Merjünk többet imádkozni!

Gyakran halljuk: „Nincs időm imádkozni, mert sok a munkám, mert nagy a család, mert nem érek, rá, mert, mert, mert…”.

Szent Pál írja: „Szüntelenül imádkozzatok!” (1Tessz 5,17). Ezen elgondolkodunk, de gyorsan azt válaszoljuk, hogy akkor nem tudjuk végezni a mindennapi kötelességeinket.

Megnyugtatjuk magunkat azzal, hogy a munkánk, a szolgálatunk is valamilyen formában ima. Ez így is van, hiszen a kötelességeinket, áldozatvállalásainkat kötelesek vagyunk elfogadni, de hajlamosak vagyunk arra, hogy a másik végletet válasszuk: egy gyors esti ima félálomban, és akkor nyugodt a lelkiismeretünk. Pedig ha a szentek életét tanulmányozgatjuk, akkor látjuk, hogy mégis csak sokat imádkoztak, és nem csak teendőikkel szolgáltak.

Batthyány-Strattmann Lászlónak 10 gyermeke volt, mégis minden napját szentmisével kezdte és sokat imádkozott mind családjával, mind egyedül. Teréz anyának és nővéreinek minél több szegényt kellett ellátniuk, annál több időt töltöttek az Oltáriszentség előtt.

Medugorjéban a Szűzanya azt kéri, hogy naponta mondjunk el három rózsafüzért. Nem csak a szerzetesektől és papoktól kéri… Vajon nem látja, hogy mennyi dolgunk van?

Egy nap alatt sok mindent teszünk, sokszor fölösleges dolgokat is. Megvizsgálhatnánk életünket: milyen teendőink helyébe léphetne az ima? Ha nincs időnk imádkozni, valamit rosszul teszünk, valamit túlzásba viszünk: munkát, szolgálatot, pihenést, szórakozást vagy éppen a magunk körüli forgást.

Ha időt szánunk az imára, Isten a százszorosát adja vissza. Megszaporodik- e az idő, ha nincs időm, mégis imádkozom? Nem szaporodik meg, de Isten olyan megoldásokat talál, amilyenre nem is számítottál. Az imádság alatt: – világossá válik, hogy a legfontosabbat választottuk. Megértjük, hogy mi a fontossági sorrend, Isten bölcsességet ad ahhoz, hogy először a lényeges dolgokat tegyük, és a végére hagyjuk a kevésbé fontosabbakat, elhagyjuk a fölösleges teendőket,

– megérthetjük, hogy a nap 24 órája Isten ajándéka, ezáltal hála és elégedettség lesz a szívünkben,

– rájövünk, hogy ugyanúgy, mint az anyagiakra, az időre is vonatkozik a „ne aggodalmaskodjatok…” (Mt 6, 25), az időt sohasem vesztegetjük el, ha Istennel töltjük,

– Isten sugallhat nekünk bölcs megoldásokat a munkánkkal, feladatunkkal kapcsolatban, olyan ötletet adhat, amire nem is gondoltunk,

– segítséget, bölcsességet, elég figyelmet, kitartást küld a munka elvégzéséhez. Több eset is volt az életemben, amikor meghökkenve éreztem, hogy az Isten mennyire helyesli az imára szentelt időt és bátorít arra, hogy akkor is sokat imádkozzak, amikor tornyosulnak a feladataim. Gyerekkoromban többször gondolkodtam azon, hogy elmenjek-e egy hétköznapi szentmisére. Ha sok volt az elvégezendő házi feladat, akkor automatikusan arra gondoltam, hogy nincs időm elmenni, hiszen van kötelességem.

Amikor mégis elmentem, hazajövet olyan egyszerűen ment a verstanulás vagy a bonyolultabb matematikai példák megoldása, hogy rácsodálkoztam Isten leleményességére. Egy másik személyes példám, melyet nemrég éltem át: a rengeteg teendő után este fáradt voltam, de még várt rám egy kis fordítanivaló szöveg. Tudtam, ha nekiállok fordítani, utána már nem lesz erőm elvégezni az esti imát. Elhatároztam, hogy először imádkozom, azután jöhet a munka.

Imádság után, amikor el akartam kezdeni a fordítás, észrevettem, hogy egy olyan szöveget kaptam, amit már tavaly egyszer lefordítottam. Így nyugodtan lefeküdhettem aludni.

Megtapasztalhattam, hogy ha Istennek adom az időt, Ő azt valamilyen módon megszaporítja. Megértettem, hogy nem csak egyszerűen imádkozni kell, amikor sok feladat vár rám, hanem minél több a feladatom, annál többet kell imádkoznom, mint ahogyan ezt Teréz anya is mondta: „Egyfelől biztos vagyok: a hatékony munka az imádság gyümölcse. Ha egy munkát nem tudtok jól elvégezni, vizsgáljátok meg magatokat, hogy milyen az imaéletetek. Ha elhanyagoljátok munkátokat, ha kemények vagytok, gőgösek, dacosak, dühösek, akkor tessék: vizsgáljátok meg imaéleteteket. Minél több feladat vár rám, annál többet kell imádkozni”.

Ne siessünk hát munka közben végezni a reggeli, nappali vagy esti imát. Szánjunk bátran időt az imára, bármilyen életkörülmények között élünk is. Istennek más a logikája, útjai kifürkészhetetlenek, de biztosak lehetünk abban, hogy ha Őt választjuk, akkor megsegít bennünket. Merjünk Istennel beszélgetni egy kicsit hosszabb ideig, elidőzve a lábainál, megpihenve Nála.

Bundáné Fehér Rita