Imaoldal

689

Tudom, milyen terveket gondoltam felőletek – mondja az Úr.
Ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.
Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek.
Jer 29, 11-13

Advent
Valaki jön – de te nem veszed észre!
Valaki közeledik hozzád – de te bezárkózol!
Valaki kopog nálad – de te átalszod látogatását!
Valaki belép hozzád – de te házon kívül vagy!
Valaki nálad lakik – de te kidobod őt!
Valaki feltárulkozik – de te a szavába vágsz!
Valaki vár rád – de te hátat fordítasz neki!
Valaki segítséget kér – de te megkeményíted szívedet!
Valaki ajándékot ad neked – de te elásod azt!
Valaki végtelenül ráér – de veled sosem lehet beszélni.
Valaki nyugalmat hoz – de te szétszórt vagy!
Valaki jön – de te csak magadat látod!
Amíg csak jön – mindig megváltozhatsz!

„… az Úr … megszabadítani csak akkor fog benneteket, amikor visszatértek az Ő törvényéhez, s egymás szeretetében, egymás támogatásában nemzetté váltok újra. Lélekben tiszta, jellemben erős, szeretetben tántoríthatatlan, s az Úr törvényének tudásában bölcs és engedelmes nemzetté, kikben önmagára ismerhet újra a Teremtő Atya. A szeretet ereje mindenekre képes, de a szeretet hiánya képtelenné teszi a legjobb szándékot is.”
Wass Albert Hagyaték c. regényéből

KERESZTURY DEZSŐ: Esti imádság
Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.

Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.

Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam;
ó, légy úrrá megint Te rajtam!

Valamennyien adventi vágyakozást hordozunk magunkban, mert fészekből kiesett madárként kiált a lelkünk Isten után.
Tolsztoj

Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit,
és aki útjaidon járva rád emlékezik.
Íme, te haragudtál ránk, és mi mégis tovább vétkeztünk;
bűneinkben vagyunk régtől fogva, bárcsak megszabadulnánk!
Olyanok lettünk mind, akár a tisztátalan, és igaz-voltunk, mint a beszennyezett ruha.
Elfonnyadtunk, mint a falevél,
és gonoszságaink, mint a vihar, elsodortak minket.
Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet,
aki fölkelne és beléd kapaszkodna.
Mert elrejtetted előlünk arcodat,
és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.
Mégis, Urunk, te vagy a mi Atyánk;
mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz,
a te kezed művei vagyunk mindnyájan.
Ne haragudj ránk, Urunk, oly nagyon,
és ne emlékezzél többé gonoszságainkra.
Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk.
Iz 63, 16b-17. 19b; 64, 1. 2b. 3-8

„Boldog a lélek, aki rám bízza magát, mert én magam gondoskodom róla. Semmiféle bűn nem merítheti ki irgalmamat, még akkor sem, ha mérhetetlenül gonosz…
Minden, ami létezik, sokkal bensőségesebben nyugszik irgalmasságom ölén, mint a gyermek anyjának kebelén. Irgalmasságom nagyobb, mint a Te nyomorúságod, és mint az egész világé. Ki mérte fel irgalmam nagyságát? Érted jöttem le a földre; érted engedtem, hogy lándzsával megnyissák szívemet… Jöjj és nagy bizalommal meríts kegyelmeket ebből a forrásból. Sose utasítom vissza a megtört szívet. Nyomorúságod eltűnt irgalmam mélységeiben…”
Boldog Fausztina Naplójából

Urunk, Jézus Krisztus,
várjuk eljöveteled, várjuk a békét,
mert annyi békétlenség van kívül a világban és bent a szívünkben !
Várjuk eljöveteled,
mert az igazságra éhezünk,
és annyi igazságtalanság sújtja a népeket és az embereket!
Várjuk eljöveteled,
mert szomjazzuk a szabadságot,
és mindnyájan a bajok és bűnök bilincseiben kínlódunk.
Add vissza reménységünket,
amit elvesztettünk.
Add meg újra a szeretetet azoknak,
akik hideg idegenséggel viselkednek egymással szemben.
Nyisd meg szívünket,
hogy felragyogó örömödet megtapasztalhassuk életünkben.

Jöjj, Megváltó Istenünk!
Alakítsd át szívünket, alakíts bennünket a te szereteted szerint!

Előző cikkVelünk az Isten – itt és most! Karácsonyi gondolatok
Következő cikkEgyházmegyei búcsú Munkácson