakba, valamint megismertem Szent Ágoston reguláját és a rendem Konstitúcióit (Szabályait). Ekkor kezdtem el járni Nemes Ödön SJ atya szerzeteseknek tartott hároméves képzésére. A noviciátus második, úgynevezett probációs évét különböző házainkban, valamint a dévai Szent Ferenc Otthonban töltöttem. Ideiglenes fogadalmasként elkezdtem teológiai tanulmányaimat és bekapcsolódtam a hitoktatásba is. Ez időben párhuzamosan részt vettem a juniorképzéseken is, melyek rendtörténeti és lelki-ségi anyagot foglaltak magukba. Örökfogadalom után, hála Istennek, nem ér véget a rendi képzés. A rendszeres alkalmak tovább folytatódnak. Ez nagy ajándék.

– A készülődés évei alatt volt-e olyan pillanat, amikor megtorpantál, elbizonytalanodtál a választott életutaddal kapcsolatban?

– Konkrét megtorpanást, elbizonytalanodást most nem tudok felidézni, de eddigi szerzetesi életutam nem volt nehézség nélküli. Különösen az első években volt sok küzdelmem magammal kapcsolatban, és időbe telt az is, amíg megszoktam az új környezetet. Szent János evangéliumának 15. fejezetében van egy olyan mondat, hogy „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket. ..”. Jézusnak e szavai nagyon sokat jelentettek nekem azokban a pillanatokban, amikor nehézségekbe ütköztem, s mindig megerősítettek abban, hogy tulajdonképpen nem is én, hanem Ő az, aki kiválasztott magának, s a gyengeségeimben is Ő az erőm. Ez a szentírási rész ma is nagyon sokat jelent nekem.

– Most, hogy letetted az örökfogadalmat, mennyiben lesz más az életed?

– Az eddigiekhez képest gyakorlatilag nem lesz más az életem. Folytatom a tanulmányaimat utolsó évesként a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán, valamint továbbra is hitoktatni fogok a budakeszi egyházközségben.

– Ha valakit pappá szentelnek, szentelési jelmondatot választ magának, ami valamilyen módon az életprogramját is tartalmazza. Választottál-e te is ilyen jelmondatot, vagy van-e olyan, számodra kedves szentírási idézet, amiről úgy érzed, igazán közel áll hozzád?

– Egy ismert szentírási mondatot választottam magamnak jelmondatul Szent János evangéliumából: „Értük szentelem magam, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban”. Az Úristentől kapott életemben az Igazság szeretetét szeretném közvetíteni mindenki felé. A Jézussal megélt szeretetkapcsolatomból vágyom adni, tékozolni és ajándékozni, hogy mindenki életében Ő váljon a legfontosabb személlyé. Azok a pillanatok, amikor az Úr elkezd élni a szívekben, jelentik számomra a legnagyobb boldogságot. Ha ez megvalósul – s jeleit már most is tapasztalom -, akkor talán elmondhatom majd, hogy az „életprogramomat” az Úr beteljesítette.

– Elképzelhető, hogy Kárpátalján szolgálsz majd? Szeretnéd, ha elöljáróid ide küldenének?

– Ennek eldöntését én teljesen az Úristenre és elöljáróimra bízom, mivel hiszem, hogy életem az Úr kezében van, és bárhogy alakulna is a továbbiakban, az Ő szeretete által minden a javamra válik. Mindemellett, mivel Kárpátaljáról származom, nagyon-nagyon örülnék, és nagyon megajándékozva erezném magam az Úrtól, ha ez a lehetőség ténylegesen meg is valósulna az életemben.

– Szerinted mi az, ami a lányokat arra ösztönözné, hogy felismerjék, Isten a szerzetességre hívja őket? A te életedben mi volt az, ami ezt a hívást meghallatta veled?

– Amikor a szívemben fölfedeztem az Úr hívását, az első időben sok energiám elment arra, hogy méricskéltem magamban, hogy mi mindent adjak neki, s mi mindent tarthatok meg magamnak. Aztán elérkezett az a pillanat is, amikor világossá vált számomra, hogy nem ezek kellenek az Úrnak, hanem én kellek Neki; várja, hogy föltétel nélkül Neki adjam az életem. Ez volt az „Igen”-em pillanata, amit nem magamnak, hanem teljesen az Ő kegyelmének tulajdonítok. Nem könnyű, de nagyon örömteli pillanat volt. A ráhagyatkozás és bizalom bátorságot követelt. Mindezt akkor – és ma is – az Úr bőségesen, tapasztalhatóan megajándékozza az életemben. Ezért nem győzök hálát adni Neki.

Azt hiszem, Isten szüntelenül sokakat hív, de kevesen vannak, akik ténylegesen válaszolnak is az Ő hívására. Azokat a lányokat, akik a szívükben felismerték, hogy az Úr a szerzetesi életre hívja őket, biztatom, hogy bátran válaszoljanak a hívására. Hagyatkozzanak teljesen Őrá és bízzanak Benne. Az önátadásukat az Úristen nem százszorosán, hanem ezerszeresen fogja megáldani.

Az interjút készítette:
Bunda Szabolcs

A domonkos nővérek szeretettel várják azokat a lányokat, akik szeretnének megismerkedni a közösségükkel, illetve Isten hívását érzik a szerzetesi életre. Elérhetőségeik:

88000 Ungvár, Ukrajinszka u. 81.
Tel.: 8-222-28-799
E-mail: domungvar@mail.uzhgorod.ua

2092 Budakeszi, Fő u. 192/B.
Tel.: +36-23-451-721
E-mail: doraop@hcbc.hu