Hogyan működik bennünk a Szentlélek?

Rejtélyesnek, megfoghatatlannak tűnik az, hogyan működik a Szentlélek. Jézus a szélhez hasonlítja a Lélek eleven, dinamikus, mégis feltűnésmentes működését: „A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy.”

Melyikünket ne izgatná, hogyan lehet Őt mégis „tetten érni”, különösen a saját életünkben?! Erre találunk most példát ebben a néhány történetben, melyeket hétköznapi emberek éltek meg. A Fokoláre mozgalomban szokás havonta egy szentírási igét kiemelni, s a tagok ezt igyekeznek valóra váltani egy hónapon keresztül. (Ez az Élet Igéje, amely minden hónapban szerepel az Új Hajtásban is.) Lássuk, hogyan segíti őket ebben a Szentlélek!

Nincs kölesük

Kis ültetvényem egy falu közelében fekszik. A szomszéd föld gazdájának meghalt egy rokona, s neki nem volt semmije, amivel megkínálhatta volna a gyászolókat (akik három napig a házban maradnak). Eközben nekem sikerült egy teli zsák kölest szereznem. Azt mondtam akkor Margherinának: „Feleségem, a szomszédéknak nincs kölesük. Megoszthatnánk a miénket velük.” Feleségem beleegyezett, és a miénkből adtam kölest a szomszédnak.

Néhány nap múlva a földemen dolgozom, amikor látom, hogy ökrösszekerén érkezik a szomszéd. Kérdi, segítsene a munkában. „Köszönöm, nem, mert nincs nekem pénzem arra, hogy megfizesselek.” Ő azonban így felelt: „Te jó voltál hozzánk. Boldog lennék, ha ingyen segíthetnék”. Manapság a földműves munka nagyon sokba kerül. Arra gondoltam, hogy Jézus szava mennyire igaz: „Adjatok, és Isten ad majd nektek”.

Albert (Csád, Afrika)

Újra énekelek

Reggelenként, mikor felkelek, az utóbbi időben énekelni van kedvem. De ma nincs. Miután beharangoztam a misére, ki kell hordani a cementes zsákokat, hogy Gregorio és a többiek megcsinálják a kúthoz a cementgyűrűket. Az első zsákot Gregorio viszi egészen a kapuig; hagyom, hadd vigye, hiszen nekem misét kell mondanom, és nem akarom bepiszkítani a kezem… De aztán mégis segítek Gregoriónak a második és a harmadik zsákot kivinni… ezek után újra megjön a kedvem az énekléshez… Isten ad, bőségesen ad.

Léon (Afrika)

Fény és szeretet leszel

Odaadtam az Élet Igéjét egy mezőn dolgozó asszonynak. Az asszony abbahagyta a gyomlálást és megkért, hogy olvassam fel neki. Az e havi magyarázat így végződik: „fény és szeretet leszel annak a megszámlálhatatlan sebnek a gyógyítására, melyek a mai emberiséget gyötrik”. Az asszony arcát a kezébe temetve hallgatott, majd rámnézett és így szólt: „Most már érzek magamban annyi erőt, hogy elhatározzam magam: elmegyek a kocsmába a férjemért és megmondom neki, hogy újra együtt akarok élni vele”.

M. B.

Az értelmi fogyatékos fiú

Évek óta ismerek egy fogyatékos gyereket. Ahányszor csak találkozom vele, mindig ugyanazokat a kérdéseket teszi fel. Nem sokkal ezelőtt még igyekeztem elbújni előle, hogy kikerüljem a találkozást. Egy nap azonban emlékezetembe idéztem Jézus szavait: „Aki követni akar, vegye fel keresztjét”, és játszani kezdtem a fiúval, meg néha beszélgettem vele. Ma már barátok vagyunk.

Egy 13 éves fiú

Jézus kezeit mostad meg

A napokban a sógornőm kórházban feküdt. Néha elmentem őt meglátogatni. A mellette lévő ágyban egy szegény, magányos öregasszony feküdt – soha senki nem volt mellette. A néni odahívott, de mindenki lebeszélt: „Nem kell törődni vele, kissé bolondos az öregasszony, egész nap hívogatja az embereket.”

Némileg megzavarodva vissza akartam ülni, amikor eszembe jutott az Élet Igéje. Mintha hang szólított volna meg: „Menj és tedd azt, amit kérnek tőled”. Felkeltem és odamentem hozzá, leküzdve undoromat piszkos keze láttán. Arra kért, hogy hozzak neki egy lavór tiszta vizet, mert meg szeretne mosakodni. Miután befejezte, megérintette a karomat és hozzám fordult: „Köszönöm. Jézus kezeit mostad meg”.

Megdöbbenésemben szinte gyökeret vert a lábam, de öröm töltött el és az a bizonyosság, hogy Jézus minden emberben jelen van. Ettől a naptól kezdve, amikor csak tehetem, igyekszem mindig rendelkezésére állni.

M. M.

Tudok varrni

„Aszerint, hogy ki-ki milyen lelki ajándékot kapott, legyetek egymásnak szolgálatára (1Pét 4,10). Elmondom egy tapasztalatomat, melyet ennek az Igének alapján igyekeztem megélni.

Összevesztem egy ismerős nővel, akiben már semmi jót nem tudtam felfedezni. De aztán eszembe jutott: én tudok varrni, míg ez az asszony nem; és neki sok gyereke van. Mindjárt el is mentem hozzá és felajánlottam, hogy megtanítom varrni, de addig is segítettem a gyerekek ruháit rendbe hozni.

Végül is összebarátkoztam ezzel az asszonnyal: megértettem, hogy a szeretet nem érzelmek kérdése.

A. K. (Svédország)

Nem adtam oda mindent

„Rájöttem, hogy tulajdonképpen gazdag vagyok” – mondta Vanise, egy kilencéves brazíliai kislány az anyjának –, mert nem adtam oda mindent Jézusnak. Nekem sok ékszert ajándékoztak a rokonok, túl sok ez egy kislánynak. Miért nem adjuk el őket, és a pénzt miért nem ajándékozzuk annak, aki rászorul?” Így is tettek, és ő maga vitte el az összeget a plébánia két szegény családjának. Hazajövet így szólt édesanyjához: „Ez volt az én elsőáldozásom Jézussal”.

(Brazília)

A kellő pillanatban

Majdnem végére értem munkaidőmnek: ma épp eleget dolgoztam, nyolc szülés volt a kórházban. Éppen egy vajúdó nőt hoznak: látom, hogy egy darabig még el fog tartani a szülés, tehát vele már a kolléganőmnek kell majd foglalkoznia. Alig öt perc múlva azonban a szoba előtt elmenve az a bizonyos „hang” azt súgja, hogy nézzek be. Látszólag semmi okom rá, ebben a fázisban elég óránkért egyszer megvizsgálni a szülő nőt. Annak ellenére, hogy nincs nagy gyakorlatom ennek a „hang”-nak a meghallásában, mégis úgy érzem, nem vitatkozhatok vele. Míg lenyomtam a kilincset, Istennek ajánlottam ezeket a perceket és elhatároztam, hogy megvizsgálom az asszonyt. És valóban: a helyzet válságosra fordult, a gyerek életveszélyben van, két percen belül meg is halhatna, ha nem lépünk közbe sürgősen. A köldökzsinór a feje köré csavarodott, megszakadt benne a vérkeringés és így az oxigénellátás is. Öt percen belül császármetszéssel világra jött egy egészséges kislány. Az osztály asszisztense és másnap az édesanya is azt kérdezte tőlem: hogy csináltam, hogy épp a kellő pillanatban voltam ott? Válaszul mindkettőjüknek odaadtam az e havi életigét: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok” (Mt 24,42). Az édesanya ugyan nem hívő, de nagy örömmel mondta: „Elteszem ezt a lapot, mert azt akarom, hogy a lányom tudja: életét az Evangélium Igéjének köszönheti!”

C. C.