Imaoldal

„De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
Jn 4, 14

„Megnyitom szívemet, mint az irgalom élő forrását… A bűnösök megigazulást, az igazak jóban való megerősödést találnak benne.”
Szent Fausztina nővér Naplójából

Túrmezei Erzsébet
A forráshoz
„Te nemcsak olyan forrás vagy,
amelyik engedi magát megtalálni.
Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el
megkeresni a szomjazókat.”

Sören Kierkegaard
Tiszta, bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.
Szomjaznak, életre, szeretetre,

irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra,
örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket,
ahogy szüntelen útban vagy feléjük,
meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!

Boldog, akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted, nem szomjazik soha többé,
és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.
Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!

Jöjjön el a visszavonhatatlan elhatározás napja! Egy adott pillanatban nincs más kiút, csak a szabadság válasza, amikor az ember, akár a szakadékba, beleveti magát Isten karjaiba.
Taizéi levél, 1992

A remény által felsegít, a szeretet által magához ölel bennünket az Úr Jézus.
Szent Ágoston

A tétlen szőlőmunkás imája
Jézusom!
Hálát adok neked,
hogy feltételek nélkül elfogadsz engem.
Hogy tudod, hozzád tartozom,
és nem mondasz le rólam.
Hálát adok,
hogy kegyelmed halálom napjáig ingyenes,
hogy teljes jóságodban
nem hiányosságaimat kéred számon tőlem.
Hálát adok, hogy számodra nem veszhetek el soha,
ha el is fordulok tőled, te akkor is rám találsz.
Nem akkor jössz, ha várom,
hanem ha nem számítok rá.
Csöndesen átölelsz, befogadsz határtalan szeretetedbe.
Elhiszem, hogy a szemedben nem létezik a rossz,
csak az örök lehetőség,
hogy bennem élve, általam kifejezd magad.
Szólj rajtam keresztül,
nyilvánulj meg bennem,
hogy többé már ne én legyek a fontos,
hanem csak te.
Segíts, hogy közvetítsem jelenléted a világban.
Ámen.

Boldog az a lélek, amely meghallja a benne megszólaló Urat, és befogadja a vigasztalás igéjét, amely az Úr szájából való. Boldog az a fül, amely rányílik az isteni sugallatok halk neszére, és e világ suttogásaira semmit sem figyel. Nagyon boldog az a fül, amely nem az odakint hangoskodó szót, hanem a belül tanító igazságot hallgatja. Boldog a szem, amely bezárul a kint valók előtt, de figyel a belül valókra. Boldogok, akik a belső dolgokat átélik, és mindennapos gyakorlással igyekeznek mind jobban fölkészülni a mennyei titkok befogadására.
Kempis Tamás: Krisztus Követése, III. könyv. 1. 1.