Szent Filoména, a Fény gyermeke

77

Istenünk, minden idők Ura már számtalanszor bizonyította, hogy azt akarja: akik a földön hűségesek voltak hozzá, azok haláluk után ne merüljenek feledésbe, hanem életük és tetteik szolgáljanak megerősítésként a későbbi korok számára.

Filoména görög királylány volt, a 3. század végén élt. Korfu szigetén született, s mindössze 13 éves korában vált vértanúvá Rómában. Évszázadokkal később magánkinyilatkozásban közölte élete és mártíriuma részleteit három személlyel, köztük Maria Luisa di Gesu Anyával is, akinek 13 éves kora óta voltak látomásai, és 18 évesen lépett be a domonkosok rendjébe. Látomásainak leírását 1835. december 21-én a Szentszék hitelesnek ismerte el.

Így van módunk belelátni, belehallgatni, hogyan vallott magáról a kis Szent: „Egy kis görög állam királyának leánya voltam. Anyám is királyi vérből való volt. Miután házasságuk gyermektelen volt, állandóan áldozatokat mutattak be és imádkoztak – hamis istenekhez –, hogy elnyerjék a gyermekáldást. Ebben az időben egy Pubilus nevű római orvos élt családunkban. Sajnálva szüleimet vakságukért és meghatva bánatuktól, indíttatást kapott a Szentlélektől, hogy beszéljen nekik a keresztény hitről, imáról, és biztosítsa őket, hogy kérésük meghallgatásra talál, ha elfogadják a keresztény hitet. Meggyőző beszédkészsége megérintette szívüket, miközben eszüket ugyanakkor isteni kegyelem világította meg. Érett megfontolás után végül felvették a keresztség szentségét. Én a következő esztendő elején születtem január 16-án, és a Fényről Lumenának neveztek el, mivel annak a Hitnek a fényében születtem, amely szüleimet most már teljesen átjárta. A keresztségben a Filumena nevet kaptam, a Fényről, mely megvilágosította lelkemet a szentség kegyelmével… Szüleim elhalmoztak szeretetük jeleivel és apám nem tudta elviselni, hogy távol legyek tőle. Ez volt az oka annak, hogy elkísértem őt Rómába, röviddel 13 éves korom betöltése előtt.”

Mindez Diocletianus császár uralkodásának idején történt. A császár hadat üzent a kis államnak, így a király, a királynő és a kis Filoména Rómába utazott, hogy békét kérjenek a császártól. A hatvanéves császárnak megtetszett a tizenhárom éves kislány szépsége, és a békéért cserébe a lány kezét kérte. „Egyetlen pillanat tétovázás nélkül utasítottam vissza a lehetőséget azzal, hogy amikor 11 éves voltam, tisztasági, szüzességi fogadalmat tettem” – nyilvánította ki a kislány. A haragra lobbant Diocletianus börtönbe vetette, kezét-lábát láncra verette, hogy így hasson rá. A börtönben Filoménának megjelent a Szent Szűz, karján a Kis Jézussal, hogy erőt öntsön a gyermekbe: „Bátorság, szeretett Lányom! A gyámolítód leszek.”

Miután a császár látta, hogy sem vágya nem teljesült, sem hitében nem tudta megrendíteni a leányt, kínzásoknak vetette alá: megostoroztatta, de az angyalok meggyógyították; majd nyakára vashorgonyt kötve a Tiberisbe dobatta, de égi segítséggel Filoména ettől is megmenekült, a ruháját egy csepp víz sem érte; nyílzáport zúdítottak rá, de a nyílvesszők visszafordultak az íjászokra. Végül a császár lefejeztette. A lány lelke dicsőségben és győzelemben szállt a mennybe egy pénteki napon, délután három órakor, augusztus 10-én. E csodák láttán sokan felvették a kereszténységet.

1700 évvel azt követően, hogy holttestét a római Priscilla katakombában eltemették, régészeti ásatások feltárták azt a kamrát, amelyben csontjai pihentek. A sírján lévő felírat ezt hirdette: „PAX TECUM FILUMENA”, avagy „Béke veled, Filoména”, illetve vértanúságának egyértelmű jelképeit rajzolták rá: festett pálmaágat, három nyílvesszőt, két horgonyt és egy liliomot.

Hogy a számtalan kivégzett őskeresztény között valakit névvel jelöljenek, az a legritkább esetben fordult elő. A sírban egy igen finom üvegkehelyben megtalálták a megszáradt vért is, amit annak idején felfogtak. Alig értek azonban hozzá az üvegkehelyhez, a benne lévő alvadt vér elkezdett csillogni, mintha rubinkövekké változna, a kehely üvegfala pedig egy láthatatlan fény visszaverődéseként aranyszínekben ragyogott. A tanult régészek és az egyházi megbízottak ezek láttán mélyen megilletődtek.

Ereklyéit egy olasz városban, a Nolai Egyházmegye területén lévő Mugnano del Cardinaléban őrzik. A csodák többsége is ebben a városban történt. Filoména közbenjárásával gyermekteleneket segített gyermekáldáshoz, vakokat látáshoz, bénák indultak el, némák szólaltak meg csodái nyomán. Méltán kapta a huszadik század csodatevője címet.

XVI. Gergely pápa már 1837. január 30-án szentté avatta két elismert csoda után, X. Piusz pápa pedig a Pias fidelium kezdetű, 1912. május 21-én kelt levelével a Szent Filoména Testvérületet egyetemes főtestvérületté emelte. Ennek részeként a világ számos egyházmegyéjében vannak Szent Filoména közösségek, köztük Magyarországon is.

Itt az idő, hogy a 21. század embereiként felélesszük és felfedezzük magunknak a hit fényét ma is hirdető Szent Filoménát, és bátran forduljunk hozzá, kérve segítő közbenjárását.

Összeállította: Riskó Marianna