Húsvét: az élet diadala a halál felett!

Korunk egyik legjellemzőbb tünete a változás. Változik a környezet, az egyén, a társadalom és az egész világ.

A rohanó és értékvesztett világban sok minden megkérdőjeleződik az emberben. Pl. az évezredes és öröknek hitt fogalmak – szeretet, család, boldogság, jóság, hűség, bizalom -, mint értékek és életelvek meginognak az emberben.

A technika, a gazdasági és társadalmi átalakulás továbbra sem ad választ a bűn, a mulandóság, a halál és az élet sok nyugtalanító kérdésére. Érdemben nem foglalkozik vele. Az élet és halál számos kérdése kimarad a pártok választási programjaiból szerte a világon.

Úgy tűnik, mintha ezzel senki sem akarna foglalkozni.

Látva a világban lévő számos problémát, felmerülnek a nagy kérdések: Érdemes-e jónak lenni?, Mi az élet értelme? Van élet a halál után?

Ha a világ értékrendje szerint akarunk a kérdésekre válaszolni, akkor azt kell mondani, hogy „Nem, nem, nem!”

Az emberek nap mint nap a csalóknak, a törtetőknek tapsolnak.

A sikerek eléréséhez más embereken kell átgázolni, ha el akarsz érni valamit, ügyeskedned kell.

Az élet értelme pedig a világ értékrendje szerint az, hogy légy gazdag és sikeres, élj magadnak, szerezz minél többet.

A halál kérdésével pedig nem kell foglalkozni, mert a világi felfogás szerint „onnan még nem jött vissza senki.”

Sokan azt gondolják, hogy a keresztény vallás szomorú, tele van paranccsal és tilalommal, ráadásul egy keresztre feszített Krisztust imádnak.

Tévedés! A keresztény vallás igenis az öröm vallása, és választ ad a fenti kérdésekre.

Nézzük a két nagy ünnepünk lényegét, hogy megértsük miért az öröm vallása a keresztény vallás.

A karácsony a család bensőséges, intim ünnepe, az anyai öröm forrása, amikor „gyermek születik a világba”.

A húsvét a férfiöröm diadala. Az áteredő bűn következtében megszakadt a békés diplomáciai kapcsolat Isten és ember között. Az ember az Isten ellensége lett. Isten egyszülött Fia a földre szállt, emberré lett, hogy elégtételt adjon Istennek, hogy megváltsa a bűnös embert. Nehéz szerep… Tövises út!… Övéi közzé jött, és övéi nem fogadták be Őt. Féltékenység, hazugság, gyanakvás, áskálódás kíséri végig életét.

A fennálló hatalom saját hatalmát félti tőle. Pörbe fogják… Hamis vádak alapján bíróság elé állítják, mint lázítót és a nép ellenségét. Előbb saját népének vezetői, a főpapok, majd a római megszálló hatóság vezetője Pilátus helytartó, ítéli el; íme a Jóság meggyalázva! … Az Igazság megbecstelenítve. Meg-korbácsolás, gúnyos töviskoronázás, a szégyenfára való felfeszítés a Kálvária végső állomása.

Majd sírba zárják, és katonát állítanak őrizetére. Ekkor végre megnyugodhattak a főpapok és írástudók. A riválist, a hatalmi vetélytárst legyőzték. A fel-heccelt nép segítségével megsemmisítették.

És mégsem tudtak megnyugodni. Mert harmadnap, mint futótűz, terjedt a hír: a megfeszített Üdvözítő felkelt sírjából! Feltámadt, és megjelent tanítványainak és Péternek. Krisztust nem lehet elhallgattatni! Krisztust nem lehet sziklabarlangba zárni! Krisztust nem lehet kiiktatni az emberek közül: Ő Isten! Élet és halál ura. Ezért a húsvét a legnagyobb ünnepünk.

Tudjuk, hogy az élet nagy kérdéseire – Mi az élet értelme? Érdemes- e jónak lenni? Van-e élet a halál után? – nekünk keresztényeknek van egy másik válaszunk. A húsvét válaszol: amióta Jézus feltámadt a halálból, tudjuk, hogy igenis érdemes jónak lenni, mert van értelme az életnek, és van élet a halál után.

Mi tudjuk, nem igaz az sem, hogy onnan még nem jött vissza senki.

Mert Jézus Krisztus nem senki, Ő a történelem, az élet és halál ura.

Érdemes jónak lenni még akkor is, ha azt látod, hogy körülötted, tombol a gonoszság, ha mindenki törtet, csal, lop, hazudik.

Ne feledd, a gonoszságnak meg vannak számlálva a napjai!

Nagypénteken az látszott, hogy győzött a rossz, mert Jézus meghalt a kereszten, és mindennek vége, amit ő hirdetett.

De nem a nagypénteké volt az utolsó szó, mert húsvétvasárnapra minden átértékelődött Jézus feltámadása.

A végső győzelem a Jóé. Az életünk értelmét is újra kell fogalmazni, mert „az élet legnagyobb értelme, hogy felkészüljünk az örök életre!”

A mindennapoknak is az ad örömet, hogy gondját viselhetjük másoknak az egymásra figyelő szeretetszolgálatban.

Az ember Isten képmására lett teremtve, magunkon hordozzuk az istenképséget, és a Bibliából azt is tudjuk, hogy meghívottak vagyunk az örök életre. Szegény az ember, ha megelégszik csak ezzel az élettel, és önmagát csapja be, mert jól tudja, hogy egyszer mindent itt kell hagyni.

A mai ember dekadens, csüggeteg, egzisztencialista, kificamodott.

Nincs hite, nem akar örökké élni! Csak a mának él.

Pedig csak az örök életért – és egyedül ezért – érdemes élni, küzdeni, szenvedni és áldozatokat hozni.

Jézus feltámadása már egyben a mi feltámadásunk is. A sír számunkra nem végállomás, csak átszállóhely, az örök élet kezdete.

A húsvét az öröm, a remény, a győzelem diadalmas ünnepe.

A feltámadt Krisztussal te is találkozhatsz. Felismered-e Őt ezekben napokban és életed minden napján? Ha igen, akkor életed teljesen más lesz. Hagyd, hogy Ő alakítson át és Ő éljen benned, és ez által szép lesz az életed és az egész világ.

Babály András
püspöki helynök
munkácsi plébános