Imaoldal

178

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket”.
(Mt 11,28)

Isten nemcsak a bűneinket látja, hanem azt a vágyat is, mellyel felsírunk hozzá. Szent-Gály Kata

Nincs az a mélység,
melyben Isten észre ne venné összekulcsolt kezünket,
és nincs az a lárma, melyből ő
ki ne hallaná
kereső szavunkat!

Mi botránkozunk a szenvedésen, veszteségen, búbánaton, betegségen, gondon, szegénységen és halálon. Folyton felsziszeg és felkunkorodik a lelkünk: hát szeretet ez…, s miért nincs csoda, s miért esnek ezek a karácsonyéji misére menők a hóviharban szakadékba…, s miért nem jelenik meg Isten angyala, s nem vezeti jó útra? S minek ez a betegség és baj, s mi lesz a három árvával, kiknek Isten elvitte atyjukat?
Mi nem értékeljük a szenvedés és küzdelem s a szeretet lelkeket nemesítő szerepét. A mi nézeteink műhelyében nincs véső és kalapács. Mi nem látjuk, hogy mi mélyít, tisztít, átlátszósít, hogy mitől leszünk szebbek lélekben. Mi csak a nyögést s a kalodát látjuk, s a lélek győzelmes motívumait s a kalodák adta lendületeket nem méltányoljuk.
A Krisztussal szenvedő lélek élete olyan zúgó, tajtékzó hegyi patakhoz hasonlít, mely ütközik, habzik, sistereg ugyan, de amely minél tovább folyik, annál tisztább… – De ez csak a krisztusi szenvedés sajátossága.”
Prohászka Ottokár püspök

DIETRICH BONHOEFFER: Credo
Hiszem,
hogy Isten mindenből, a legrosszabból is,
jót tud és akar előhozni.
Ehhez emberekre van szüksége,
akik engedik, hogy minden a javukra szolgáljon.
Hiszem,
Hogy Isten minden kényszerhelyzetben
annyi ellenálló erőt akar adni,
amennyire szükségünk van.
De nem adja meg előre,
hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül Őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitnek le kell győznie
minden félelmet a jövőt illetően.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen Végzet,
hanem őszinte imádságokra
és felelős tettekre vár és
válaszol. Ámen.

Ne rágódj a múlton. Ne tekints vissza. Az Úr mindent a kezében tart. Megtette, amit te elmulasztottál. Mindent rendbe hozott és újjáépített… Hibáidat elégette, akár egy rakás száraz falevelet és lehullott gallyat… De gondosan őrzi a legjobbat benned, mert szeret, és mindig meg fog előzni a szeretetben!
Henri Lafourcade

KERESZTURY DEZSŐ: Esti imádság
Ó, milyen vak homályba futnak,
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.
Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben, és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.
Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam;
ó, légy úrrá megint Te rajtam!

Mi történik akkor, ha komolyan átengedem magam az elém siető Istennek? Számolnom kell azzal, hogy nemcsak megvigasztal, de attól a pillanattól kezdődik el igazán az életem… Ha engedem, hogy Isten vegye át az életem vezetését, az azt is jelenti, hogy Krisztus elfogad engem minden nyugtalanságommal, korlátoltságommal és hibáimmal együtt. … Amikor a fiatal sasfióka repülni tanul, nemcsak fölfelé száll, néha lefelé is zuhan… Nálam is lesznek ingadozások, le és fel egyaránt. És az is igaz, hogy az Isten egy kissé keményen nevel.
Aki tehát átengedi magát a feléje siető Istennek, annak azt is tudnia kell, hogy ez az önátadás szenvedést is hozhat magával. De bizton arra is számíthat: saját bőrén tapasztalja majd, mit jelent számára az Isten vezetése. Ahogy Pál is írja: „Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra válik.”
Adolf Exeler

Valamennyien adventi vágyakozást hordozunk magunkban, mert a fészekből kiesett madárként kiált lelkünk Isten után.
Tolsztoj