Imaoldal

216

„Ne nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek.”
Jn 14,1

„Békét hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek és ne féljen.”
Jn 14,27

Ne rágódj a múlton. Ne tekints vissza. Az Úr mindent a kezében tart. Megtette, amit te elmulasztottál. Mindent rendbe hozott és újjáépített… Hibáidat elégette, akár egy rakás száraz falevelet és lehullott gallyat… De gondosan őrzi a legjobbat benned, mert szeret, és mindig meg fog előzni a szeretetben!
Henri Lafourcade

Szent-Gály Kata
Az Atya elébe sietett

Te átöleltél
amikor nagyon sírtam
és eléd hoztam minden nyomorúságomat

és ahogyan feltört belőlem a szó
hogy ezt tettem
meg azt is tettem
úgy öleltél magadhoz egyre szorosabban
és melegebben

és amikor már mindent kimondtam
és elhallgattam
Te megsimogattál és csak annyit mondtál
hogy örülsz nekem

és hogy ne féljek

Jézus azért jött el a világba, hogy mindenkinek elmondhassa: az Isten maga a szeretet. Ő nagyon szeret téged is. És azt szeretné, ha mi is úgy szeretnénk egymást, ahogyan Ő szeret minket. Szeressétek Őt! Hogyan szerette Őt az Atya? Nekünk ajándékozta. Hogyan szeretett Jézus minket? Megosztotta velünk az életét, mindenét odaadta, amije csak volt, nekem is, neked is. Szeretetből halt meg értünk a kereszten. Amikor feltekintünk a keresztre, szeretetének nagyságát, ha pedig a jászolra nézünk, szeretetének gyöngédségét, szelídségét érthetjük meg, amellyel minden családot szeret. Jézus azért jött közénk, hogy Isten szeretetének gyöngéd vonását megmutassa: „neveden szólítottalak: az enyém vagy.” (Iz 43,1)
Kalkuttai Szent Teréz anya

Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!

Milyen jó, hogy rábízhatjuk
kezünket arra a Kézre,
amely megtörte és életre
keltette a Kenyeret,
amely megáldotta és megsimogatta
a gyermekeket,
s amelyet szegek vertek át.
Ráhagyatkozni arra a Kézre,
amely olyan, mint a miénk,
de amelynek tetszőleges
döntését csupa jóság vezérli
s folyton csak szorosabban
köt le minket önmaga számára.
Átadni magunkat annak a puha és
hatalmas erejű Kéznek,
mely lehat a lélek velejéig,
amely formál és teremt,
s amelyen át oly végtelen
szeretet árad.

Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben.
Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalodhoz, ami mellől senki sem hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a Te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a Te békéd a lámpása, eledele és terítéke.
Add meg előlegként azt a csendet, azt az asztalt, ahol minden civódás, félreértés és megkülönböztetés megszűnik végre, ahol mindenki helyet kap, a maga helyét, s a legkisebb féltékenység is leveti csúf álarcát, s színét vesztve elpárolog.
Pilinszky János

Jézus Krisztus, lelkem Pásztora,
vedd el tőlem minden bűnömet
kereszted és szereteted erejében!

Tiéd akarok lenni!

Gyönge vagyok,
és a bűn sokszor fogva tart,
de szeretném őszinte szívvel
és teljes erőmből ismét megkísérelni,
hogy mindennel szakítsak,
ami Tőled távol tart.

Életem egyetlen Pásztora,
segíts ebben!
Boldog Columba Marmion

„Azt akarom, hogy a bűnösök minden félelem nélkül közeledjenek hozzám. Ha a lélek olyan lenne, mint egy oszladozó hulla, akkor már nem lenne számára emberi segítség. Isten számára azonban más a helyzet. Irgalmasságom lángja ég bennem. Sürget engem, hogy közöljem a lelkekkel. Engem egészen eltölt a szeretet és az irgalmasság. Boldog a lélek, aki rám bízza magát, mert én magam gondoskodom róla. Semmiféle bűn nem merítheti ki irgalmamat, még akkor sem, ha mérhetetlenül gonosz…
Minden, ami létezik, sokkal bensőségesebben nyugszik irgalmasságom ölén, mint a gyermek anyjának kebelén. Irgalmasságom nagyobb, mint a Te nyomorúságod, és mint az egész világé. Ki mérte fel irgalmam nagyságát? Érted jöttem le a földre; érted engedtem, hogy lándzsával megnyissák szívemet… Jöjj, és nagy bizalommal meríts kegyelmeket ebből a forrásból. Sose utasítom vissza a megtört szívet. Nyomorúságod eltűnt irgalmam mélységeiben…”
Boldog Fausztina Naplójából