A daganat
A kis unokám négy hónapos volt, amikor a fülkagylójában keletkezett egy daganat. A leányomnál vigyáztam a gyermekre, amikor észrevettem. Az orvos véleménye szerint, ahogy a fiúcska nőni fog, ki kell operálni, mert az is fejlődni fog vele. Nagyon megijedtem, sajnáltam a gyermeket, egyszem unokám!
Kezemben tartottam őt, ahogy a pólyában feküdt, amikor délben megszólalt a harang a kisrádiójukban. Letérdeltem, és a gyermekkel a karomban elimádkoztam az Úrangyalát. Kértem a Szűzanyát, segítse meg az ártatlan gyermeket, hogy múljon el a daganat a füléből, ne kelljen operálni. Megfogadtam, hogy amíg élek, délben mindig elimádkozom az Úrangyalát.
A gyermek három éves fiúcska lett, a fogadásomat megtartottam. Egyik nap elhoztam a gyermeket magamhoz, és eszembe jutott a daganat. Előttem állott a gyermek, és elkezdtem forgatni a fejét. Nem ebben a fülében volt a másikban nem ebben volt abban volt A gyermek elkezdett kiabálni: „Mama! Mit tetszik csinálni, ki tetszik csavarni a nyakamat!!!” Igaz, én örömömben nem tudom, hányszor forgattam a fejét, keresve a daganatot, de az nyomtalanul eltűnt. Hála érte a mi drága Szűzanyánknak, Édesanyánknak. Azóta bárhol vagyok, elimádkozom az Úrangyalát.
Ha az orvos operálta volna meg a fiúcskát, lett volna nyoma, egy kis forradás. De itt a Szűzanya gyógyított, és így a daganat nyomtalanul eltűnt!
Legyünk állhatatosak és kitartóak az imában, még ha nem is azonnal kapjuk meg, amit kérünk. Ne csüggedjünk el!
Egy nagymama