Hírek

Három éve hunyt el Lúcia nővér

2005. február 13-án a portugáliai Coimbrában hunyt el Lúcia dos Santos nővér, az 1917-es Mária-jelenések egyik szemtanúja. A három kis látnok közül csak ő érte meg a felnőttkort, 98 évesen halt meg.

Fatimában február 12-én és 13-án a leiria-fatimai püspök vezetésével a szokásos 13-i ünnepség keretében emlékeznek meg a három éve elhunyt látnokról.

Lúcia nővér 1907. március 22-én született Aljustrelben. 1921-ben jelentkezett dorottyás nővérnek, néhány évet Spanyolországban töltött. 1946-ban visszatért Portugáliába, és engedélyt kapott, hogy a szigorúbb szellemű kármelita rendbe lépjen. 1949-ben örökfogadalmat tett Coimbrában, és élete végéig ott élt. Halála után először Coimbrában temették el, majd kérésének eleget téve 2006. februárjában a fatimai bazilikában helyezték ünnepélyesen örök nyugalomra.

Lúcia boldoggáavatási pere folyamatban van. Unokatestvéreit, Francisco és Jacinta Martót 2000-ben avatta boldoggá II. János Pál pápa.

Európa még visszatérhet a kereszténységhez

Jean-Louis Tauran bíboros, a Vallások Közti Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke szerint Európa drámaian és egyre nagyobb sebességgel távolodik a kereszténységtől, ám a folyamat nem visszafordíthatatlan.

A nyugati kereszténység jövője címmel rendezett római kongresszuson Tauran bíboros európai szerzők egyházat és kereszténységet bíráló könyveire utalva elmondta: minden jel arra mutat, hogy a nyugat teljesen eltávolodik a kereszténységtől – írja a CNA.

A bíboros megjegyezte: ma divat a jövő kereszténységét elöregedett, megosztott, kiüresedett, az ateizmus által legyőzött vallási formának tekinteni, és tagadhatatlan, hogy nyugaton a fiatalok elenyésző része jár templomba vagy hitoktatásra, és rengeteg gyerek nő fel a Biblia, a szentmise, az imádság megismerése nélkül.

„Ám – mint mondta – az egyházat már sokszor eltemették. Hiába jósolta Friedrich Nietzsche és a múlt századi diktatúrák, hogy a vallás megszűnik, a helyzet távolról sem így áll. A keresztények teszik, amit tenniük kell. A látszólag haldokló kereszténység meglepően életerős, és sok váratlan meglepetést tartogat.”

A bíboros rámutatott: „Az egyház mindig képes megújulni, és minden korban van mondanivalója. Véleményünk mindig érdekli a világot, még akkor is, ha nem fogadja el. Korunk létbizonytalansága, drámai társadalmi változásai, s nem utolsósorban az iszlám jelenléte sok katolikust elgondolkoztat. Sokan próbálják újra felfedezni önazonosságukat”.

„Hogyan tekintsünk hát jövőnk felé?” – tette fel a kérdést Tauran bíboros. „Derűsen, hiszen van jövőnk. Igaz, hogy kisebbségben vagyunk, de erős és kreatív kisebbség vagyunk, amelyben újabb és újabb közösségek és kezdeményezések születnek mások szolgálatára. Értékeinkben gyökerezik számos, a világ számára fontos alapelv, mint pl. az emberi méltóság, a szabadság, a szolidaritás, a környezet megóvása. S azt se felejtsük el, hogy nincs még egy szervezet, amely annyi fiatalt tudna összegyűjteni, mint a katolikus egyház.”

„Mit tegyünk hát? Váljunk egyre inkább imádkozó, ünneplő és szolgáló egyházzá! A kereszténységnek van jövője, mert akárcsak az elmúlt korokban, most is fel fogja ismerni, hogyan ‘győzze le a barbárokat’, és hogyan találja meg a hitbeli és vallási megújulás útját. Ne ijedjünk meg a mai kortól! Ebben a világban élünk keresztényként, és azt akarjuk, hogy a világ is így fogadjon el minket” – hangsúlyozta a bíboros.

Házassági rekord Amerikában

A 101 éves Clarence és a 99 éves Mayme Vail vasárnap ünnepelte 83. házassági évfordulóját. Kérdéses volt, hogy az 1925-ben házasodott pár megéri-e az ezüstlakodalmát. 1948-ban ugyanis Clarence súlyos tuberkulózist kapott. Ekkor Mayme ígéretet tett, hogy ha férje meggyógyul, mindennap elmegy szentmisére. Ígéretéhez híven minden nap gyalog ment a templomba egészen tavalyig, amikor egészsége miatt gyógyintéz-ménybe kellett vonulnia – írja a startribune.com internetes lap.

A házassági évfordulón szép számú vendégsereg gyűlt össze. Az ünneplő házaspár 6 gyermekkel, 39 unokával, 101 dédunokával és 40 ükunokával büszkélkedhet. Az ünnepségen részt vett Mayme Vail „kishúga” is, aki „még” csak 98 éves.

Alázat és szolidaritás a végsőkig

Krisztus alázata a kulcs a papság lényegének megértéséhez – mondta XVI. Benedek pápa a február 16-án reggel befejeződött vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat végén.

A pápa köszönetét fejezte ki Vanhoye bíborosnak a nagy teológiai szaktudással és mély lelkiséggel vezetett nagyböjti elmélkedésekért. A Szentatya lelki szemei előtt mindig jelen volt az a kép, amikor Jézus térden áll Péter előtt, hogy megmossa lábát. Vanhoye bíboros elmélkedésén keresztül most ez a jelenet megszólította a pápát, aki meglátta, hogy Jézus új papsága éppen ebben a végsőkig menő alázatos magatartásban, az emberi gyengeségekkel, szenvedéssel, megpróbáltatásokkal való, halálig tartó szolidaritásában valósul meg.

Albert Vanhoye bíboros segítségével a nagyböjti lelkigyakorlat résztvevői meghallgathatták az Úr szavát, hogy újból megtanulják, mit jelent Krisztus papsága és saját papi hivatásuk. Az elmélkedések segítettek, hogy még inkább részt vehessenek Krisztus papságában, és új szívet kapjanak, Jézus szívét, amely az új szövetség misztériumának középpontja.

A pápa a vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat résztvevőinek további, lelkiekben gazdag nagyböjtöt kívánt, hogy húsvétkor mindnyájan még inkább részesülhessenek Krisztus papságában.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír