Gender, avagy kerengés a nemek körül

51

Két tábor feszül egymásnak. Egyik a szabadság zászlaját lobogtatja, másik óvatosságra intő táblákat tart magasba. Az egyik bátornak tűnik, mert átgázol minden akadályon. A másik inkább védekezik, mert nem érti: honnan s főleg hova tart az eszeveszett nyomulás. Az egyik színes, mert kész szivárványba vonni az egész világot, a másik fehér, mert nem engedi diribdarabra hullani azt, ami csak egészként önmaga. Az egyik úgy véli, hogy a jövő útját kövezgeti, a másik meg van győződve, hogy a rombolásból nem lesz jövője a társadalomnak.

Mit kínál az egyik? Olyan szabadságot, amely elutasít minden meghatározottságot. Napjainkra ez odáig fajult, hogy a legtermészetesebb adottságot, a nemi különbözőséget is viszonylagossá akarja tenni (és teszi is már sokfelé). „Hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok vagy lány!” – ez a régi szólásunk találóan érzékelteti azt, hogy nagyon váratlan, képtelen helyzetbe jutva az ember hirtelenjében elveszíti az önmagára vonatkozó legbizonyosabb, legősibb ismeretét.

A nagyon valószínűtlen körülmények mintegy önmaga elvesztésébe sodorják. Hát ilyen önveszejtő állapotba taszít a nemet váltani akaró igyekezet.

És mit szeretne a másik? Egészséges, öntudatos férfiakat és nőket, akik egyértelműen tudnak az ellenkező nemhez vonzódni, és képesek az élet továbbadására. Ezt most jobban nem is részleteznénk, hisz mind a mai napig ez volt a közfelfogás is.

Tekintsünk inkább a magukat táborméretűnek feltüntetők színfalai mögé. Bármennyire igyekeznek, egy férfiből nem lehet „működőképes” nőt csinálni, de fordítva sem. Akit tehát
testi mivoltában „elhajlítanak” az ellenkező nem felé, az súlyosan fogyatékos lesz. (Az ilyen fajta megváltoztatásnak van történelmi előzménye. Férfiakat már az ókorban ivartalanítot-
tak például avégett, hogy a háremek őrei lehessenek: szükség volt a testi erejükre, de nem a férfias képességükre. Így lettek belőlük eunuchok: csak a munkájuk miatt volt rájuk
szükség, apák sohasem lehettek.)

Napjainkban a csonkítást hazánk és az ENSZ törvényei is tiltják. A szivárványos tábor ezért alamuszin lopakodik. Egyrészt „érzékenyíteni” akar. Már e kifejezés is hamisan képződött. Hisz nem arról van szó, hogy érzékennyé váljunk valami iránt, hanem éppen ellenkezőleg: legyünk tompák! Ami korábban felháborított volna, azt most nézzük el. Ami rendellenesség volt, azt tekintsük rendjén valónak. Már a kisgyerekeket hozzá akarják szoktatni ahhoz, hogy az ember tetszése szerint lehet nő vagy férfi. Veszítse el apját-anyját, miközben
sorszámozva emlegeti szüleit. Kificamított mesékkel és szerepjátékokkal dolgoznak azon, hogy már óvodáskorban becserkésszék a kicsiket a gendereszme számára. (Egy svéd
óvodában például egyik héten az összes gyereknek fiú ruhában kell megjelenniük, a másikon pedig mindenki lánynak öltözik.)

A lopakodás másik mozzanata már nagyon is nyílt, durva beavatkozás. A másodlagos nemi jellegek (ivarszervek vagy a mellek megnövekedése, erőteljes szőrzet, testidomok módosulása) serdülőkorban alakulnak ki a szervezet által önmagának termelt hormonok hatására. A hormonokat viszont mesterségesen is lehet adagolni. így a fiúknak nőies megjelenést kölcsönözhetnek és fordítva: most már nem az öltözködésre, hanem testi mivoltukra vonatkozóan. Ezzel az orvosi beavatkozással készítik elő az ún. nemváltó műtétet, melynek során egy sehova nem tartozó, sehova beilleszkedni nem tudó lény
fog megjelenni. És itt találkozik össze az ügy az előző „érzékenyítéssel”. Legyünk finoman érző, tapintatos emberek: ne csodálkozzunk a torzókon, észre se vegyük, hogy ostoba,
lelketlen felnőttek elfuserálták őket.

Óhatatlanul felvetődik a kérdés: miért csinálják ezt? Kinek és miért érdeke ez a téboly? Mivel a beavatkozás végeredménye súlyos (emberiségellenes?), a találgatásnak is nagy a
tétje.

Mi itt, most nem is foglalkozunk vele. Inkább csak azt mondjuk, hogy szerintünk semmi sem indokolja. Miért akar egy férfi még anyámasszony katonája sem lenni; miért az
átvedlési igyekezet, amikor a társadalmi munkamegosztásban szinte egyforma eséllyel találhat magának terepet nő és férfi.

Az ember nemisége a születés utáni életszakaszban tovább bontakozik, erősödik. E folyamatban előfordulhat megtorpanás, ha valakit káros hatások érnek. Bizonytalanságá-
ban segíthet a hormonkezelés, de nem az, amitől kisiklik, visszájára fordul az egyénisége, hanem olyan, amelyik megerősíti a születéskori nemében, amit az x és y kromoszómák
már meghatároztak.

u. zs

A jövő rendelőjében

Orvos: Uram, sajnos nagyon rossz hírem van…
Páciens: Bocsánat! Nem uram, hanem asszonyom! Én nő vagyok!
Orvos: Értem… Asszonyom, önnek hererákja van…

Forrás: A Kalász c. lap 2021 június-júliusi száma