II. Nemzetközi Ökológiai Konferencia Ungváron

718

Az idén immár másodszor rendeztek ökológiai konferenciát Ungváron, amelynek fő célkitűzése: az egyházi vezetők környezetvédelmi tevékenységének egyesítése, karöltve mindazokkal, akik számára fontos a természetés környezetvédelem. Az első konferenciát idén júniusban szervezték, ami a független Ukrajna fennállása óta az első ilyen jellegű nemzetközi rendezvény volt, témája: „Az Egyház és a környezet: európai tapasztalatok és az ukrán perspektíva.” Ennek a négynapos rendezvénynek akkor az ungvári görög katolikus szeminárium adott otthont. A rendezvényen részt vettek keleti ortodox, református, zsidó, görög- és római katolikus egyházi vezetők is. Közös ökumenikus imájukban aggodalmukat fejezték ki a környezet jelenlegi állapota miatt. A meghívott külföldi vendégek részletesen megvilágították a mai környezetvédelem nehézségeit és problémáit. A nyári konferencia azzal az egyhangú döntéssel zárult, hogy a különböző egyházak vezetői hasonló összejöveteleken civil környezetvédő szervezetekkel, ökológiai szakemberekkel és netalán még a kormány képviselőivel is egyeztetve újabb, reális és megvalósítható stratégiákat dolgoz majd ki a környezet védelmének érdekében.

Jan Zyszka előadás közben

Az elhatározás nem volt hiábavaló, hisz december 7-9. között újabb nemzetközi ökológiai konferenciára került sor, immár az ungvári római katolikus kateketikai központban. A tudományos-gyakorlati jellegű konferencia témája ezúttal: „Felelősség a teremtett világért és annak fejlődéséért Közép- és Nyugat-Európában: Lengyelország és Ukrajna tapasztalatai” volt. Ahogyan előző alkalommal, úgy most is jelen voltak a kárpátaljai egyházak vezetői. A résztvevőket levélben köszöntötte az ukrán püspöki kar elnöke, Marian Jaworski bíboros. A szervezők között voltak Lengyelország és Ukrajna „ökológiai” civil és egyházi szervezeteinek képviselői. Amint az első nyári, úgy a mostani konferencia fő szervezője és kulcsembere az Ungvári Nemzeti Egyetem docense, Alexander Bokotej volt, munkáját pedig fiatal ambiciózus egyetemisták és aspiránsok segítették. Az esemény jeles külföldi vendége a lengyel környezetvédelmi miniszter, Jan Zyszka nemcsak hivatalos jelenlétével emelte a konferencia színvonalát, de előadást is tartott a jelenlévőknek.

Az ukrán kormány részéről, enyhén szólva, gyér volt az érdeklődés a konferencia iránt. A többszöri meghívás ellenére egyetlen kárpátaljai vezető személyiség sem tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt, ezzel mutatva meg, milyen a hozzáállása hazája környezeti problémáihoz, amelyek egyáltalán nem jelentéktelenek, sőt egyre fenyegetőbbek. Az ukrajnai előadók – nem első alkalommal – beszámoltak azokról az egyre félelmetesebb folyamatokról, amelyek az ország területén mennek végbe. Többek között elrettentő volt hallani, hogy a függetlenség évei alatt a Kárpátok erdőinek mintegy ötödrészét irtották ki. Az irtások helyén nem telepítettek újabb facsemetéket, így a hegyoldalakról az olvadó hó és víz lemosta a földréteget, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az erdők újratelepítése ezeken a helyeken már szinte lehetetlen. Mindezek ellenére a konferencia hangulata nem volt elkeseredett, a résztvevők tudták, hogy a pesszimizmus nem hoz gyümölcsöt, sőt a kereszténységtől is távol áll. Így inkább az a törekvés körvonalazódott az előadások és a beszélgetések során, miszerint olyan megoldásokat kell találni, amelyek megállítják, sőt pozitív irányba terelik a környezet- és természetpusztító folyamatokat. Egyébként az ember részéről történő környezetpusztítás ilyen formáját a konferencia egyik vendége, a vallásfilozófus Oleg Hirnik atya „technofasizmus”-nak nevezte, és példákkal is szemléltette a jelenséget.

Vaszil Komendár, az Ungvári Nemzeti Egyetem növénytani tanszékének professzora elmondta, hogy évek óta terjeszti röplapjait a Nagyszőlősi járás több vallási felekezetének hívei körében, amelyeken a Fekete-hegy felbecsülhetetlen, eltűnőben lévő növényei vannak lerajzolva. De hozzátette, hogy sajnos messze nem minden hívő hallgat a felhívásra, miszerint a természetben gyönyörködni kell és nem pusztítani. Sőt, némelyik lelkipásztor ökológiai tudatát és hozzáállását is lehetne csiszolni. A professzor által elmesélt meghökkentő eset szerint ugyanis az Ilosvai járás egyik településének papjai a templom udvarán álló háromszáz éves hársfákat akarták kivágatni. Ezt a tettüket csak a helyi természetvédelmi civilszervezet tagjai és az állami környezetvédelmi hatósági szervek akadályozták meg.

A konferencia ismét azzal az elhatározással zárult, hogy – immár a kialakuló hagyományt folytatva – jövőre tavasszal kerül megrendezésre hasonló esemény, amely ezúttal a Felső-Tisza-vidéki terület ökológiai problémáinak lesz szentelve magyar és szlovák ökoaktivisták és természetvédelmi civilszervezetek bevonásával, akik majd saját tapasztalataikról is beszámolnak.

Bunda Szabolcs

Előző cikkAjándékul néhány budapesti karácsonyfa alá
Következő cikkA Jézus Szíve Család tagjainak egyházmegyei találkozója